A következő interjút " Svali "-val (álnév) Greg Szymanski oknyomozó újságíró, és Illuminátus kutató készítette. Sajnos Gregről ...
A következő interjút "Svali"-val (álnév) Greg Szymanski oknyomozó újságíró, és Illuminátus kutató készítette. Sajnos Gregről 2013 augusztusa óta nem lehetett hallani. Greg éppen újra sugározta volna akkori "ütős" rádióműsorát, de hirtelen eltűnt a nyilvánosság elől. Cikkeit és interjúit a Katolikus Egyházról / Illuminátus bennfentesektől a következő oldalon lehet nagy mennyiségben olvasni:
https://web.archive.org/web/20080831235857/http://www.arcticbeacon.com/
Egy másik oldalon hasonló emberáldozatokról szóló vallomások olvashatók sokan másoktól:
http://revelation12.ca/?p=1373
Svali vallomását követően Michel Chossudovsky professzor beszél Ferenc Pápáról, aki jól ismeri a pápa sötét hátterét Argentínában. Sokan azt hiszik, hogy Ferenc Pápa lehet a régóta várt "Hamis Próféta", aki összeáll az Antikrisztussal, Barack Husszein Obamával. Figyeljük Obama elkövetkező merényletét és csodás fejsérülésének gyógyulását, mely a Jelenések 13:3-ban olvasható:
Jelenések 13:3 - És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat.
http
Átirat:
GS: Rendben, térjünk vissza. Mélyebben bele fogunk menni az Illuminátusok, a Család, a Rend témájába. Van egy vendégünk, aki részt vett ebben a csoportban, beleszületett, több mint harminc éve. A neve Svali. Itt van Svali?
SV: Ó igen, itt vagyok.
GS: Nos, örülök, hogy itt van. Tudom, hogy nem ad rádióinterjúkat, és én nagyon szeretnék köszönetet mondani, mert azt hiszem, ez igazán segít az embereknek, hogy megértsék ezt a titkos szervezetet, amibe beleszületett. Szóval azt hiszem, hogy induljunk a kezdetektől. Meséljen nekünk - egészen a legelejétől, amikor is gazdag szülőktől született bele ebbe. Meséljen nekünk a kiképzéséről ebben a csoportban, amikor fiatal gyerek volt, egészen a vatikáni irányultságáig. Vágjunk bele!
SV: (meglepődve nevet) Nos, ez egy nagyon tág terület Greg. Ami órákat venne igénybe, ha érti, mire gondolok.
GS: Igen, de kezdje csak el egyszerűen felvázolni nekünk.
SV: Igen. Nos, beleszülettem a csoportba, Németországban születtem, és az USA-ba jöttem nagyon fiatalon. Alapjában véve keresztülmentem a csoport egész kiképzésén... A csoport minden tagja keresztülmegy a kiképzésen különböző mértékben, a szerepétől függően.
Mire tinédzser lettem, egy ifjúsági vezető voltam, és mire 22 lettem, a Vezető Tanács legfiatalabb tagja lettem San Diego megyében. Abban az időben vezető oktató voltam. Én voltam a hatodik oktató, és végül feljutottam a második helyre.
GS: Mm hm.
SV: Amikor tizenkét éves voltam, említettem önnek a szertartást a Vatikánban...
GS: Így van.
SV: ...amit minden vezető esetében megtesznek a csoportban, melyen keresztülmennek egy bizonyos ponton.
GS: Most alapvetően amikor felnőnek, úgy emlékszem ezt mondta nekem, hogy belenevelték fiatal korban. Egy nagyon gazdag, jómódú családba született.
SV: Igen.
GS: Átköltözött az Egyesült Államokba. Azt mondta, hogy nagyon fiatal korában különleges volt, "kiválasztott". Helyes?
