A Gateway Alapítvány egy von Braun-féle forgó űrállomást építene

A centrifugális erő használatának ötlete az űrben a gravitáció érzésének létrehozása érdekében már 1903-ban felmerült, de űrrajongók egy ...

Lehet, hogy a sötét energia nem is létezik, és valami sokkal bizarrabb dolog magyarázhatja az univerzumot

Tudósok egy megdöbbentő új elméletet javasoltak a Hold eredetére vonatkozóan

A NASA veterán tudósa szerint egy hajtóanyag nélküli meghajtást fedeztek fel, ami dacol a fizika törvényeivel

A centrifugális erő használatának ötlete az űrben a gravitáció érzésének létrehozása érdekében már 1903-ban felmerült, de űrrajongók egy csoportja úgy gondolja, hogy eljött a megvalósítás ideje. A neves szakembereket soraiban tudó Gateway Alapítvány egy von Braun-féle forgó űrállomás megépítésére tett javaslatot.

Meghökkentő, amikor visszatekintünk a múlt nagy elméire, és csodálkozunk a jövőre vonatkozó akkori elképzeléseiken. Az orosz Konsztantyin Ciolkovszkij az 1800-as évek végén a benzinmotor korszak hajnalán már sci-fi-be illő elméletekről írt, és már akkor álmodott az űrutazásról, miközben elkezdte megoldani azokat a problémákat, amelyek akkor merülnének fel, ha az emberek elhagynák a bolygót.

Az egyik ilyen probléma a gravitáció hiánya. Ciolkovszkij akkor még csak találgathatott ezzel kapcsolatban, de mára kiderült, hogy a zéró gravitációnak abszolút negatív hatása van az emberi testre. Scott Kelly űrhajós az elmúlt évben egy szívbemarkoló beszámolót írt arról, hogy mennyire felfordult az élete az azt követő évben, miután visszatért a Földre a Nemzetközi Űrállomásról. Ez nem vicc, a testnek a gravitációra van szüksége mindenhez, kezdve az egyensúlytól, a keringéstől és a látástól a csontsűrűség és az izomtömeg fenntartásáig. Egy év az űrben pusztító hatással van az emberi szervezetre.

Ciolkovszkij egy tórusz alakú űrállomás ötletével állt elő, amely gyakorlatilag úgy nézne ki, mint egy kerék küllőkkel. Ha a kerék forog az űrben, akkor a tehetetlenség és a centrifugális erő egyfajta hamis gravitációt hoz létre, amely a dolgokat a kerék külső kerülete felé húzza. Ahelyett, hogy lebegnének és elveszítenék a csontsűrűségüket és az izomtömegüket, az emberek ugyanúgy sétálhatnak a padlón, mint ahogy a Földön.

Wernher von Braun népszerűsítette az ötletet, amikor az űrkorszak az 1950-es években felgyorsult. Von Braun náci rakétatudósként és mérnökként, aki 1945-ben dezertált Amerikába, nagy előnnyel rendelkezett az amerikai űrprogramban, és sok mérnöki munkát fektetett egy toroid forgó űrállomás koncepciójába, amelynek átmérője 75 méter volt, melyet úgy ítélt meg, hogy alapvető fontosságú építőelem ahhoz, hogy az ember eljusson a Holdra.

Végül nem lett rá szükség. Von Braun később a NASA Marshall űrrepülési központjának első igazgatója lett, és felügyelte a Saturn rakéta fejlesztését, amely Armstrongot és Aldrint az Apollo 11 küldetés során az űrbe juttatta, valamint öt másik emberes missziót a Holdra.

Wernher von Braun

Mivel az űrverseny újra elkezdett felmelegedni - ezúttal inkább a magánvállalkozások közötti verseny alakult ki a hidegháborús versengés helyett az ellenséges nemzetek között -, a Gateway Alapítvány nevű csoport most úgy gondolja, hogy elérkezett egy toroid űrállomás megépítésének az ideje.

A Gateway Alapítvány soraiban neves űrrajongók foglalnak helyet, amelynek John Blincow az elnöke, aki kereskedelmi pilóta és repülő oktató. Az alapítvány tagjai között található a Jet Propulsion Laboratory egykori mérnök tudósa, Dr. Thomas Spilker, aki a NASA-val dolgozott a Voyager, a Cassini és a Genesis missziók során, valamint Robert Miyaki, aki 30 éven át volt a Jet Propulsion Laboratory mérnöke, továbbá más joggal, energiával és fenntarthatósággal foglalkozó szakemberek, újságírók és 3D technikai animátorok.

