Te vagy az Igazság. Az Igazság nem különleges fogalmak halmaza, amelyben hinned kell. Az Igazság nem fogalom, hanem az, ahol minden fogalo...
Te vagy az Igazság. Az Igazság nem különleges fogalmak halmaza, amelyben hinned kell. Az Igazság nem fogalom, hanem az, ahol minden fogalom véget ér. A fogalmak nem rendelkeznek tartós érvényességgel. Van benned valami, ami teljesen erőfeszítés nélküli. Nem kell próbálnia lenni, egyszerűen van. Tudatában vagy ennek?
A létezőben felmerülő gondolatok, érzelmek, fogalmak és elképzelések nem azonosak veled, mert te vagy ezek tudatában. Jönnek és mennek. Ez tény, de még sosem néztünk ennek a mélyére, mert a mindennapi életben semmi nem ösztönöz arra, semmi nem követeli meg tőlünk, hogy így tegyünk. Normális esetben, a kondicionált interakció keretein belül, senki nem kérdezi: "Szóval, ki is vagy te valójában?"
Ha felmerült már benned ez a kérdés, azért történhetett, mert valahogy lényed mélyéből elkezdett felkavarodni valami. Valami felfoghatatlan nagyon rég óta jelen van benned, és most kezd gyönyörű, illatos virágba borulni.
Vannak, akik azt mondják: "Ó, az önkutatás olyan mentális... túl mély." Mások szerint nagyon nehéz, nagyon erőteljes. Ne képzelj semmit a kutatással kapcsolatban, mert az elméd arra fogja használni, hogy letérítsen a kedvező ösvényről! Bízz a kutatásban! Erre kérlek.
Bármi, amit el tudsz gondolni vagy fel tudsz építeni - bármi, ami nem állandó -, az csak pillanatnyi, nem az igazság. Ne kövesd azt, ami pillanatnyi! Minden, amit az elme létrehoz, csak ideiglenes. Az óra szerint most öt óra van. Ma reggel öt órakor mire gondoltál? Mit tapasztaltál? Tegnap öt órakor milyen érzelmi állapotban voltál éppen? Tíz perccel ezelőtt milyen gondolat járt a fejedben? Egyetlen gondolatodra sem emlékszel! Ilyen a természete mindennek, ami mulandó.
http://indavideo.hu/video/Mindaz_amit_tudnod_kell_-_Mooji
Tegyél félre mindent egy pillanatra, még ha úgy is érzed, hogy ez a legnagyobb felelőtlenség! Még az irányítás iránti késztetést is tedd félre egy pillanatra! Ne kapcsolódj össze, ne vegyülj semmivel, hogy csak tisztán létezhess! És a létezés nem egy végrehajtandó cselekvés. Már ott van, mielőtt a "létezés" gondolata felmerült volna. Te már eleve vagy. Most magad is megvizsgálhatod és láthatod. Képzeld azt, hogy egy kivizsgálásra jöttél, egy teljes test-elme-szellem átvizsgálásra, melynek során egy olyan finom szerkezetet használunk, amely képes megmérni ezeket a dolgokat.
Kezdjük a test vizsgálatával! Most megmérjük a súlyodat. Mindent el kell távolítanod magadról, ami nem a testedhez tartozik! Ki kell venned az orrkarikádat, a fogtöméseidet, a kontaktlencsédet! Igen, annak is van súlya! A felcsatolt póthajat is le kell venned! Mindent, ami eredetileg nem hozzád tartozik. Még a piszkot is el kell távolítanod a körmeid alól, mert eredetileg az sem volt ott. Most pedig megmérjük a pontos súlyodat. Ezzel a vizsgálat első része be is fejeződött.
Nézzük a következő lépést: az elme és a szellem vizsgálatát! Egy pillanatra távolíts el mindent, ami nem hozzád tartozik, minden gondolatot, ami eredetileg nem volt a tiéd!