SV: Nos, mindenkinek azt mondták a csoportban, hogy különlegesek és kiválasztottak, és ez az egyik dolog, ami engem nagyon cinikussá tett, amikor idősebb lettem. Ön nem fog soha találkozni egy olyan személlyel, aki Illuminátus, akinek nem mondták, vagy programozták éveken keresztül, hogy különleges, hogy ő az egyetlen, aki képes dolgokra a "Családért".
De azt mondták nekem, igen, hogy egy nap nagy dolgokat fogok tenni a Családért. Az oka, amiért tárgyilagosan tudok megszűrni dolgokat, hogy tudom, mi volt a szerepem a csoportban. Ez lett a vége jelentős számú embernek. Szóval nem értékelem a szerepemet vagy különlegességemet a csoporton belül annyira azáltal, amit mondtak, hanem azért, amit tettem.
(sajnálkozás a hangjában az "amit tettem" szavaknál)
GS: Szóval elérte a 12 éves kort, és akkor azt mondták a szülei, hogy részt fog venni egy beiktatási szertartáson a Vatikánban.
SV: Igen.
GS: Elmondaná, hogyan történt, mi történt ezen a szertartáson, amikor odament?
SV: (mély lélegzet, a hangja stresszes) Oké. Hm, erről nem könnyű beszélni, amint tudja.
Amikor tizenkét éves voltam, átrepültem Németországba. És ott voltam, úgy fogom hívni őket, hogy a Német Atyák házában, odaát. Volt egy néhány napos felkészülés, és azt mondták, hogy lesz egy nagyon fontos szertartás. És ők úgy tekintették, hogy ez egy lezáró ceremónia ezen a ponton. És alapjában véve beszéltek egy keveset arról, hogy mit várhatok, hogy mit kell tennem a szertartás alatt.
Amikor odaértünk, keresztül mentünk a Vatikánon. A Vatikán alatt van egy nagy terem, amit leírtam, amikor korábban beszéltünk. Van 13 katakomba kamrája, ami ebbe vezet. És ahogy lemegyünk a lépcsőn ebbe a terembe, akkor látjuk, hogy kör alakú, és mind körben állnak. Múmiákat hoznak ki a katakombákból. És odahelyezték őket mindegyik mellé (a 13 katakomba kamrához), és azt mondják, hogy "Ezek az Atyák szellemei, akik figyelik a szertartást."
A szertartás alatt volt egy nagy asztal a terem közepén. Volt a tetején egy hatalmas arany pentagram. Ott volt a szertartásuk.
GS: Szóval hány másik gyerek volt önnel, aki bekerült a Családba, vagy Rendbe, ahogy ők nevezik?
SV: Azon a ponton két másik gyerek volt ott. De volt több felnőtt is.
GS: Oké.
SV: Nézze, az Egyház felnőtteket is hoz, hogy hűséget esküdjenek ők is, csak hogy tudja. Azt mondták, és ezt nem tudom, hogy igaz-e, ha azt szeretnénk, hogy egy bizonyos helyzetbe emelkedjünk a Katolikus Egyház hierachiáján belül, akkor át kell esnünk ezen a szertartáson.
GS: Oké, szóval lement ebbe a terembe. A szülei nem voltak jelen.
SV: Nem, nem. A Német Atya, és a Francia Atya voltak.
GS: Oké, ezen a ponton mondja el a hallgatóinknak, hogy mit látott.
SV: (szünet, a hangja újra stresszes) Nos, volt egy asztal. Úgy nézett ki, mint a sötét üveg a terem közepén. Kőből csinálták, de nagyon ragyogó, és sötét fekete volt. Talán olyasmi lehetett, mint az obszidián vagy az ónix, nem vagyok benne biztos. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy ilyen követ láttam.
A sarkai körül arany csatornák voltak, tudja, összegyűjteni a folyadékot. Egy kicsi fiút helyeztek az asztal közepére és elkábították, mert nagyon csendes volt. Nem mozdult, vagy mondott semmit.
GS: Ez egy kicsi három-négyéves kisfiú ugye?
SV: Igen. Igen. Igen.
GS: Aztán folytatták, hogy elvégezzék a gyermekáldozatot.
