A következő jelentés feltételezhetően igaz. Tartalma megtalálható az interneten, melyet az olvasó maga is ellenőrizhet. Az alábbiak nem g...
A következő jelentés feltételezhetően igaz. Tartalma megtalálható az interneten, melyet az olvasó maga is ellenőrizhet. Az alábbiak nem gyengéknek való, vagy annak, aki képtelen vagy nem hajlandó elfogadni az elképzelhetetlen és hihetetlen gonosz létezését Amerikában és a világ más részein. A leírtak felháborodást, hitetlenséget és együttérzést válthatnak ki.
A jelentés nemes véget ér... amire remélhetőleg mindenki rájön a befejezéskor. A kezdeti sokk után ennek a jelentésnek a borzalma talán megindítja az olvasót, hogy keresse az igazságot, és erejéhez mérten megtegyen bármit, hogy megakadályozza az őrült és perverz elit gonosz erőfeszítéseit az egész világon. A racionális értelmet éri a legnagyobb kihívás, amikor megpróbáljuk elhinni erről a jelentésről, hogy igaz. Engedje mindenki szabadon a felháborodását, ami tovább motivál, hogy megerősítse a jelentés hitelességét. A tudás hatalom.
Szerkesztette: Mark Richards kapitány
Megjelent: Earth Defense Headquarters - edhca.org
Rövidítette és újra szerkesztette "Branton" az E.D.H. engedélyével.
Ez egy nagyon sűrített változata a Dulce csatajelentésnek. A teljes 166 oldalas változat és más E.D.H. kutatási jelentés az edhca.org oldalon áll rendelkezésre.
A Dulce csatajelentés - 1. rész folytatása - http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2015/05/a-dulce-csatajelentes-1-resz.html#.VWIWEahSnEQ
Később a Dulce csatajelentés a következőket írja:
"Az egyik reptoid, aki megtanított néhány férfinak, akik részt vettek a Dulce elleni támadásban egy sor tájékoztató jellegű pontot, ami először tette számukra lehetővé, hogy mélyebben vizsgálják meg, mi történik a létesítményben, majd segített nekik jobban megérteni az ellenséget, és hogy hogyan kell legyőzni őket. Valójában ez a reptoid lenne, aki tényszerű alapokon nyugvó terveket közölt egy sor emberiség ellen szervezett cselszövésről számos nem evilági forrás részéről, és (néhányan közülük) bizonyították, hogy hajlandóak voltak segíteni az embereket az 1976-os közép-ázsiai, és az 1979 augusztusi idegen invázió ellen, megvédeni a Földet. Ők figyelmeztettek arra a veszélyre, amit baktériumok jelentettek az idegenekre és az emberekre.
1979-ben 37 idegen faj képviseltette magát a Dulce bázison. Közülük csak hatnak voltak űr- vagy dimenzió utazó képességeik, míg a többiek a Szürkék vendégei voltak. Mindazok a fajok, melyek a Szürkék vendégeiként jöttek, emberi genetikai és reproduktív kísérletek miatt voltak itt, és közülük nyolc faj az emberekre mint táplálékforrásra tekintett. Azok, akik érdekeltek voltak a reprodukciós kísérletekben 25-en, élvezhették a közvetlen érintkezést az emberi nőkkel (bár többüknek szükségük volt arra, hogy a nőket különleges hormonkezelésnek tegyék ki idő előtt), és a létesítmény a nemi örömök helyszínének hírében állt a kvadránsban."
Természetesen nem minden reptoid típusú lény barátságos az emberekkel szemben. Lear és mások szerint az amerikai kormány köthetett egy "paktumot" egy nem emberi fajjal már 1933-ban. Egyesek szerint ez a "faj" nem emberi, mégis azt állítja, hogy földi eredetűek. Egyes források azt állítják, hogy ez a ragadozó faj gyík jellegű. Ez oda vezetett, hogy mások azt sugallják, hogy a dinoszauruszok, melyek a Föld felszínét uralták a történelem előtti időkben, lehet, hogy nem haltak ki teljesen, ahogy általában hiszik, hanem bizonyos intelligensebb kétlábú-emberszabású mutációi a fajnak az intellektuális gondolkodás egyenlő, vagy még magasabb szintjét érték el bizonyos tekintetben az emberi fajhoz képest - különösen a "kollektív tudat" mátrixukat illetően. - Branton
Az elmélet tehát azt sugallja, hogy néhány ilyen faj elindult az űrbe, csak visszatértek, hogy megtalálják a szülőbolygójuk alapítóit, akik nem maradtak életben (vagyis a felszínen). Vannak azonban jelentések hüllőszerű humanoidok feltűnéséről a mély, föld alatti természetes barlangrendszerekben a világ minden táján, és idővel a világűrből érkező reptoidok tudomást szereztek róluk. - Branton
Kutatók, mint Brad Steiger, Val Valerian, TAL LeVesque és mások szerint ezek ugyanazon típusú entitások lehetnek, akiket a leggyakrabban leírnak az "UFO" találkozások során, valamint ugyanilyen típusú lényeket ábrázolt az 1992-es országosan nézett CBS bemutató, a "Betolakodók".