Kezdjük az összes koncepcióddal, mindazzal, amit eddig tanultál, amiben hiszel, amit elképzelsz, az összes elmédben összegyűjtött képpel! Minden emléked később került a lényedhez, eredetileg nem tartoztak hozzá. Meg kell mérnünk eredeti lényedet, amely nulláról indult! Ezért mindent félre kell tenni, ami hozzáadódott. Mindent félreteszünk egy pillanatra, hogy megmérhessünk téged úgy, ahogy vagy, minden hozzád adódott dolog nélkül. Félre kell tennünk minden hozzád adódott projekciódat, a dédelgetett álmaidat, az emlékeidet. Gyerünk, vess le mindent magadról!
Végül az "én"-ed következik. Ó, ez a drága "én", ez sem tartozott hozzád eredetileg! Tegyük ezt is a többihez! Távolítsd el! Most pusztán az vagy, aki eredetileg is voltál, minden utólagos járulék nélkül. Ebben a pillanatban tiszta a tudatosságod. Köszönöm szépen... bamm! Nagyon jó, ismét nullán állsz - üres vagy!
Folytassuk a vizsgálatot a szellemmel! Hol van? Mit lehet belőle eltávolítani? Mit lehet belőle kipucolni? Már az összes fogalmadat kipucoltuk. Az összes elképzelésedet eltávolítottuk. Friss vagy! Milyen mondanivalód van erről a helyről? Van-e valamilyen panaszod? Tartogatsz-e még valamit, amit át kellett volna adnod? Ki vagy te a fogalmaid nélkül?
Érezd a lényedet! Érezd azt, ami marad, ahogy van, ahogy mindig is volt! Minden kiürült belőled, nem köt semmi. Az identitás kicsit trükkös volt, de már az is eltűnt, nyoma sem maradt. Most már látod, hogy nem kell elnyomnod az érzékeidet. Természetesen működnek, mert eredetileg is a testhez tartoztak. Minden hang, a szél a bőrödön, minden áthalad, de nincs történet, nincs birtoklás, nincs vágy. Minden friss, minden érzékelésed friss. Mintha vízre írnál, egy perc múlva már nem tudod elolvasni. Nincsenek lapozható oldalak - olyan friss! Fáj ez? Csalódást okoz?
Talán megjelenik a gondolat, amely azt mondja: "Gyakorlatnak jó ez, de hogy lehet így élni?" De ez csak egy gondolat, amit nem kell elfogadnod. Lásd, hogy minden gondolatot szemlélhetsz anélkül, hogy belekapaszkodnál, vagy azonosulnál vele! Így sem vész el semmi a teljes érzékelés képességéből. Az érzékelés tiszta és világos. Teljes kapacitással és szabadon érzékelhetsz és tapasztalhatsz anélkül, hogy bármilyen fogalomba bele kellene kapaszkodnod.
Úgy tűnik, a félelem mindent átjár, bár annak a térnek is tudatában vagyok, ahol szavaidról meggyőződhetek.
Lehet, hogy felbukkan némi félelem: "Ó Istenem! Nem, nem, nem! Nem akarok eltűnni! Nem állok készen egy ilyen nagy változásra!" Figyeld meg, mi ez! Figyeld meg azt, aki ezt érzi, és ismerd fel, hogy ez is csak egy gondolat, egy érzés, amely arra vár, hogy igazságként elfogadd! Ne tekintsd valósnak és vissza fog térni a csendbe! Hasonlóképpen távolíts el minden más félelmet is e belső vizsgálódás segítségével! Minden fenntartás nélkül nyújtsd át ezeket a félelmeket és elképzeléseket! A gyakorlat után visszakaphatod őket, ha akarod, de most add át mindet! Vegyél egy mély lélegzetet és érezd a lényed ürességét! Hiányzik bármi is? Fáj valami? Szenvedsz? Mit tudsz mondani innen, erről a helyről?