Az utóbbi szakma jól jött az alábbi meglehetősen remek 25 perces videó létrehozásában, amely bemutatja az alapítvány terveit, hogy mit is jelent a valóságban egy von Braun-féle forgó űrállomás megépítése.

Ez egy küllős kialakítású űrállomás, amelyben egy csomó "lakóegység" található a külső gyűrűben, ahol külön csövek biztosítják, hogy ne kelljen átsétálni mindenki másnak a lakómodulján, hogy a megfelelő helyre odaérjen. A modulokat külön közlekedő csövek választják el, amelyek a menekülő járművekhez vezetnek, így a gyűrűszerkezetet mindenki gyorsan elhagyhatja vészhelyzet esetén.

Négy felvonócső viszi az embereket és az árut a nulla gravitációs csomópontból - amely a bejövő űrjárművek dokkjaként működik - a külső kerületen lévő modulokba. Ezekben a modulokban kisebb vagy nagyobb lehet a gravítáció, attól függően, hogy milyen gyorsan forog az állomás.

Az Gateway azt tervezi, hogy az állomást Föld körüli pályán építik meg előregyártott modulokból és szerelvényekből, amelyeket a felszínről küldenek fel, és amelyeket helyszíni építőmunkások vagy roboteszközök szerelnek össze.

A csoport a külső gyűrűmodulokat eladná a nemzeti űrügynökségeknek, a privát űrtársaságoknak, és bárki másnak is, akinek van elég pénze, hogy megvásároljon egyet, beleértve a "villa" modulokat az ultra gazdagok, valamint luxus szállodai egységeket az űrturizmus számára.

Egy dicső látomásnak tűnik a projekt, de honnan lesz rá pénz? A Nemzetközi Űrállomás mesterséges gravitáció nélkül is kb. 150 milliárd dollárba került az 1998 és 2015 közötti időszakban, és valószínűleg a valaha épített legdrágább dolog. Egy sokkal nagyobb forgó, von Braun-féle kialakítás pedig még ennél is sokkal többe fog kerülni.

Itt azonban úgy tűnik, hogy a Gateway alapítvány ötlete falnak ütközik. A megvalósításhoz a cég ugyanis a lottó hatalmát kívánja kiaknázni. "Tavaly az amerikai lottózókban 70 milliárd dollár bevétel keletkezett, világszerte több mint 300 milliárd dollárt generáltak," - olvasható a Gateway honlapján.

"Ezt szem előtt tartva, ez kétszer meghaladja az ISS megépítésének költségét egy éven belül. Képzeljük el, hogy milyen hatással lehet a kiadásokra, ha a hagyományos nagy pénznyeremény mellett lehetőség nyílik az űrbe történő kijutásra! Lehet, hogy egy kicsit befolyásolná az értékesítést?"

Lényegében egy globális űrlottó ötletével állt elő a Gateway csapata. Az alapítvány reméli, hogy a szerencsejátékok és a tagsági díjak elegendőek lesznek ahhoz, hogy a von Braun állomás építésének finanszírozása eljut majd arra a pontra, ahol a magán- és a kormányzati pénzek elkezdenek megjelenni. Lehet, hogy végül ez lesz a legnagyobb ötlet, amit ezen a téren valaha is láthattunk.

A Von Braun-féle űrállomás valójában csak kutatási platformnak tekinthető, és egy olyan lépcsőfoknak, amelyről az alapítvány szeretne tovább lépni. A Gateway ugyanis egy 488 méter átmérőjű forgó űrváros létrehozásának ötletével állt elő, valamint egy óriási űrhajó parkoló fedélzettel, amely megkönnyíti a Föld és a Hold közötti transzfert az űrjárművek számára.

Valószínűnek tűnik, hogy a forgó űrállomások az emberiség jövőjének részeivé válnak, mivel már Ciolkovszkij is erről álmodott az 1900-as években, majd az 1930-as években Herman Potocnik és az 1950-es években von Braun is. Stanley Kubrick a 60-as évek végén a "2001: Űrodüsszeia" című nagy sikerű filmjében szintén egy toroid forgó űrállomást használt.

Az ő életükben ugyan nem vált valóra, és talán nem fog valóra válni a Gateway csapatának életében sem, de talán néhány ötletük hozzá fog járulni ahhoz, hogy megvalósuljon ez a régóta esedékes hatalmas vállalkozás. (1)

(1) - https://gatewayspaceport.com/