A téridő, a láthatatlan mező rejtélye, amely egész életünket irányítja

Alapvető szinten az Univerzum kvantumokból áll - olyan fizikai tulajdonságokkal rendelkező egységekből, melyek tömeggel, töltéssel, lendüle...

Elméleti fekete lyukak, melyek kitörölhetik a múltat és összezavarhatják a jövőt

Mi van, ha az univerzumnak soha nem volt kezdete?

Az energia, és nem hullámok vagy részecskék lehetnek az univerzum alapvető építőelemei

Alapvető szinten az Univerzum kvantumokból áll - olyan fizikai tulajdonságokkal rendelkező egységekből, melyek tömeggel, töltéssel, lendülettel stb. rendelkeznek, amelyek kölcsönhatásba léphetnek egymással. A kvantum lehet részecske, hullám, vagy bármi, ami valami furcsa köztes állapotban van attól függően, hogy hogyan tekintünk rá.

Két vagy több kvantum össze is kapcsolódhat, melynek során összetett struktúrák, például protonok, atomok, molekulák vagy emberi lények jönnek létre, és mindez rendben van. A kvantumfizika viszonylag új terület, hiszen többnyire a 20. században alakult ki, de az a gondolat, hogy az Univerzum egymással kölcsönhatásban álló láthatatlan részecskékből áll, több mint 2000 évre nyúlik vissza.

De bármi is legyen az, amiből az Univerzum felépül, azoknak a dolgoknak, amelyekből áll, szükségük van egy színpadra, hogy továbblépjenek, hogy kölcsönhatásba kerüljenek egymással.

Newton Univerzumában ez a színpad egy lapos, üres, abszolút tér volt. A tér maga egy rögzített entitás volt, olyan, mint egy karteziánus koordináta rendszer, egy 3D-s szerkezet x, y és z tengellyel. Az idő mindig ugyanolyan sebességgel haladt, és egyben abszolút volt. Minden megfigyelőnek, részecskének, hullámnak vagy kvantumnak bárhol, pontosan ugyanazt a teret és időt kellett tapasztalnia, mint a többieknek.

De a 19. század végére egyértelművé vált, hogy Newton elképzelése hibás. A fénysebesség közelében mozgó részecskék eltérően észlelték az időt (kitágult) és a teret (összehúzódott) egy olyan részecskéhez képest, amely vagy lassan mozgott vagy nyugalmi állapotban volt. Egy részecske energiája vagy lendülete hirtelen keretfüggő lett, ami azt jelenti, hogy a tér és az idő nem abszolút mennyiségek, vagyis az Univerzum megtapasztalása attól függ, hogy milyen módon haladunk keresztül rajta.

Ez volt, ahonnan Einstein speciális relativitás fogalma származott: néhány dolog állandó, mint a részecske nyugalmi tömege vagy a fény sebessége, de mások átalakulnak attól függően, hogyan mozognak a térben és az időben.

1907-ben Einstein egykori professzora, Hermann Minkowski briliáns felismerésre jutott, megmutatta, hogy a tér és az idő egyetlen formulában fogalmazódhat meg. Ezzel egy csapásra megalkotta a téridő fogalmát.

Ez lehetővé tette, hogy a részecskék átjárhassanak a Világegyetemen (egymáshoz viszonyítva), és kölcsönhatásba lépjenek egymással, de ez nem tartalmazza a gravitációt. Az általa kifejlesztett téridő - ami még ma is Minkowski-tér néven ismert - leírja az összes speciális relativitást, valamint biztosítja a hátteret a kvantumtérelméleti számítások túlnyomó többségéhez.