SV: Igen, ezt tették. Igen. Erről korábban már beszéltem önnek. Igen.
GS: Most, jóval utána, micsoda hihetetlen tapasztalat egy 12 éves fiatal számára. Mi jutott az eszébe, amikor ez történt?
SV: Meg voltam rémülve! Úgy értem, abszolút elborzadtam. Én... én... én... nem tudom leírni azt a rettegést, amikor valaki keresztülmegy ilyesmin.
GS: És emlékszik azokra a szavakra, amiket mondtak, miközben ez történt?
SV: (szünet) A férfi karmazsinban volt - latinul beszélt. És alapjában véve azt mondta, hogy "Kérlek, fogadd el ezt az áldozatot ezen a napon." És aztán azt mondta, hogy "Ez az áldozat fogja lezárni a szertartást." Aztán megtette.
Megint azt mondhatom, annyira rémült voltam... (sóhajt). Volt már olyan helyzetben, amikor a szíve kalapált, de nem tudott csinálni semmit? Csak ül ott az ember, és csak sápad?
[post_ads_2]
GS: Nos emlékszem, mint fiatal megijedtem, de nem hiszem, hogy valaha...
SV: (áthallás) Nem. Rendben.
GS: ...lett volna bármi olyan, ami önnel történt.
SV: Képzelje el, hogy a pulzusa felmegy úgy 220-ra. Nem tud mozogni. Csak remeg, de megpróbálja nem mutatni.
GS: Mm hm.
SV: Szörnyű volt. Igazából magamban állandóan arra gondoltam, hogy "Nem tudok várni, amíg ennek vége van. Nem tudok várni." Nem mondtam ezt, de belül újra és újra csak ezt mondogattam, "Nem tudok várni, míg vége van. Nem tudok várni, míg vége van. Nem tudok várni, míg vége van."
GS: Mm hm.
SV: Ezután, a férfinek a karmazsinban volt egy hatalmas arany gyűrű a kezén. Odament a terem közepére. Minden ember, aki megesküdött ezen a napon, odament hozzá, letérdelt előtte, és megcsókolta a gyűrűt, és hűséget kellett esküdni az Új Rendnek, az Új Világrendnek valamennyiünknek... egészen halálig.
GS: Hm. Ezen a ponton önt kikísérték?
SV: Igen. Igen. A szertartás után mindennek vége volt. Úgy értem, a többi ember is ugyanazt tette. Nekik is hűséget kellett fogadniuk.
GS: És ők is hasonló korúak voltak, mit ön?
SV: A két gyerek az volt, de volt három felnőtt is, akik odamentek, és ugyanezt tették. És utána ezt mondtuk, (lassan és pontosan): "Történhet veled ugyanez, vagy még rosszabb, he valaha megtöröd ezt az esküt."
GS: Hm. Tehát alapvetően... ejha! Elképzelni ebben a korban, hogy mit tenne. És nem igazán volt felkészülve erre ugye? Azt mondták, hogy lesz egy szertartás, de nem számított ilyesmire, abból, amit elmondott nekem.
SV: Nagyon nehéz volt ezen keresztülmenni, abban az értelemben, hogy ez a szörnyű elnyomás volt a legrosszabb, ami valaha éreztem. Átestem már néhány szertartáson az életem során az Illuminátusban, amin keresztül kellett mennem. De azt kell mondanom, hogy a tapasztalataim során ez volt a legrosszabbb, csak azért, mert... nem tudom elmagyarázni azt a sötétséget abban a teremben. Csak tisztán gonosz volt. És anélkül, hogy valaha is ott lenne... látni valakit... ez egyszerűen borzalmas.
Nem csak az, ami történt, hanem... úgy értem, az elnyomás. Én most Keresztény vagyok, és ismerem a különbséget, ha jelen van a gonosz - az elnyomás - vagy amikor Isten szeretete jelen van, ami öröm és béke. Ez pontosan az ellenkezője annak, ami abban a teremben volt.