Pár perc és visszakaphatod minden cókmókodat - már ha egyáltalán vissza akarod kapni őket. De előtte, csak egy kicsit élvezd az elmenélküliséget! Légy nem nélküli, hit nélküli, történet nélküli, fogalmaktól mentes! Élvezd Önvalódat időtlen Jelenlétként - Vagyok, Aki Vagyok-ként! Te nem egy véghezvitt cselekedet vagy egy meghozott döntés produktuma vagy, csak a mérhetetlen Vanság.
Hol ér véget a létezés? Hol van a létezés határa, amelyen túl csak nem-létezés lehet? Én mindannyiótokban a tiszta jelenlét soha el nem halványuló fényének ragyogását látom. Keressétek és lássátok ti magatok is ezt a fényt, amely bennetek lakozik és ragyog! Amely fényesen ragyog, amikor az Önvaló önnön valójában pihen. Ez az állapot, amelyben a bölcs a létezésként tapasztalja önmagát. Itt mutatkozik meg saját Buddha-természeted titka, a titok, amit fel kell fedezned. A rejtély, amit fel kell tárnod. Ahol "én" és "te" Egyek vagyunk.
Végezetül, az utolsó lépés nem tehető meg, hanem belátás útján tárul fel: az, amin belül maga a létezés észlelhető, minden vonatkozatási ponton túl van. Nevezhetjük nem-született, Abszolút tudatnak. Az - Én Vagyok.
Részlet Mooji, "A vagyok előtt - Az igazság közvetlen felismerése" című könyvéből.
Könyvajánló
A vagyok előtt
Az igazság közvetlen felismerése
Mooji
Mooji mosolygós, pocakos alakja mellé leül egy kérdezni vágyó. Ám kérdését nem tudja feltenni, mert azonnal elneveti magát, és hosszú perceken át lesz rabja Mooji varázsának: egy szó sem jön ki torkán, és szinte már sír a nevetéstől.
A fenti történet (amely A Nevető Buddha című videóban megtekinthető) teljesen érthetővé válik, ha megéljük korunk egyik legőszintébb, legvalódibb spirituális tanítójának szavait. Mooji a szabadságról és belső békéről beszél nekünk, egyszerűen és érthetően. E könyve hosszú távon lesz segítség mindenki számára, aki szeretné felfedezni Önmagát, túl minden elváráson, elképzelésen.
Moojit világszerte ismerik, hallgatják és olvassák azok az útkeresők, akik szeretnének felhagyni a kereséssel, hogy végre eljussanak az Én Vagyok állapotba.
A létezőben felmerülő gondolatok, érzelmek, fogalmak és elképzelések nem azonosak veled, mert te vagy ezek tudatában. Jönnek és mennek. Ez tény, de még sosem néztünk ennek a mélyére, mert a mindennapi életben semmi nem ösztönöz arra, semmi nem követeli meg tőlünk, hogy így tegyünk. Normális esetben, a kondicionált interakció keretein belül, senki nem kérdezi: "Szóval, ki is vagy te valójában?"
Ha felmerült már benned ez a kérdés, azért történhetett, mert valahogy lényed mélyéből elkezdett felkavarodni valami. Valami felfoghatatlan nagyon rég óta jelen van benned, és most kezd gyönyörű, illatos virágba borulni.
Vannak, akik azt mondják: "Ó, az önkutatás olyan mentális... túl mély." Mások szerint nagyon nehéz, nagyon erőteljes. Ne képzelj semmit a kutatással kapcsolatban, mert az elméd arra fogja használni, hogy letérítsen a kedvező ösvényről! Bízz a kutatásban! Erre kérlek.
Bármi, amit el tudsz gondolni vagy fel tudsz építeni - bármi, ami nem állandó -, az csak pillanatnyi, nem az igazság. Ne kövesd azt, ami pillanatnyi! Minden, amit az elme létrehoz, csak ideiglenes. Az óra szerint most öt óra van. Ma reggel öt órakor mire gondoltál? Mit tapasztaltál? Tegnap öt órakor milyen érzelmi állapotban voltál éppen? Tíz perccel ezelőtt milyen gondolat járt a fejedben? Egyetlen gondolatodra sem emlékszel! Ilyen a természete mindennek, ami mulandó.
