Egy "rákölő kapcsolót" találtak az emberi testben, és a kutatók már keményen dolgoznak rajta, hogy kihasználják

Az emberi genom és számos szabályozó molekula nyolc évnyi elemzését követően az Északnyugati Egyetem egyik csapata felfedezett egy látszó...

Az emberi genom és számos szabályozó molekula nyolc évnyi elemzését követően az Északnyugati Egyetem egyik csapata felfedezett egy látszólag üzembiztos önmegsemmisítési útvonalat, amely bármilyen típusú rákos sejt elpusztítására alkalmas.

A mechanizmus olyan kis RNS molekulák létrehozását jelenti, amelyek többfajta gént zavarnak, melyek a gyorsan növekvő, rosszindulatú sejtek szaporodásához nélkülözhetetlenek, de kevés hatással vannak a normál, egészséges sejtekre.

Két újabb tanulmány során szerzett tapasztalatok alapján a kutatás vezetője, Marcus Peter és kollégái a végzetes események sorozatát jellemezték, melyeket ezek a siRNS molekulák indítottak el - amit DISE-nak (Death By Induced Survival gene Elimination) neveztek el -, és azonosították a hat nukleotid hosszú szekvenciát, ami az aktivitás kiváltásához szükséges. (1)(2)

A sok nem-kódoló RNS molekula nukleotid (azaz nem kerülnek lefordításra fehérjévé) szekvenciáinak vizsgálata során, amelyeket a testünk természetes módon termel, hogy szelektíven gátolja a génkifejeződést, azt találták, hogy a DISE-hoz kapcsolódó szekvenciák jelen vannak sok tumor elnyomó RNS szál egyik végében.

"Úgy gondoljuk, hogy a többsejtű organizmusok így szüntették meg a rákot az adaptív immunrendszer kifejlődése előtt, ami körülbelül 500 millió éves," - mondta Peter egy tavalyi nyilatkozatában. "Ez egy üzembiztos módja lehet, hogy a rákos sejteket öngyilkosságra kényszerítsük, és úgy gondoljuk, hogy minden sejtben aktív, ami megvéd bennünket a ráktól." (3)

Azt azonban még meg kellett határozni, hogy a szervezet hogyan termel siRNS-eket, amelyek kiváltják a DISE-t. Ez az áttörés egy újabb tanulmányban jelent meg, amelyet az elmúlt hónapban tettek közzé az eLife folyóiratban, ahol Peter és csapata megfigyelte azt a folyamatot, amellyel a sejtjeink egy nagyobb RNS-szálat feldarabolnak - ez egy CD95L nevű sejthalál-ciklus proteint kódol - többszörös siRNS-ekké. (4)

Számos kísérlet során kimutatták, hogy ugyanezt a sejtes mechanizmust alkalmazhatják más nagy fehérje kódoló RNS esetében, hogy DISE és siRNS szekvenciákká alakítsák. És figyelemre méltó módon azt találták, hogy a genomunkban lévő összes kódoló RNS körülbelül 3% -át fel lehet használni e cél érdekében, köszönhetően a gyilkos-kapcsoló szekvenciáink széles eloszlásának.
[post_ads_2]
"Most, hogy ismerjük a gyilkos kódot, a mechanizmust beindíthatjuk anélkül, hogy kemoterápiát kellene alkalmazni és a genomot összezavarnánk," - mondta Peter a múlt hónapban egy sajtóközleményben. Megjegyzi, hogy még az új generációs gyógyszerek és a feltörekvő génterápiás módszerek sem kezelik az agresszív rákos megbetegedéseket - például a hasnyálmirigy, a tüdő, az agy és a petefészek daganatot-, mivel egyszerre csak egy gén aktivitására irányulnak, de a betegségeket több gén okozza. (5)

A DISE útvonal viszont egy brutális, egyidejű támadásban öli meg a rákos sejteket. "Olyan ez, mint az öngyilkosság, amikor az ember egyazon időben leszúrja, lelövi magát és kiugrik egy épületből," - magyarázta 2017-ben. Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a rákos sejtek nem tudnak ellenállóvá válni a DISE-al szemben.

Az Oncotarget folyóiratban tavaly megjelent koncepciót bizonyító tanulmányban az Északnyugati Egyetem csapata nanorészecskéket használt, hogy DISE siRNS-t szállítson egérbe beültetett emberi petefészek daganatos sejtekhez. A kezelés jelentősen csökkentette a tumor növekedését káros mellékhatások nélkül. A terápia hatékonyságának növelésére irányuló munka már folyamatban van. (6)

"A korábbi tanulmányok során szerzett tapasztalatok alapján most már olyan mesterséges mikroRNS-eket tervezhetünk, amelyek sokkal hatékonyabbak a rákos sejtek megölésében, mint a természet által kifejlesztettek," - fejezte be Peter. (7)

(1) - https://www.cell.com/trends/cancer/fulltext/S2405
(2) - https://www.nature.com/articles/s41467-018-0652
(3) - https://www.eurekalert.org/pub_releases/2017-10/
(4) - https://elifesciences.org/articles/38621
(5) - https://www.eurekalert.org/pub_releases/2018-10/
(6) - http://www.oncotarget.com/index.php?journal=on
(7) - https://www.iflscience.com/health-and-medicine/a