A Mandela-effektus, az idővonalak, a tudat, a lélek és a multiverzum valódi természete

A Mandela-effektus akkor következik be, amikor sok ember rendelkezik olyan emlékekkel, amelyek eltérnek a rendelkezésre álló bizonyítékok...

A Mandela-effektus akkor következik be, amikor sok ember rendelkezik olyan emlékekkel, amelyek eltérnek a rendelkezésre álló bizonyítékoktól. A kifejezés Fiona Broome-tól származik, aki más emberekkel együtt arra emlékszik, hogy Nelson Mandela az 1980-as években halt meg, nem pedig 2013-ban. Azt állítja, hogy a közösen felidézett emlékek a párhuzamos univerzumok létezésével magyarázhatók, amelyek képesek kölcsönhatásba lépni egymással.

A "Mandela-effektus" elnevezést a dél-afrikai apartheid ellenes forradalmárról, Nelson Mandeláról kapta a jelenség, aki 2010-ben nagy érdeklődésre számot tartó személlyé vált azon emberek részéről, akik meglepődve vették észre, hogy életben volt abban az időben, mivel sokan úgy emlékeztek rá, hogy meghalt a bebörtönzése alatt.

Az elhunyt emberek megfigyelése, akik ismét életben vannak, csak egyike a Mandela-effektus számos típusának, ezen kívül megfigyelték a dalszövegek, a filmes párbeszédek, a film jelenetek, a fizikai földrajz, a fiziológiai anatómia és a terméknevek változásait is. A Mandela-effektus az egyik olyan dolog, amit a legtöbb ember addig nem hisz el, amíg meg nem történik vele. Akárcsak a szerelem vagy a szerencsétlenség, a Mandela-effektus is olyasvalami, amit meg kell tapasztalni annak érdekében, hogy teljes mértékben magáévá tegye az, aki átélte.

De még akkor is gyakran több mint egy vagy két élményre van szükség ahhoz, hogy feladja valaki az ellenállást, és elfogadja valami olyasminek a létezését, ami alapvető kihívást jelent azon kimondatlan alapelvünk számára, miszerint a tények és a történelmi események nem változnak.

Amikor valami olyan bizonyítékkal találkozunk, amely alátámasztja, hogy a történelem valóban megváltozott, sokkoló dolog felfedezni, hogy a történések egy része kitörlődött vagy átalakult. Itt éri el valaki azt a "fordulópontot", ahol egyre nehezebb gúnyolódva azt mondani, hogy nincs olyan dolog, mint a Mandela-effektus vagy alternatív történelem.

Egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy a Mandela-effektust megtapasztalók, akik ismerős szavakat vélnek felfedezni a filmekben, tévéműsorokban, könyvekben és termékekben, valószínűleg hirtelen "hamis emlékeken" osztoznak annak a ténynek köszönhetően, hogy az emberi emlékek nem teljesen megbízhatóak.

Az elképzelést, hogy a kvantumfizika sok világa ugyanolyan és ugyanaz, mint a multiverzum, olyan megbecsült fizikusok vetették papírra, mint Dr. Yasunori Nomura és Dr. Raphael Bousso a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemről, és egyre több tudós érezheti magát optimistának, hogy szaporodnak az arra utaló bizonyítékok arra, miszerint valóban egy multiverzumban élünk.

Mátrix szimuláció

Az egész elképzelés, hogy egy szimulációban élünk (ez a Mandela-effektus másik magyarázata), mostanra elég népszerűvé vált. Egy tavalyi jelentésből kiderül, hogy 20-50 százalékos esély van arra, hogy egy szimulált virtuális világban élünk.

Sokan a Szilícium-völgyben megszállottakká váltak a szimulációs hipotézis hallatán, miszerint amit  valóságként tapasztalunk, azt valójában egy számítógépben állítják elő. Ez az ötlet az utóbbi években a mesterséges intelligencia technológiák előrehaladásával nyert egyre nagyobb teret.

Az év elején Elon Musk azt mondta, hogy "milliárd az egyhez az esélyünk arra, hogy egy hamis valóságban élünk", ami azt sugallja, hogy a milliárdos azt gondolja, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy az életünk egy számítógépes szimuláció. Azzal érvel, hogy bizonyos technológiák már mai is megkülönböztethetetlenek a való élettől.

Idővonalak

Nem jönnek létre különböző idővonalak, amikor egyik választásunk követi a másikat. A tudósok megvitatták az alternatív idővonalak lehetőségét, amelyek egyidejűleg működnek a jelenlegi tapasztalattal. Néhányan azt is sugallták, hogy amikor meghozunk egy döntést egy másikkal szemben, akkor több cselekvési idővonal jön létre, amelyek a többi választási lehetőség vonalán futnak.