GS: Nos tudja, mit találok elég érdekesnek ebben? Mintegy 25 évvel ezelőtt riporter és szabadúszó író voltam Rómában, és hat évet töltöttem ott. Nagyon sokszor mentem keresztül a Vatikánon... több százszor. Ismertem a pápai címeket, meg ilyesmi.
Ez idő alatt ott voltam a vatikáni botrány idején, amely érintette az egyházi bankot, és egyéb dolgokat... az Illuminátus tagjait, a szabadkőműveseket. Megkeresett egy nő, Maria Vendital, és soha nem fogom elfelejteni ezt. Róma egy kis város. Az emberek tudták, hogy történeteket mutatok be titkos társaságokról, olyan dolgokról, mint ez. Meg kellett kérdeznem az embereket.
Nos, ez a nő odajött hozzám és elmondott egy hasonló történetet. Ő nem volt annyira konkrét, mert nem tudta kezelni anélkül, hogy fel ne törne belőle a sírás, és kétszer próbált meg öngyilkosságot elkövetni, mert nem tudott eltűnni az Illuminátusból. Ő egy tag volt, és egy nagyon gazdag észak-olasz családból született bele. Elmondta, hogy alapvetően ugyanez a szertartás zajlott le vele.
És igen, amikor elkezdtem beszélgetni önnel, tovább akartam ezt adni önnek, és a hallgatóknak, hogy én erről 25 évvel ezelőtt hallottam egy Maria nevű nőtől, és számos más embertől Olaszországban, akivel beszéltem. Soha nem voltam képes feltárni, vagy valójában, valószínűleg a saját biztonságom érdekében valaha is megtudni, hogy mi történt.
De ismétlem, Svali megerősített egy történetet, amit 25 évvel ezelőtt hallottam. Egy rövid szünet után visszajövünk ezzel a hihetetlen történettel egy tagról, aki már kilépett az Illuminátusból, a csoportból, és biztonságban van.
Szünet (12:40)
GS: Rendben, térjünk vissza oknyomozó műsorunkhoz. Én vagyok a házigazda, Greg Szymanski. Svalival beszélgetünk, aki a Család, a Rend, az Illuminátus tagja volt harminc évig.
Svali, ön elhagyta a beiktatási szertartást. Kisétált a Vatikán udvarára az egyik atyával, azt hiszem. Mit mondott önnek akkor?
SV: Akkor csak azt mondta, hogy soha ne felejtsek. Azt mondta nekem, hogy jól teljesítettem a szertartáson, mert nem sikoltoztam, vagy ájultam el, vagy ilyesmi. Azt mondta, hogy "Nagyon jól csinálta", és elégedett volt. Aztán megszálltunk egy otthonban a közelben. Egy helyi ember lehetett. Nem ismertem őt. Ott töltöttünk az éjszakát, mielőtt visszamentünk Németországba.
GS: Oké, és mi volt a többi emberrel a szertartáson. Hogyan tudták kezelni a dolgokat? Emlékszik?
SV: (sóhaj) Azt kell mondanom, sajnos, hogy annyira... ha ilyen helyzetben van az ember, az utolsó dolog, amire gondol, hogy mit csinál a másik ember. (Nevet) Én csak megpróbáltam, hogy ne veszítsem el önmagam. Azt tudom, hogy senki sem sikoltott vagy kiabált, vagy ilyesmi. Mindenki csendben volt. Azt hiszem mondható, hogy "halálos csend" volt, kivéve azt a személyt, aki beszélt - vagy ha előre kellett menni, és megcsókolni a gyűrűt.
GS: Rendben, menjünk tovább.
SV: Igen.
GS: A kérdés, amit fel akartam tenni, és ez elég széles téma. Nekem alkalmam nyílt arra, hogy sok napon keresztül beszéljek önnel, és van néhány történetem.
Menjünk haza, amikor tizenkét éves. Azt mondja, hogy tizenkét fegyelemre tanították.
SV: Igen.