http://indavideo.hu/video/Mindaz_amit_tudnod_kell_-_Mooji
Tegyél félre mindent egy pillanatra, még ha úgy is érzed, hogy ez a legnagyobb felelőtlenség! Még az irányítás iránti késztetést is tedd félre egy pillanatra! Ne kapcsolódj össze, ne vegyülj semmivel, hogy csak tisztán létezhess! És a létezés nem egy végrehajtandó cselekvés. Már ott van, mielőtt a "létezés" gondolata felmerült volna. Te már eleve vagy. Most magad is megvizsgálhatod és láthatod. Képzeld azt, hogy egy kivizsgálásra jöttél, egy teljes test-elme-szellem átvizsgálásra, melynek során egy olyan finom szerkezetet használunk, amely képes megmérni ezeket a dolgokat.
Kezdjük a test vizsgálatával! Most megmérjük a súlyodat. Mindent el kell távolítanod magadról, ami nem a testedhez tartozik! Ki kell venned az orrkarikádat, a fogtöméseidet, a kontaktlencsédet! Igen, annak is van súlya! A felcsatolt póthajat is le kell venned! Mindent, ami eredetileg nem hozzád tartozik. Még a piszkot is el kell távolítanod a körmeid alól, mert eredetileg az sem volt ott. Most pedig megmérjük a pontos súlyodat. Ezzel a vizsgálat első része be is fejeződött.
Nézzük a következő lépést: az elme és a szellem vizsgálatát! Egy pillanatra távolíts el mindent, ami nem hozzád tartozik, minden gondolatot, ami eredetileg nem volt a tiéd!
Kezdjük az összes koncepcióddal, mindazzal, amit eddig tanultál, amiben hiszel, amit elképzelsz, az összes elmédben összegyűjtött képpel! Minden emléked később került a lényedhez, eredetileg nem tartoztak hozzá. Meg kell mérnünk eredeti lényedet, amely nulláról indult! Ezért mindent félre kell tenni, ami hozzáadódott. Mindent félreteszünk egy pillanatra, hogy megmérhessünk téged úgy, ahogy vagy, minden hozzád adódott dolog nélkül. Félre kell tennünk minden hozzád adódott projekciódat, a dédelgetett álmaidat, az emlékeidet. Gyerünk, vess le mindent magadról!
Végül az "én"-ed következik. Ó, ez a drága "én", ez sem tartozott hozzád eredetileg! Tegyük ezt is a többihez! Távolítsd el! Most pusztán az vagy, aki eredetileg is voltál, minden utólagos járulék nélkül. Ebben a pillanatban tiszta a tudatosságod. Köszönöm szépen... bamm! Nagyon jó, ismét nullán állsz - üres vagy!
Folytassuk a vizsgálatot a szellemmel! Hol van? Mit lehet belőle eltávolítani? Mit lehet belőle kipucolni? Már az összes fogalmadat kipucoltuk. Az összes elképzelésedet eltávolítottuk. Friss vagy! Milyen mondanivalód van erről a helyről? Van-e valamilyen panaszod? Tartogatsz-e még valamit, amit át kellett volna adnod? Ki vagy te a fogalmaid nélkül?
Érezd a lényedet! Érezd azt, ami marad, ahogy van, ahogy mindig is volt! Minden kiürült belőled, nem köt semmi. Az identitás kicsit trükkös volt, de már az is eltűnt, nyoma sem maradt. Most már látod, hogy nem kell elnyomnod az érzékeidet. Természetesen működnek, mert eredetileg is a testhez tartoztak. Minden hang, a szél a bőrödön, minden áthalad, de nincs történet, nincs birtoklás, nincs vágy. Minden friss, minden érzékelésed friss. Mintha vízre írnál, egy perc múlva már nem tudod elolvasni. Nincsenek lapozható oldalak - olyan friss! Fáj ez? Csalódást okoz?