Az ismert univerzum takarékos és pontos. Úgy tűnik, hogy alap struktúrákat használ több alkalmazásban ahhoz, hogy létrehozza önmagát. Ennek következtében alapvető geometriát találunk (mint például a tetraéder, a kör, a négyzet, a háromszög stb.) mindenben, melyek az életet felépítő komponensekként működnek.

A mindennapi életben meghozott döntéseink révén egyszerű módon léphetünk be a minden lehetőségre kiterjedő mezőbe, amely csak hullámformában létezik, és a választásunkat részecske formába tömörítjük, így hozzáadva a mostani időhöz.

Mindazon választásaink, amelyek a hullámformából átalakulva a részecskékből felépülő valóság részévé válnak, folyamatos rögzítésre kerülnek, amire Akasha-feljegyzésként utalnak. A jövőbeli választási lehetőségeinket vagy idővonalunkat, személyes és kollektív formáinkat a korábbi és aktuális választásainkból származó energia puszta mennyisége képezi.

Ha személyesen és/vagy kollektíven (mindent magába foglaló, nagyobb kozmikus értelemben) egyetértünk abban, hogy ennek a valóságnak bármely része már nem szolgál bennünket, és nem tápláljuk további energiával (gondolat), ez lecsökkenti a mozgási tömegét, és a statikus információ részévé válik.

Ennek egyik példája az elmúlt életünk története, ahol az események az idő múlásával a részecskék összeomlott hullámainak feljegyzéseiként maradnak fenn, de csak az aktuális időbeli tapasztalatokon keresztül aktiválhatók vagy kiválaszthatók. Nem futott mellettünk egy másik idővonalon, mert csak statikus részecske-energia. A többi választás, amelyet nem tettünk meg, hullámformában marad, és nem hoznak létre más idővonalakat önmagukban.

Nem zárva ki annak lehetőségét, hogy más világok, organizmusok vagy teremtmények, amelyekről nincs tudomásunk, létezhetnek a harmadik dimenzióban, saját idővonalakat létrehozva. Egyre nagyobb a lehetősége, hogy biztosan léteznek. Ami a kihívás, hogy nem jönnek létre idővonalak azokból a döntésekből, amelyeket nem hoztunk meg.

Ezzel elérkeztünk azokhoz a kinyilatkoztatásokhoz, miszerint lehetséges próbálkozások történtek, hogy alternatív idővonalakat hozzanak létre a gyanútlan emberek számára a Földön. A katonai sötét programok létezése azt sugallja, hogy sok kísérlet történt alternatív idővonalak létrehozására, de egyik sem járt sikerrel.

Ezek a kísérletek csak akkor válnak sikertelenné, ha az idővonal előrehaladásához szükséges teljes energiatermelés elérhetetlen minden olyan érző lény nélkül, amely a Földön ebben részt vesz. Mivel szabad akaratunk van, mindenféle elméleti kísérleten kívüli döntéseket hozhatunk.

Ezért azok, akik azt gondolják, hogy átvehetik az irányítást, annyira keményen küzdenek, hogy korlátozzák a választásainkat, hogy számukra ez az egyetlen út a saját jövőbeli megtervezett eredményeik biztosítására. Ez egy jelentős interferencia mintát hoz létre, amikor egyénileg vagy kollektíven minden lehetőség hullámformája egy olyan valósággá válik, amely nem az általunk választott valóság.

Arról van szó, hogy mit választunk ki valamennyi lehetőség közül, ami megnyilvánul a jelenlegi idővonalunkon.

Azok a döntések, amelyeket belső inspirációtól hajtva hozunk meg, továbbra is nyilvánvalóvá válnak számunkra az aktuális időben.

Könyvajánló

Akasha-krónika

Wictor Charon

A kozmikus tudat és a világmindenséggel összefüggő egység számára csak a közismert és üres szókapcsolatot alkalmazhatjuk: Bennem van a világmindenség és én a világmindenségben vagyok. Ezt a kölcsönös egymásba foglaltságot a tér felfoghatatlan ellentmondásaként éljük meg, azaz a legnagyobb magába foglalja a legkisebbet és fordítva. A modern pszichológia és az ezoterikus hagyomány is ismeri és alkalmazza az "Akasha-krónika" vagy a "kollektív tudattalan" kifejezését, ez a két kifejezés az egyetemes emlékezetre illetve a kozmikus tudatra vonatkozik, ami minden emberben benne van, csak a megfelelő kulcsokat kell hozzá megtalálni, hogy ismét felnyíljon látó szemünk?