12 fegyelem Svali online könyvéből:
http://www.wanttoknow.info/secret_societies/svali_book_svali_speaks.shtml
1. Ne legyen szükség. 2. Nem akarni. 3. Nem kívánni. 4. A legalkalmasabb túlélése. 5. A csend kódja. 6. Az árulás a legnagyobb jó. 7. Nem törődni. 8. Időutazás: "A gyemeknek megtanítják a spirituális 'tazás' elveit mind belsőleg, mind külsőleg, az összpontosítással, szerepjátékkel, és traumával erősített vezetett gyakorlatokkal. A cél az lesz, hogy elérje a 'megvilágosodást', a disszociáció egy önkívületi állapotát, mely súlyos trauma után érhető el."
9,10,11: "Szexuális trauma, a szétválasztás tanulása, és a megismerés növelése, az érzés csökkentése." (A fenti 3 lépés részletei a gyermek kultuszban betöltött jövőbeli szerepe szerint változnak. Ezen szerepek közé tartoznak a besúgók, prostituáltak, pornográfia, média személyiség, előkészítők, olvasók, vágók, kántorok, főpapok / papnők, oktatók, megtorlók, nyomkövetők, tanárok, gyermekfelügyelet, futárok, vezérek és viselkedéskutatók.
12. A nagykorúság szertartása (vatikáni föld alatti áldozás).
GS: Szóval elkezdődik az életed, és tudod, hogy most egy bizonyos típusú szervezetben vagy, ami nagyon más, mint amit a legtöbb ember megtapasztal. Mondja el nekünk... azt hiszem nyitva hagyom az ön számára, hogy elkezdje. Alaposan írt erről a történetről. Csak átadom a mikrofont, és hagyom, hogy elkezdje. Mondja el a hallgatóknak, amit fontosnak tart az eredeti képzéséről, a csoportról és arról a sok dologról, amit az emberek tudni szeretnének az Illuminátusról. Kezdjük.
SV: Oké. Nos Greg, először azt akarom mondani, hogy a szándékom azzal, hogy erről beszélek nem az, hogy dicsőítsem a gonoszt. Vannak nagyon gonosz, nagyon erős emberek. Nem akarom egyáltalán felmagasztalni az erejüket, de szeretném, ha az emberek tudnák, hogy ez az igazság. Ezek az emberek léteznek. Azok az emberek, akik azt mondják, hogy léteznek ezek az emberek, és részt vesznek ezekben a tevékenységekben... ez valóban megtörténik.
Én is, mert tudom, hogy vannak gyerekek, akiket minden nap bántalmaznak a csoportban, és ez az én indítékom, ami előtérbe kerül.
Nyilvánvaló okokból nem szeretek interjúkat adni. Hajlandó vagyok most az egyszer félretenni a magánéletemet és a személyes biztonságomat, mert ezeket az embereket meg kell állítani. Meg kell őket állítani.
GS: Oké.
SV: Oké?
GS: Rajta.
SV: Normális esetben a gyerekek a csoportba születnek bele. Az Illuminátus nagyon ritkán végez külső toborzást. Nem ez a fő módszerük. Ez általában csak öröklődik, generációsan apáról fiúra, és anyáról lányra a gyerekek esetében. És így az egész családi vonal benne van.
Az évszázadok során az emberek megpróbáltak menekülni, de sokszor megmérgezték, meggyilkolták, vagy úgy állították be, mint egy öngyilkosság. Nem szeretik, ha az emberek távoznak, és megpróbálják nagyon nehézzé tenni - egyszerűen azért, mert rosszul néz ki. (kis nevetés)
Csecsemő koruk óta hatalmas mennyiségű képzésen mennek keresztül. Kiképzésen esnek át. És amikor azt mondom kiképzés, az nem csak kultikus programozást jelent, ahogy figyelik a szüleidet, és nézik, hogy mit csinálnak.
A szüleim modellezték a viselkedésüket. Nekik a csoport nagyon fontos volt, hogy felnőjenek.
...
További részletek hallhatóak a videóban.
