1964-ben Vlagyimir Nabokov három hónapig minden reggel leírta az álmait, hogy kiderítse, valóban visszafele folyik az idő

Vlagyimir Nabokov orosz származású író, fordító és kritikus örökül hagyta ránk a Lolita című híres regényét, melyet Amerikában fejezett b...

Vlagyimir Nabokov orosz származású író, fordító és kritikus örökül hagyta ránk a Lolita című híres regényét, melyet Amerikában fejezett be 1955-ben. A figyelemre méltó fikcióin kívül egy olyan személy volt, aki hasonló problémákkal küzdött, mint bárki más, és ezek közül az egyik az álmatlanság volt. De mivel ő volt Nabokov, az alvással való küzdelmeit valami egészen feltűnő és mélyreható dologgá alakította át.

Nabokov önéletrajzából megtudhatjuk, hogy alig tudott aludni, és azt írta, hogy ez a legfontosabbnak tartott emberi szükséglet "a világ legnagyobb hülyesége", amelyet "szellemi kínzásnak" nevezett. "Egyszerűen nem tudom megszokni az ész, az emberiség, a zsenialitás éjszakai árulását," - írta.

Az "Álmatlan álmok: Kísérletek az idővel" című új könyv, amely 1977-es halálának 40. évfordulóján jelent meg, újbóli kísérletet tesz arra, hogy felfedezze Nabokov világának egy olyan szegmensét, amelyet szinte senki sem ismert. Állítólag 1964-ben alávetette magát egy kísérletnek, melynek során minden reggel felidézte az álmait három hónapon keresztül. (1)

Vajon a saját álláspontját akarta megkérdőjelezni az alvási kísérlet elvégzésével? Valószínűleg nem. Sőt, Freud egyik álmokkal kapcsolatos elmélete sem hatotta meg, amikor elolvasta  a "Egy kísérlet az idővel" című könyvet, amelyet John W. Dunne brit katona, mérnök és filozófus írt. (2)

A könyv elmélete szerint az álmok nemcsak a múltbéli események tudatalatti termékei, amelyeket személyesen tapasztaltunk meg, hanem állítólag a jövőbeli eseményeit is tartalmazzák. Más szavakkal, az eljövendő események az éjszakai álmokban jelennek meg.

Nabokov a kísérlet során 64 álmot rögzített annak érdekében, hogy tesztelje Dunne elméletét, miszerint az idő visszafelé halad. Az álmok azonban nem feltétlenül jelentősek a vizsgálatai szempontjából. Egyesek erotikus és erőszakos természetűek, köztük egy olyan, ahol szeretett feleségével, Verával táncol. Az álomban nyitott ruhát visel, és ahogy táncolnak, hirtelen egy idegen közeledik hozzá, és megcsókolja, majd Nabokov leírja, hogy erőszakos volt a reakciója és az idegen fejét szorongatta, és az arcát a falnak csapta.

Egy másik rögzített álomban Nabokov egy alkalommal ritka talajmintákat fogyaszt. Három nappal az álom után úgy vélte, hogy sikeres volt a kísérlet, amikor egy jelenetet látott egy dokumentumfilmben, amelyben megjelentek a talajminták.

Gennady Barabtarlo, a Missouri Egyetem neves orosz professzora és Nabokov szakértője volt az, aki az új könyvben az 1964-es kísérletet reprodukálta és összeállította Nabokov álmait. Az álmok mellett a könyv olyan szakaszokat is tartalmaz, amelyek egyértelművé teszik a kísérletet és bemutatják a Nabokov életével és karrierjével való összefüggésüket.

Barabtarlo megerősítette, hogy Nabokovot "nagyon érdekelte az elmélet és annak következményei, és arra késztette, hogy próbára tegye azt az 1964-es kísérletében." Az akadémikus az elméletet a saját szavaival magyarázza el mondván: "Nem az álom az, amely megjósolja a tényleges eseményt, hanem fordítva."

Ami a teljes kísérlet kimenetelét illeti, úgy véli, hogy ez nem olyan meggyőző, mint Nabokov gondolta, mert valahogy elmulasztotta felismerni a kapcsolatot az álmai és a fikciók között, amelyeket a kísérlet előtt olvasott vagy írt.

(1) - https://press.princeton.edu/titles/11078.html
(2) - https://en.wikipedia.org/wiki/An_Experiment_with_Time