Rob és Trish MacGregor "Idegenek a hátsó udvarban - UFO találkozások, emberrablások és szinkronicitás" című könyve szó szerint ...
Rob és Trish MacGregor "Idegenek a hátsó udvarban - UFO találkozások, emberrablások és szinkronicitás" című könyve szó szerint felforgatta a paranormális birodalmat. Velük készült egy interjú, melyben részletesen elmondják személyes tapasztalataikat.
Mi vezetett és inspirált, hogy megírjátok a Idegenek a hátsó udvarban - UFO találkozások, emberrablások és szinkronicitás című könyvet?
Amikor az 1980-as években szabadúszóként kezdtünk írni, már érdekelt bennünket az UFO jelenség. Dolgoztunk az OMNI magazinnak a 80-as évek közepén, írtunk UFO-król és paranormális jelenségekről az "Antianyag" rovatban. Mindig is akartunk egy UFO könyvet, de nem akartunk a történelemről és a régi ügyekről írni. Szerettünk volna valami újat, így amikor felvettük a kapcsolatot Charles Fontaine-el, és meghallgattuk az érzelmekkel teli történetét, és hogy a szinkronicitás milyen jelentős szerepet játszott tudtuk, megtaláltuk amit kerestünk.
Tudván, hogy korábban Trishsel írtatok egy könyvet a szinkronicitásról kíváncsi vagyok, hogyan kapcsolódik az 'Idegenek a hátsó udvarbanhoz,' mikor kerültek szinkronba?
Úgy találtuk, hogy a szinkronicitás - vagy értelmes véletlen - fontos szerepet játszik azon sokak életében, akik UFO-kal találkoztak. Valójában ez volt a szinkronicitás - egy a sok Charles Fontaine által tapasztaltból - ami ahhoz vezetett, hogy kapcsolatba lépett velünk. Charles Quebec környékén él és Montreálban dolgozik. Munkája megköveteli, hogy napjának nagy részében olvasson, ezért az esti órákban csak ritkán ül le egy könyvvel. Emiatt ő nem vásárol könyveket, és nem jár könyvesboltba.
Egy napon azonban késztetést érzett, hogy belépjen egy montreáli könyvesboltba, és a kezébe vett egy könyvet, a Szinkronicitás 7 titkát. Izgatta a sok furcsa egybeesés, amit azokban a hetekben tapasztalt a két hónappal korábban a saját hátsó kertjében történt UFO találkozását követően. Aznap este elkezdte olvasni a könyvet, majd abbahagyta, és keresni kezdett az interneten UFO és szinkonicitás témában. Egy blogra bukkant, ahol szerepelt egy ábra, amin egy UFO egy fénysugárt küldött a földre. Ez nagyon hasonló volt ahhoz, amit látott. Aztán felfedezte, hogy a blog Trishez és hozzám tartozik - annak a könyvnek az íróihoz, amelyiket éppen olvasta. Ez volt az, amikor tudta, hogy kapcsolatba kell lépnie velünk.
Érintenéd Connie J Cannon 1981-es idegenekkel való találkozásának történetét?
Az I-75-ösön voltak, mintegy száz mérföldre délre Atlantától, Macon közelében, amikor Connie rájött, hogy már nem az autópályán vannak. Biztos volt benne, hogy nem hajtott le a kijáraton, de ő és John egy furcsa úthálózaton vezetett, ahol egyetlen épület sem volt. Nem látott semmit, amit felismert volna. Hihetetlenül fáradt volt, de tovább vezetett.
A következő dolog amire emlékezett, hogy ő és John térdelnek az autón kívül a fekete aszfalton hangárok közelében hisztérikusan zokogva. Számos fekete helikopter körözött felettük, és három morgó hangot kiadó űrhajó. Előtte és John előtt egy csoport Szürke volt és katonák, akik hatalmasnak látszó támadó fegyvereket tartottak. Az egyik katona fegyverét egyenesen Connie-ra szegezte, az arcába hajolt és azt mondta: "Ha valaha is.... soha többé nem fogod látni a családod."
Rémülete annyira mély volt, hogy alig tudott gondolkodni. De mi volt az, amit nem lett volna szabad elmondania vagy tennie? Mi folyik itt? Aztán hirtelen ő és John a járműben találták magukat annak ellenére, hogy nem emlékeztek rá, hogyan szálltak vissza az autóba, és ugyanazon az úthálózaton haladtak. Végül meglátott egy vegyesboltot és bement. Az eladó tájékoztatta, hogy a Warner Robins Légierő Bázison van, és az egyetlen módja annak, hogy kijussanak az, ahogyan bejutottak - az őrzött kapun keresztül. Connie elmondta neki, hogy nem jött át semmiféle kapun, de az eladó azt állította, hogy neki arra kell mennie, mert nincs más út kifelé.
