Egy nyolcgyermekes édesanya szerint a legjobb döntés, amit valaha hozott, hogy nem oltatta be a gyermekeit

Tasha David nyolcgyermekes édesanya elmagyarázza, hogy miért van a védőoltások ellen, melyek miatt állítása szerint hat beoltott gyermeke...

Mi lesz azután, hogy megtalálják a koronavírus "ellenszerét"?

Egy 60 ezer éves víz alatti erdő új orvosi áttörésekhez vezethet

Elfogadták a kuruzslók és az áldoktorok elleni törvényt, de vajon kinek lesz ez jó?

Tasha David nyolcgyermekes édesanya elmagyarázza, hogy miért van a védőoltások ellen, melyek miatt állítása szerint hat beoltott gyermeke sokféle egészségügyi problémától szenved. Háromnak autizmusa van, egyiküknek ADHD szindrómája, és közülük egy nyelvi zavarokkal küzd. A két legfiatalabb beoltását megtagadta, és ők az egyetlenek, akiknek nincsenek krónikus egészségügyi problémáik.

Tasha David (jobb hátul) elmondja, hogy úgy döntött, nem oltatja be két legfiatalabb gyermekét Sasa-t, aki nyolc éves (bal első), és Chiante-t, öt éves (elöl középen), miután élete első hat gyermeke (hátsó sorban balról jobbra: Asante, 16, Jourdahn, 25, középső sor balról jobbra: Deveraux, 20, Sahara, 14, Acacia, 10, Armaan, 12) egészségügyi problémáktól szenved.

Amikor először lettem anya, soha nem kérdőjeleztem meg, hogy a gyermekem védőoltást kapjon. Ez volt, amikor gyerekem lett - azt tettem, amit az orvos mondott, mert azt gondoltam, hogy ők tudják a legjobban.

A férjemnek és nekem soha nem mondták, hogy lehet bármilyen mellékhatásuk, csak egy kis bőrpír és duzzanat az injekció helyén. Így a hat legidősebb gyermekem minden megkapott oltás után fokozatosan egyre betegebb lett, és soha nem hoztuk az oltással összefüggésbe.

A hat oltott gyermekünk közül a 16, 12 és 10 évesnek közepesen súlyos vagy súlyos autizmusa van, a 25 évesnek ADHD-je, a 14 évesnek pedig súlyos nyelvi zavara, és a 20 éves gyermekünk súlyos hangulati ingadozásoktól szenved.

De szenvedtek krónikus fülgyulladástól, bronchiolitistől, asztmától, ekcémától, pikkelysömörtől, húgyúti fertőzésektől, gyomor-bél és autoimmun rendellenességektől, allergiától, kémiai érzékenységtől és intoleranciától.

Megpróbáltuk genetikai vizsgálatokkal keresni a választ, de nem találtuk gyermekeink megpróbáltatásainak az okát. Így elkezdtem magam keresni a válaszokat. Olvastam könyveket, elmentem szemináriumokra, elolvastam az összes tudományos vizsgálatot, ami a kezembe került, amikor rájöttem, hogy nem a mi családunk volt az egyetlen.

Sok más család szenved ugyanazon dolgoktól, mint a miénk.

Ez a felismerés vezetett bennünket, hogy ne oltassuk be az öt és nyolc éves gyemekünket, és ők így növekedtek. Testvéreik közül nekik kellett volna leghajlamosabbnak lenniük a genetikai problémákra, mivel a harmincas éveim végén jártam amikor meglettek, és túlsúlyos voltam.

Ennek ellenére a két legfiatalabbnak soha nem kellett szenvedni a sok betegségtől, amitől a testvéreiknek igen.

Nem azért, mert soha nem voltak kitéve betegségeknek, mert mint minden óvodás és iskolás gyerek, ki voltak ezeknek téve. De volt egy ellenálló képességük, amit a testvéreiktől elvettek.

Soha életükben nem volt szükségük antibiotikumokra, de ami a legfontosabb, hogy testvéreik rendelleneségei közül egy sem volt nekik.

Ez egy különösen keserű felismerés volt számomra, ahogy rájuk néztem és rájöttem, hogy a többi gyermekem mennyi mindent veszített el miattam.

Meg kellett barátkoznom azzal a ténnyel, hogy a tudatlanságom azzal kapcsolatban, hogy mit engedtem beadni a gyermekeim testébe, legalább két (esetleg három) gyermekem esetében azt okozta, hogy soha nem lesz meg az esélyük, hogy függetlenek legyenek, hogy szerelembe essenek, és családjuk legyen. Hogy amikor meghalok, annak a lehetőségével néznek szembe, hogy idegenekkel kelljen együtt élniük, akik nem szeretik őket úgy, ahogy megérdemelik, hogy szeressék.

Az embereknek fel kell ismerniük, hogy az oltás nem történhet mindenkinél egy kaptafára, hogy vannak családok az ismeretségi körben, amelyek a vakcinák okozta károktól szenvednek.

Vagy már olyan hamar megfeledkeztünk Saba Button-ról (1), Lachlan Neylan-ról (2) (mindkét kisgyermek súlyos, maradandó mozgássérült lett az influenza oltást követően 2010-ben és 2012-ben), és Ashley Epapara-ról? (3) (aki egy nappal azután halt meg, hogy megkapta az influenza elleni védőoltást 2010-ben) Ezért kell, hogy az oltás választható maradjon - különben azt mondjuk, hogy egyes gyerekek többet számítanak, mint mások.

2009-ben egy teljesen beoltott nővér gyaníthatóan megfertőzött négy csecsemőt szamárköhögéssel egy szülészeten Sydney-ben, valamint több tanulmány mutatja azóta, hogy ez a vakcina nem nyújtja azt a védelmet, amit a gyermekeink megérdemelnek.

1991-ben 71 százalékos oltási arány volt szamárköhögés ellen, de csak 347 megbetegedés történt, míg 2011-ben az oltási arány 92 százalékos lett, és több mint 38.000 eset történt. Hogyan lehet a be nem oltás ennek az oka? 2012-ben messze több szamárköhögéses eset volt, mint ahányat bármely teljes naptári évben feljegyeztek 1959 óta, amikor durván 40.000 esetet jelentettek. A legújabb kutatások szerint a beoltott gyerekek teszik ki a szamárköhögéses esetek 90 százalékát. (4)

A terhes nőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a vakcina betegtájékoztatója azt mondja, hogy a vakcina fejlődésben lévő embrióra és magzatra gyakorolt hatását még nem vizsgálták. Az oltások a terhesség alatt nem ajánlottak, kivéve akkor, ha határozott kockázata van annak, hogy elkaphatják a szamárköhögést.

A szülők támadását amiatt, hogy beoltatják-e gyermeküket vagy sem, be kell fejezni, mert a nap végén ugyanúgy szeretjük a gyermekeinket, és mindannyian a legjobbat akarjuk nekik, és minden gyermek számára.

A megosztottság nem válasz, és soha nem is lesz, csak akkor tudunk igazi megoldást találni, ha abbamarad a harc, és nyílt vita kezdődik.

(1) - http://www.dailymail.co.uk/news/article-2650597/
(2) - http://www.dailytelegraph.com.au/news/nsw/toddler
(3) - http://www.couriermail.com.au/news/toddler-ashley
(4) - http://www.nejm.org/doi/full/10.1056/NEJMoa1200850

Prevent Disease