Cestius piramisa, amely egykor a város határán kívül állt, ma pedig Róma közepén található a kortárs épületek között

A piramisokra gondolva elkerülhetetlenül Egyiptom és a Gízai-fennsík jut az eszünkbe, ahol a híres piramisok a sivatag homokja fölé torny...

A piramisokra gondolva elkerülhetetlenül Egyiptom és a Gízai-fennsík jut az eszünkbe, ahol a híres piramisok a sivatag homokja fölé tornyosulnak, melyek ismeretlen emberek ezrei által épített struktúrák, és amelyeket azon uralkodók végső nyughelyéül emeltek, akik ismertek akartak maradni az örökkévalóságig.

De sok más, kevésbé ismert piramis létezik. Ezek közé tartozik Mad Jack Fuller piramis alakú sírja Nagy-Britanniában, Alexander Golod piramisai, aki úgy döntött, hogy Oroszországban építi fel őket, és a Szudánban található núbiai piramisok.

Annak ellenére, hogy Egyiptom piramisai világszerte híresek, Szudánnak kétszer annyi van a határain belül, amelyet az ókori kusiták építettek.

De Európában is vannak meglepő építmények, közéjük tartozik Cestius piramisa is. Az olaszországi Rómában található, nem messze az ősi Porta San Paolo városkaputól, amelyet azért építettek, hogy sírként szolgáljon.

A sírt Caius Cestius számára emelték, aki az Epulonok, az akkori négy vallási társaság egyikének tagja volt. A sír időszámításunk előtt 18 és 12 között épült, és két ősi út között áll. Az egyik ilyen út a híres Via Ostiensis, amely Rómából Ostia Antica kikötőjébe vezetett.

A piramisnak 100 római láb (29,5 méter) hosszú négyzetes alapja van, és 36,4 méter magasra emelkedik az ősi utak fölött.

A belső tér egy téglalap alakú nyílást tartalmaz egy dongaboltozattal, amely temetkezési kamrának szolgál, amely körülbelül 6 méter hosszú, 4 méter széles és közel 5 méter magas.
[post_ads_2]
A kamrát eredetileg lezárták, de 1660-ban, amikor a kamrát kinyitották felfedezték, hogy freskókkal van tele, és az olasz festő és véső Pietro Santi Bartoli gondoskodott a díszítések dokumentálásáról. Sajnos ezeknek a freskóknak csak egy kis része maradt épségben.

A történészek rájöttek arra, hogy bár a piramis befejezése után lezárták, az ókorban valamikor kifosztották. Ókori származása miatt 2015-ig nem volt lehetőség nyilvános látogatására, amikor a helyreállítási munkálatok befejeződtek. Eddig a pontig csak a kutatók és a tudósok mehettek be a belsejébe külön engedéllyel.

A piramis külsejét fehér márvány borítja, amely alatt tégla és beton van. Azonban nem ez volt az egyetlen piramis Rómában. Romulus piramisát, amely még nagyobb volt lebontották, és fehér márványát a Szent Péter bazilika lépcsőinek megépítéséhez használták fel.

Cestius piramisa többnyire érintetlen, és számos feliratot tartalmaz. A sír Cestitus kívánsága szerint készült, és 330 napot vett igénybe az építése.

A középkorban azt találgatták, hogy ez a piramis és Romulus piramisa valójában a legendás ikertestvérek, Romulus és Remus végső nyughelyei voltak. A 17. században a VII. Sándor pápa irányítása alatt folyó ásatások során feltárták a valódi feliratokat, amelyek a sír temetkezési kamrájába vezető alagutat díszítették.

Amikor a piramist felépítették, a város falain kívül állt, mert a város határain belül nem lehettek sírok.

Róma az idők során tovább bővült, és a 3. századra a piramist már számos struktúra vette körül.

Ma a piramis Róma egyik legfontosabb ókori építménye. Több ezer turistát vonz, ma már látogatható a belseje, de csak bizonyos napokon.