Connie végül megtalálta a visszautat az I-75-ösre. Még mindig ijedt és fáradt volt, és délre tartott. Közben a férje teljesen kétségbeesett. Többször lehúzódott az autópályáról, várta őt és Johnt, hogy megjelenjenek. Ez még a mobiltelefonok előtt volt, így nem tudta őt felhívni. Végül megállt néhány falatot enni, majd St. Augustine felé hajtott. Connie és John három órával később érkezett meg. Mindketten annyira kivoltak az egésztől, hogy nem is beszéltek arról, ami megtapasztaltak. Összegömbölyödtek az új otthonuk tornácán, és mély álomba zuhantak.
Hogyan csinálták, hogy egy nehéz Oldsmobile-t, tele személyes tárgyakkal, benne a nővel és a gyerekkel elvigyék az I-75-östől 15-18 mérföldre lévő katonai bázisra? A katonai bázisok őrséggel rendelkeznek, és egyébként is mi volt az a vegyesbolt, ahova bement? Miért voltak Szürkék a katonák között? Az egész egy virtuális memória volt? Valamilyen módon manipulálták a valóságot?
Mind Connie-t, mind Diane-t számos alkalommal rabolták el gyermekkora óta. Ők különböző lényekkel találkoztak. Mindkettőjüket elvitték egy hibrid óvodába, ahol hibrid gyerekeket mutattak nekik, és arra kérték őket, hogy rövid ideig maradjanak velük. Tudatosan fel tudták idézni a tapasztalataikat, sohasem hipnotizálták őket.
Ugyanez a helyzet Bruce Gernonnal. Neki legalább 20 megfigyelése volt, köztük egy olyan közeli drámai találkozása egy járművel, ami majdnem összeütközött a repülőgépével. Lehetséges, sőt valószínű, hogy Bruce-t elrabolták, miközben repült. Nem emlékszik elrablásra, de mégsem akarja, hogy hipnotizálják.
A Szürkék az uralkodó faj azon idegen lények közül, akik ezen történetekben előfordulnak, de vajon kik ők és mit gondolsz a motivációikról?
Magam is kontakta lévén mindig is az zavart a legjobban a tapasztalataimban, amit úgy nevezek, hogy a rejtélyes forgatókönyv. Mindig úgy tűnik, hogy oly módon történik, ahol össze kell raknom a kirakós darabjait, hogy kitaláljam, mi a fene történt velem. Ami eszembe jut, az az idegenek érzéketlensége, és hogy gond nélkül végeznek valamiféle hétköznapi labormunkát. Ez frusztráló. Mit gondolsz erről?
A Szürkéket lélektelen, robotszerű lényekként jellemzik. Egyik személynek sem voltak pozitív tapasztalatai velük kapcsolatban, akikről a könyvben írunk. Mégis az egyik interjúban Whitley Strieber úgy írta le őket, mint akik "tele vannak bonyolult érzelmekkel, élénkek és kitörőek, amilyenek az emberek lehetnek, ha nincs módjuk eltitkolni nyers érzelmeiket a körülöttük lévő társadalom elől."
Lehetséges, hogy a Szürkék csak egyike azon lényeknek vagy idegen fajoknak, melyek jelenleg kapcsolatban vannak emberekkel. De függetlenül ettől ezek a lények látszólag képesek manipulálni az emberi tudatot oly módon, hogy az elraboltat egy rejtélyben hagyja, ahogy fogalmaztál. Ahogy Diane megjegyezte: "Ez a jelenség annyira bonyolult. Nehéz megtudni, hogy mit tegyél vagy mit érezzél, amikor az elmédet és az érzékeidet teljesen összezavarják."
Úgy tűnik, hogy egy hatalmas csalás is van, ami szerepet játszik ezekben a találkozásokban. Egyszer régebben az 1990-es években Diane arra ébredt, hogy egy hajón van egy eszméletlen rocksztárral a lábánál, ugyanaz a rocksztár volt, akit aznap este egy koncerten néztek ő és a férje. Követelte, hogy megtudhassa, mit csinál ott. Az egyik Szürke közölte, hogy úgy gondolták, hogy tetszett neki a rocksztár - és erre a férfi azonnal alakot váltott egy Szürkévé.