Talán megjelenik a gondolat, amely azt mondja: "Gyakorlatnak jó ez, de hogy lehet így élni?" De ez csak egy gondolat, amit nem kell elfogadnod. Lásd, hogy minden gondolatot szemlélhetsz anélkül, hogy belekapaszkodnál, vagy azonosulnál vele! Így sem vész el semmi a teljes érzékelés képességéből. Az érzékelés tiszta és világos. Teljes kapacitással és szabadon érzékelhetsz és tapasztalhatsz anélkül, hogy bármilyen fogalomba bele kellene kapaszkodnod.
Úgy tűnik, a félelem mindent átjár, bár annak a térnek is tudatában vagyok, ahol szavaidról meggyőződhetek.
Lehet, hogy felbukkan némi félelem: "Ó Istenem! Nem, nem, nem! Nem akarok eltűnni! Nem állok készen egy ilyen nagy változásra!" Figyeld meg, mi ez! Figyeld meg azt, aki ezt érzi, és ismerd fel, hogy ez is csak egy gondolat, egy érzés, amely arra vár, hogy igazságként elfogadd! Ne tekintsd valósnak és vissza fog térni a csendbe! Hasonlóképpen távolíts el minden más félelmet is e belső vizsgálódás segítségével! Minden fenntartás nélkül nyújtsd át ezeket a félelmeket és elképzeléseket! A gyakorlat után visszakaphatod őket, ha akarod, de most add át mindet! Vegyél egy mély lélegzetet és érezd a lényed ürességét! Hiányzik bármi is? Fáj valami? Szenvedsz? Mit tudsz mondani innen, erről a helyről?
Pár perc és visszakaphatod minden cókmókodat - már ha egyáltalán vissza akarod kapni őket. De előtte, csak egy kicsit élvezd az elmenélküliséget! Légy nem nélküli, hit nélküli, történet nélküli, fogalmaktól mentes! Élvezd Önvalódat időtlen Jelenlétként - Vagyok, Aki Vagyok-ként! Te nem egy véghezvitt cselekedet vagy egy meghozott döntés produktuma vagy, csak a mérhetetlen Vanság.
Hol ér véget a létezés? Hol van a létezés határa, amelyen túl csak nem-létezés lehet? Én mindannyiótokban a tiszta jelenlét soha el nem halványuló fényének ragyogását látom. Keressétek és lássátok ti magatok is ezt a fényt, amely bennetek lakozik és ragyog! Amely fényesen ragyog, amikor az Önvaló önnön valójában pihen. Ez az állapot, amelyben a bölcs a létezésként tapasztalja önmagát. Itt mutatkozik meg saját Buddha-természeted titka, a titok, amit fel kell fedezned. A rejtély, amit fel kell tárnod. Ahol "én" és "te" Egyek vagyunk.
Végezetül, az utolsó lépés nem tehető meg, hanem belátás útján tárul fel: az, amin belül maga a létezés észlelhető, minden vonatkozatási ponton túl van. Nevezhetjük nem-született, Abszolút tudatnak. Az - Én Vagyok.
Részlet Mooji, "A vagyok előtt - Az igazság közvetlen felismerése" című könyvéből.
Könyvajánló
Az igazság közvetlen felismerése
Mooji
Mooji mosolygós, pocakos alakja mellé leül egy kérdezni vágyó. Ám kérdését nem tudja feltenni, mert azonnal elneveti magát, és hosszú perceken át lesz rabja Mooji varázsának: egy szó sem jön ki torkán, és szinte már sír a nevetéstől.
A fenti történet (amely A Nevető Buddha című videóban megtekinthető) teljesen érthetővé válik, ha megéljük korunk egyik legőszintébb, legvalódibb spirituális tanítójának szavait. Mooji a szabadságról és belső békéről beszél nekünk, egyszerűen és érthetően. E könyve hosszú távon lesz segítség mindenki számára, aki szeretné felfedezni Önmagát, túl minden elváráson, elképzelésen.
Moojit világszerte ismerik, hallgatják és olvassák azok az útkeresők, akik szeretnének felhagyni a kereséssel, hogy végre eljussanak az Én Vagyok állapotba.
