Utazások térben, időben és téridőben - Lukács Béla

Lukács Béla elméleti fizikus, polihisztor. 1947-ben született Budapesten. Kutatási területe elsősorban a relativitáselmélet és a kozmológ...

Lukács Béla elméleti fizikus, polihisztor. 1947-ben született Budapesten. Kutatási területe elsősorban a relativitáselmélet és a kozmológia, de magát inkább relativistának tartja. 1970 óta a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének főmunkatársa, 1988 óta a tudományok doktora. Igazi polihisztor, ismeretei nem korlátozódnak a fizikára, otthon van az irodalomtól, vagy nyelvészettől a genetikáig számtalan tudományágban.


Afrikában él egy primitív népcsoport, a dogon. Mítoszaikat tanulmányozva többen úgy vélték, hogy azokban a Szíriusz fehér törpe kísérőjéről (beleértve keringési idejét), a Szaturnusz gyűrűjéről és a Jupiter négy nagy holdjáról van szó. Eszerint a dogonok olyasmit tudnak, amit nem várnánk tőlük. Honnan szerezték ezt a tudást? A vélemények megoszlanak.

Egyes szerzők szerint ezeket a csillagászati vonatkozásokat csak belemagyarázzák a dogon mítoszokba. Mások szerint a dogonok ősei jutottak ezekhez az ismeretekhez, mégpedig vagy egy magasan fejlett, ősi civilizációtól (Atlantisztól), vagy pedig idegen űrhajósoktól, akik vagy a Marsról jöttek, vagy a Naprendszeren kívülről (de akkor a fénynél gyorsabban), vagy a jövőből.

E könyv a "dogon-rejtély" kapcsán felmerülő, tudományos szempontból is lényeges kérdéseket tárgyalja. Létezett-e Atlantisz? Van-e élet a Marson? Lehetséges-e csillagközi űrhajózás? Lehet-e a fénynél gyorsabban utazni a térben, vagy visszafelé utazni az időben?

A szerző természettudományos módszerrel, a természet eddig megismert törvényeire támaszkodva vizsgálja meg a kérdések eldöntéséhez felsorakoztatott érveket és bizonyítékokat. Megmutatja, hogy a természettudományok, eddigi ismereteink szerint, mit igazoltak és mit vetettek el ezekből, és mi az, amit ma még nem tudunk eldönteni. A csillagközi űrhajózás, a fénynél sebesebb utazás és az időutazás kérdése szoros kapcsolatban áll a tér és az idő (pontosabban a téridő) szerkezetével. Miért van kapcsolatban, és mit tudunk (és mit nem) a téridő szerkezetéről? Erre a IV. részben kaphatunk választ.

A szerző mondanivalóját mindvégig közérthetően, olvasmányosan fejti ki, megértéséhez magasabb szintű ismereteket nem feltételez. Lehet, hogy e könyv nem mindenben győzi meg az olvasót, de abban talán igen, hogy ha egy problémát természettudományos nyelven egyáltalán meg lehet fogalmazni, akkor értelmesen és építő módon meg is lehet tárgyalni, és végül (nem feltétlen most) meg is lehet oldani.