Az 1950-es években turisták özönlöttek Las Vegasba, hogy a nevadai sivatagban nukleáris teszteket figyelve szórakozzanak

Bizonyára vannak, akik azt gondolják, hogy Amerikában egyetlen atombomba sem robbant fel, ám az igazság az, hogy az amerikai kormány több...

Kim Dzsongun Pekingben tárgyal Hszi Csin-ping kínai elnökkel, és garanciák fejében kész feladni Észak-Korea nukleáris programját

Orosz nukleáris tengeralattjárók csendesen elérték Amerika partjait és teljesen észrevétlenek maradtak, állítja egy haditengerészeti tiszt

Az enyhülés szele - Mi áll a legutóbbi koreai események hátterében?

Bizonyára vannak, akik azt gondolják, hogy Amerikában egyetlen atombomba sem robbant fel, ám az igazság az, hogy az amerikai kormány több ezer nukleáris robbantást hajtott végre a felszínen és a föld alatt.

Attól félve, hogy a Szovjetunió egy Amerikát megsemmisíteni képes nukleáris arzenált fejleszt, az Amerikai Egyesült Államok kormánya az 1950-es és az 1960-as évek eleje között létkérdésnek tekintette az egyre erősebb atomfegyverek kifejlesztését és tesztelését.

Ez nem volt egy rejtett program. Valószínűleg rájöttek, hogy egy olyan vakító és erőteljes eseményt, mint egy atomrobbanás, nehéz lenne titokban tartani, ezért a kormány megtervezte és bejelentette a teszteket, amelyeket mindig hajnalban végeztek.

Las Vegastól 100 kilométerre északra a robbantások hamarosan a turistákat is vonzani kezdték a városba. Látogatók ezrei buliztak és ittak esténként, majd azzal fejezték be, hogy felvették a védőszemüvegeiket és figyelték a nukleáris villanásokat.

Amit ma tudunk a radioaktív kihullás hatásáról és időtartamáról, manapság nehéz lenne elképzelni, hogy nukleáris robbantásokat hajtsunk végre a civilizáció közelében vagy bárhol, tekintve, hogy a radioaktivitás felemelkedik a felhőkbe és átutazhatja az egész világot.

Abban az időben azonban a tudósok még nem értékelték ezt. Sok megfigyelőt állítottak fel öt kilométerre a robbanástól, és több ezer katonát helyeztek el árkokban, mindössze két mérföldre a robbanás epicentrumától.

Később a katonák a radioaktivitással összefüggő betegségektől szenvedtek, melynek következtében az 1990-es években a Kongresszus engedélyezte a kompenzációs kifizetéseket, eddig összesen több mint 800 millió dollárt.

A katonák többsége azonban még így is jobban járt, mint a többi vizsgált alany, például juhok, szamarak és sertések, amelyeket még közelebb helyeztek el a robbanáshoz, így a tudósok megmérhették a hatását.

Gyakran előfordult, hogy a hatás megfoghatatlan volt, mert az állatok egyszerűen elpárologtak.

Kevesebb, mint egy évvel azután, hogy az Egyesült Államok nukleáris fegyverei véget vetettek a háborúnak Japánban, az ország víz alatti teszteket hajtott végre a csendes-óceáni Bikini-atoll körül, és Amerika elhatározta, hogy megtartja fölényét a nukleáris korban.

Amerika 1949-ben azt hitte, hogy a szovjetek öt évre vannak attól, hogy létrehozzák a saját atombombájukat. Körülbelül öt évet tévedtek, és az első szovjet tesztek egybeestek Mao Ce-tung kommunista forradalmával Kínában.

Az elkeseredett és ideges Amerika mindent feltett arra, hogy benne maradjon a nukleáris játékban, és az országon belüli teszteket elengedhetetlennek tartották a haladás értékelése érdekében. Számos helyszínt vettek figyelembe, köztük Alaszkát és Észak-Karolina külső partjait, mielőtt végül Nevadára esett a választás, mivel ideálisnak tartották alacsony népessége és kiterjedt, kopár területei miatt.

Egészen addig folytak a robbantások, amíg más tudósok nem kezdtek radioaktivitást találni olyan zavaró helyeken, mint a tej, beleértve az anyatejet is. Ezen a ponton alaposan megcsappant a közvélemény támogatása, és rövid idő alatt a nukleáris tesztek ellenzői kerültek túlsúlyba.