A találkozásokat áthatja a rejtély, és ez is része annak, ami olyan bonyolulttá teszi a kutatásokat.
Hivatalosan az amerikai kormányt nem érdeklik az UFO-k, nem hisz bennük azóta, mióta az 1960-as években lezárták a Project Blue Book-ot. A színfalak mögött mégis úgy tűnik, hogy egy egészen más történet van. Az egyik találkozás, amiről a könyvben beszélünk egy francia kanadai férfi, Charles Fontaine története. Az ő történetét eredetileg a blogunkon tettük közzé (www.synchrosecrets.com), és attól a naptól kezdve a látogatószámláló statisztika számos biztonsági ügynökség látogatását rögzítette.
Nyilvántartottuk a látogatókat, köztük az FBI-t, a Amerikai Védelmi Kormányzat Hálózatát, a Haditengerészeti Hálózat Információs Központot (NNIC), a DOD Hálózat Információs Központot, a 754-es Elektronikus Rendszer Társaságot, az FBI Büntető Igazságszolgáltatási Információs Rendszerét, az FCC-t, a Nemzetbiztonsági Szolgálatot, a Szociális Biztonsági Igazgatóságot ( az egyik, amit nehéz kitalálni! Szociális biztonság az idegeneknek?), és a Kanadai Királyi Lovasrendőrséget. A Kanadai Lovasrendőrség körülbelül nyolc órán keresztül maradt a blogon, átfésülve az összes bejegyzést és megjegyzést. Olyan volt, mintha valakit kijelöltek volna arra, hogy ezt tegye.
Lehetséges, hogy ez a csoport rendelkezik a tudással és tart fenn kapcsolatot egy vagy több idegen csoporttal, sőt részt vesz emberrablásokban és találkozásokban.
Mit szeretnél megosztani az olvasókkal a könyvből, amiről úgy érzed, hogy fontos az eseményekkel és a jelenséggel kapcsolatban?
A legfontosabb dolog, hogy megosszuk a valóság felismerését, hogy más intelligens lények is vannak itt, és kapcsolatba lépnek velünk oly módon, amit még nem teljesen vagyunk képesek felfogni. Ők valamiképpen képesek rákapcsolódni az agyunkra, a tudatunkra.
Számos UFO tapasztalatom van, ahol az UFO-t, vagy hajót a fák teteje felett láttam, és minden amire emlékszem, hogy látom a hajót, szinte semmi másra. Hogyan kapcsolódik mindehhez a kiesett idő? Őszintén szólva nem tudok róla, ha felvittek a hajó fedélzetére. Ha igen, akkor sem emlékszem erre. Mindenesetre láttam lényeket, úgyhogy ez nagyon valószínű.
Nem csak a kieső idő az egyik tényező, de úgy űnik, hogy képesek összetömöríteni az időt, amiből úgy érezhető, hogy nem telt az idő, még akkor is, ha valami történt, de nem érthető és nem visszaidézhető. Van egy képességük, amivel blokkolják az emlékeket, talán egy mentális és fizikai altatással, hogy megvédjenek bennünket attól, hogy valamit borzalmasnak találjunk, vagy hogy ne fedjenek fel túl sokat nekünk.
Hogyan változtatta meg az életed ennek a könyvnek a létrehozása, és a jövőben mire számíthatunk tőletek ebben a témában?
A kutatás és ennek a könyvnek a megírása elmélyítette a meggyőződésünket, hogy ezek az entitások - idegenek, lények egy másik dimenzióból, a jövőnkből vagy valami teljesen más - értik, hogyan manipulálják az emberi tudatot. Úgy tűnik azt is tudják, miképp kell manipulálni az időt és a teret. Mivel többen az elraboltak közül a tapasztalataik során látták eltávozott szeretteiket, lehet valamiféle kapcsolat az idegenek és a halottak között. A szinkronicitás vitathatatlan szerepe
továbbra is izgat bennünket
a találkozásokkal kapcsolatban. Talán az idegenek természetüknél fogva szinkronicitást generálnak? Irányítják azt? Vagy talán a szinkronicitás a legjobb eszközünk arra, hogy megértsük, mi folyik itt?Weboldalunk itt található: www.synchrosecrets.com. Az olvasók több mindenről is tájékozódhatnak személyes oldalainkon: www.robmacgregor.net és www.trishjmacgregor.com.
