Ébredtél már fel úgy valaha, hogy azt hitted, egy szellemet látsz? Itt van, hogy miért történik

Egy hétköznapi éjszaka volt, de a Kairói Amerikai Egyetem 20 éves hallgatója, Salma számára egy különösen ijesztő élményt jelentett. Felé...

Alvási paralízis és a kalapos ember: Valóság vagy hallucináció?

Egy új tanulmány szerint minden tizedik embernek volt már halálközeli élménye

Egy hétköznapi éjszaka volt, de a Kairói Amerikai Egyetem 20 éves hallgatója, Salma számára egy különösen ijesztő élményt jelentett. Felébredt, képtelen volt megmozdítani az izmait, és úgy érezte, mintha egy betolakodó lenne a szobájában. Olyasmit látott, ami leginkább egy agyaras, véres lényre hasonlított, mintha "valami horrorfilmből" került volna oda, ami az ágya mellett állt.

Később a tapasztalatát kutatóknak mesélte el, akik felmérést (1) végeztek az alvási paralízisről, egy gyakori, de kissé megmagyarázhatatlan jelenségről, melynek során egy személy felébred álmából, de úgy érzi, hogy nem tud mozogni. Akár az emberek 40 százaléka is beszámolhat az alvási paralízis megtapasztalásáról életük egy bizonyos pontján, és néhányuk, mint Salma, felettük lebegő árnyékszerű behatolókról is hallucinál.

"Az alvási paralízis egy nagyon félelmetes élmény lehet néhány ember számára, és a világos megértése, hogy valójában mi is okozza, nagy hatással lehet azokra, akik szenvednek tőle," - mondta Baland Jalal, a San Diego-i Kalifornia Egyetem neurológusa. (2)

A kutatók azt mondják, hogy az alvási paralízis akkor történik, amikor valaki az úgynevezett gyors szemmozgás (REM) alvási szakaszában ébred fel. Az emberek ebben az alvási szakaszban általában álmodnak, de az izmaik szinte le vannak bénulva, ami talán egy evolúciós alkalmazkodás, amely megakadályozza, hogy az emberek eljátsszák az álmaikat.

Ugyanakkor azt nehezebb megmagyarázni, hogy az emberek egy része, akik alvási paralízist tapasztalnak, miért érzik egy fenyegető alak jelenlétét is a szobában, vagy éreznek nyomást a mellkasukon.

Az egyik lehetséges magyarázat az lehet, hogy a hallucináció lehet az a mód, ahogy az agy kitörli a zavarokat, ha van egy agyterület, amely rendelkezik a test vagy az "én" egy neurális térképével, egy Jalal és kollégája, Vilayanur Ramachandran által a Medical Hypotheses című folyóiratban publikált friss cikk szerint. (3)

"Talán az agy egy részében van egy genetikailag huzalozott képe a testnek, egy sablon," - mondta Jalal. Korábbi vizsgálatok arra utalnak, hogy egy ilyen régió lehet a fali lebeny egy része, amely az agy felső-középső részén található.

"Lehetséges, hogy az alvási paralízis alatt a fali lebeny figyelemmel kíséri az agy neuronjait, melyek parancsokat küldenek a mozgásra, de nem érzékelnek semmilyen tényleges mozgást a végtagokban, amelyek átmenetileg megbénultak. Ez egy zavarhoz vezethet a tekintetben, ahogy az agy bizonyos értelemben felépíti a testképet," - mondta Jalal. "Egy hálószobai behatoló megjelenése abból származhat, amikor az agy megpróbálja kivetíteni a személy saját testképét egy hallucinált alakra," - mondta.

"Ez az elképzelés bár érdekes, nagyon nehéz lenne tesztelni," - mondta Jalal. "Az egyik módja, hogy bizonyítékokat gyűjtsünk arra nézve, hogy ez az, ami az agyban történik az alvási paralízis alatt, ha lennének tesztemberek, akik eltérő testképekkel rendelkeznek. Például, ha ez az elgondolás igaz, akkor azok az emberek, akiknek nincs meg az egyik végtagja, esetleg olyan alakokat hallucinálnak, akiknek azonos végtagjuk hiányzik," - mondta Jalal. "Mivel az ilyen különböző testképpel rendelkezők a lakosság igen kis részét képezik, ezért nehéz lenne lefolytatni egy ilyen kísérletet," - mondta.



Mi olyan ijesztő az alvási paralízisben?

"Az is lehetséges, hogy az emberek eltérő alvási paralízis tapasztalatai a kulturális hiedelmekbeli különbségek miatt vannak. Egy korábbi kutatás azt sugallja, hogy az emberi kultúrákban található bizonyos elképzelések befolyásolhatják azt, ahogyan egy bizonyos jelenséget megtapasztalnak," - mondta Jalal.

Például a 2013-ban, a Cultural, Medicine, and Psychiatry című folyóiratban Jalal és kollégája, Devon Hinton (Harvard Orvosi Iskola) által publikált tanulmány megvizsgálta az alvási paralízis arányát és a stressz mértékét, melyet az emberek éreztek két különböző társadalomban, Egyiptomban és Dániában. Azt találták, hogy összehasonlítva a vizsgálatban résztvevő dánokkal, az egyiptomiak gyakrabban tapasztaltak alvási paralízist, és több hosszantartó alkalom volt, mely a haláltól való nagyobb félelemmel párosult.

"Ez két nagyon különböző kultúra; Egyiptom nagyon vallásos, míg Dánia az egyik leginkább ateista ország a világon," - mondta Jalal.

A dán résztvevők többsége elmondása szerint az gondolta, hogy az alvási paralízist fiziológiai tényezők, az agy hibás működése, vagy a rossz alvás okozta, míg az egyiptomiak nagyobb valószínűséggel hitték azt, hogy az alvási paralízist természetfeletti dolog váltotta ki.

Egy 2014-ben, a Transcultural Psychiatry című folyóiratban megjelent tanulmány (4) egy másik felmérése szerint az egyiptomi résztvevők körülbelül fele azt mondta, hogy azt gondolta, hogy az alvási paralízist egy dzsinn, egy kísérteties, fenyegető lény okozta az iszlám mitológából.

Jalal és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy azok az emberek, akik ilyesfajta természetfeletti hiedelmekkel rendelkeznek, ők több félelmet tapasztaltak az alvási paralízis alatt, valamint hosszabban tartottak ezek az alkalmak. "Még az is lehetséges, hogy a félelem hozzájárul egy személy súlyos alvási paralíziséhez, és fordítva," - mondta Jalal.

"Ha valaki fél, a félelemközpont aktivizálódása az agyban azt jelentheti, hogy nagyobb a valószínűsége a teljes ébredésnek az alvási paralízis alatt, és így átéli az egészet," - mondta Jalal. "Ezt megtapasztalva még nagyobb lehet a félelem, majd a kulturális elképzeléseket, hogy mi is ez, hozzáadva mindehhez, még inkább megrémül tőle."

Jalal úgy hiszi, hogy az alvási paralízis tudományos magyarázata sokat segített azoknak az embereknek, akik különösen ijesztő és stresszes alkalmakat éltek át, és akik a kultúrájukon keresztül korábban azt tanulták, hogy mindezt természetfeletti lényeknek tulajdonítsák.

(1) - http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24084761
(2) - http://scholar.google.com/citations?user=ITOwSh4AAAAJ&hl=en
(3) - http://www.medical-hypotheses.com/article/S0306-9877(14)00360
(4) - http://tps.sagepub.com/content/early/2014/07/30/13634615145

LiveScience