Machu Picchu újabb régészeti leletei egyre többet árulnak el az ősi inka civilizáció életéről

A Cuzcotól északnyugatra fekvő rejtett sziklás vidéken található Machu Picchu, amely állítólag királyi birtok vagy szent vallási helyszín...

A Cuzcotól északnyugatra fekvő rejtett sziklás vidéken található Machu Picchu, amely állítólag királyi birtok vagy szent vallási helyszín volt az inka vezetők számára, akiknek a civilizációját a 16. században a spanyol megszállók gyakorlatilag elpusztították. Évszázadokon át, amíg az amerikai régész Hiram Bingham 1911-ben rá nem bukkant, az elhagyott fellegvár létezése olyan titok volt, melyet csak a régióban élő parasztok ismertek.

A helyszín mintegy nyolc kilométeres távolságot ölel fel, és több mint 3000 kő lépcsővel rendelkezik, amelyek összekapcsolják a sok különböző szintet. Napjainkban több százezer ember utazik minden évben Machu Picchuba, dacolva a tömeggel és a földcsuszamlásokkal, hogy láthassák a napnyugtát a toronymagas kőemlékek fölött, és megcsodálhassák a világ egyik leghíresebb ember alkotta komplexumát annak titokzatos fényében.


A történészek úgy vélik, hogy Machu Picchu az Inka Birodalom fénykorában épült, amely a 15. és 16. században uralta Dél-Amerika nyugati részét. Körülbelül 100 évvel az építése után elhagyták, valószínűleg abban az időben, amikor a spanyolok az 1530-as években elkezdték meghódítani a hatalmas Kolumbusz előtti civilizációt. Nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a konkvisztádorok valaha is megtámadták, vagy akár elérték volna a hegyi fellegvárat, ezért néhányan azt gyanítják, hogy a lakosok eltűnése egy himlő járvány miatt következett be.

Machu Picchu mintegy 200 épületből áll, melyek között találhatók fürdők és házak, valamint templomok és szentélyek. Sok modern régész úgy gondolja, hogy Machu Picchu királyi birtokként szolgált az inka uralkodók és nemesek számára. Mások elmélete szerint egy vallási helyszín volt, amelyre a hegyekhez való közelsége és más földrajzi jellemzők utalnak, amelyeket az inkák szentnek tartottak.

Számos alternatív hipotézis látott napvilágot azóta, hogy Machu Picchut először bemutatták a világnak, és sok tudós különbözőképpen értelmezte. Volt, aki szerint börtön, kereskedelmi központ, új növények tesztelésére kialakított helyszín, nők visszavonulására épített hely vagy egy város volt, amelyet a királyok koronázásának szenteltek.

1911 nyarán az amerikai régész Hiram Bingham egy kis kutató csapattal érkezett Peruba azt remélve, hogy megtalálják Vilcabamba-t, az utolsó inka erődöt. Gyalog és öszvéren utazva Bingham és csapata megtette az utat Cuzco és az Urubamba-völgy között, ahol egy helyi farmer elmondta nekik, hogy van néhány rom egy közeli hegy tetején.

A farmer a hegyet Machu Picchunak nevezte, amely quechua nyelvről lefordítva "régi csúcs"-ot jelent. Július 24-én, miután a hidegben és az esőben felkapaszkodtak a hegy gerincére, Bingham találkozott egy csoport paraszttal, akik megmutatták neki a hátralévő utat. Egy 11 éves fiú vezetésével Bingham elsőkén pillanthatta meg a bonyolult kő terasz hálózatot, amelyek Machu Picchu bejáratát jelezték.

Az izgatott Bingham a felfedezésről az "Inkák elveszett városa" című közkedvelt könyvében számolt be, melynek nyomán lelkes turisták indultak útnak, hogy kövessék a nyomát az inka fellegvárba. Bingham Machu Picchuban több leletet is feltárt, és a Yale Egyetemre vitte további vizsgálatra. A leletek egészen addig ott voltak, amíg a perui kormány pert nem indított és Barack Obama elnöktől várták a történelmi tárgyak visszaküldését, amelybe a Yale végül beleegyezett.

Annak ellenére, hogy neki tulajdonítják Machu Picchu ismertté válását a világ számára, nem biztos, hogy Bingham volt az első kívülálló, aki meglátogatta a helyszínt. Bizonyíték van arra, hogy a 19. és a 20. század elején misszionáriusok és más felfedezők is elérték a helyet, csak egyszerűen nem beszéltek arról, hogy mit fedeztek fel ott.

A perui Andok keleti lejtőin lévő trópusi hegyi erdő közepén Machu Picchu falai, teraszai, lépcsői és rámpái tökéletesen illeszkednek a természeti környezetbe. A helyszín finoman kidolgozott kőfaragásai, teraszos mezői és kifinomult öntözőrendszere tanúskodik az inka civilizáció építészeti, mezőgazdasági és mérnöki bátorságáról. Központi épületei kiváló példái az inkák által elsajátított falépítő technikának, ahol a köveket olyan pontosan vágták el, hogy azok habarcs nélkül is tökéletesen illeszkedtek egymáshoz.

A régészek több különböző szektort azonosítottak, amelyek együttesen a várost alkotják, beleértve a gazdálkodási övezetet, lakókörzetet, királyi kerületet és szent területet. Machu Picchu legjellegzetesebb és leghíresebb struktúrái közé tartozik a Nap Temploma és az Intihuatana kő, egy faragott gránitkő, melyről úgy gondolják, hogy napóraként vagy naptárként működött.

1983 óta az UNESCO Világörökség része, és 2007-ben a világ hét csodája egyikének jelölték. Machu Picchu Peru legnépszerűbb látványossága és Dél-Amerika leghíresebb romja, amely évente több százezer embert vonz. A növekvő idegenforgalomnak, a közeli városok fejlődésének és a környezeti károknak köszönhetően továbbra is díjakat kell fizetni a helyszínen, amely számos veszélyeztetett fajnak is otthont ad. Ennek eredményeként a perui kormány lépéseket tett a romok védelme és a hegyoldal eróziójának megelőzése érdekében az utóbbi években.