Lear szerint a kormány létrehozhatott "egy szerződést" ezzel a (hüllő) fajjal, melyről később kiderült, hogy a borzalmaik jellegükben rendkívül rosszindulatúak voltak, és csupán a "szerződéseket" használták arra, hogy időt nyerjenek, miközben módszeresen létrehoztak egy bizonyos kontrollt az emberi faj fölött, melynek végső célja egy abszolút uralom volt.
Azt a tényt, hogy egy olyan bázis, mint Dulce esetleg több tucat "típusú" vagy " fajú" földönkívülinek ad otthont, a legtöbb ember sosem fogja elismerni, és csak legendává gyengülne, ha valaha is tudomást szerezne róla a közvélemény. A munka évei, hogy elrejtsék az idegen fenyegetést nagyon jól működött 1979-ig, és a normális emberek nem ismerték el, hogy idegent láttak, attól félve, hogy őrültnek nevezik őket.
A fajok típusai Dulce-ban a támadás idején még mindig kérdésesek, és sok faj van, amely nem akarta beismerni, hogy ők is részt vettek abban, ami 1979-ben történt.
Sok áldozat véli úgy, hogy emberrablóik nem voltak kevésbé brutálisak, mint a vadállatok. A kutatók eseteket leíró könyvei tele vannak olyan eseményekkel, ahol a rosszindulat és az ellenségesség jelentős szerepet játszott az elrablásokban. Sajnos a legtöbb áldozat, akik elszenvedték ezeket a többnyire aljas támadásokat nem kapnak esélyt, hogy beszámoljanak a hatóságoknak az eseményekről, és a legtöbbször csak újabb statisztikai adatok lesznek az egyre több eltűnt személyről szerte a világon.
Az 1970-es évek elejére ezen eltűnt személyek száma - a legtöbbük mind fiatal, fehér nő, megugrott. Míg az emberek elrablásáról szóló leírások emberfeletti erők által úgy tűnt, hogy szinte azonos mechanizmusok szerint történtek, egyértelmű volt, hogy a leggyakoribb áldozatok a fiatal, fehér nők, és hogy kevés támogatást kaptak az elraboltak, hogy túléljék.
Dulce ellenőrzöttebb környezetében a kutatóknak nem voltak problémáik a nyilvánosságra hozatallal az őssejt és a klónozási kutatásokkal kapcsolatban. A több száz egészséges, fiatal emberi nő megtermékenyített petéit folyamatosan lehetett "szüretelni" a korlátlan embrió és őssejt kutatáshoz, "megölve" megszámlálhatatlan emberi embriót mindenféle gyógymódokhoz, kezdve az idegenek bőrfertőzésétől, amit földi baktériumok okoztak, egészen addig, hogy hogyan lehetne létrehozni egy félállati, klónozott dolgozó lényekből álló rabszolga fajt.
Az ilyen kutatások más veszélyes területekre is behatoltak, mint például az ember "feljavítása", hogy olyan teremtményekké váljanak, akik kiszolgálják az idegenek igényeit. Az egyik legsokkolóbb ezek közül, amikor a "támadók" hatalmas karámokat találtak, ahol emberi nőket tartottak, akiket már "feljavítottak", hogy reproduktív "tehenekké" váljanak, ahogy az ember a tej és reproduktivitás szükségessége miatt tenyészti őket. Több száz fiatal nőt már "megváltoztattak", hogy kicsit többek legyenek, mint a tehenek.
A "szabad akarat" mindig veszélyes egy fasiszta társadalomra, illetve egy rendőrállamra nézve. A szabad akarat az, ami lehetővé tette egy csoport férfinak, hogy erkölcsi magaslatba emelkedjenek, és megtámadják a Dulce létesítményt. A támadás terve, középpontjában a fő generátor megbénítása, akkora kárt okozva, amekkorát csak lehetséges, miközben annyi áldozatot szabadítsanak fel, amennyit csak tudnak, 1979 őszére kezdett alakot ölteni, az augusztusi Amerikai Légierő Űrparancsnokság és egy idegen inváziós erő közötti csatát követően, nem mással, mint Aderholt (Amerikai Légierő) dandártábornokkal a szervezet élén, amely a Dulce bázis elleni invázió miatt jött létre.
A Ross Perrot texasi üzletember által támogatott CIA/DIA frontember Edwin Wilson-nal, és egy hatalmas "sötét műveletek" alappal, melyet sokáig E.L. Richards őrnagy rejtett el, a terv gyorsan haladt előre a hírszerző tisztek egy kis közössége és támogatóik körében.
Harry C. Aderholt dandártábornok egy csapatot hozott össze 1979 szeptember-októberében, ami bármely parancsnokot büszkévé tett volna, és félelmet keltett volna bármilyen ellenség körében, akinek lett volna valami elképzelése, hogy mit is hoztak létre. Roger H.C. Donlon ezredes, aki Fort Leavenworth-ben állomásozott, az egyik harci csapat vezetője lett, erősen felduzzasztva az újonnan alakult Delta Force, Navy Seals, és a Légierő Külünleges Műveleti Pranacsnokságából (AFSOC). A repülő csapatot a tudós űrhajós Karl Gordon szervezte, köztük a legjobb harci és berepülő pilótákat, külünleges műveleti kiképzéssel - vagy akinek a hallgatására számíthattak, köztük Mark Richards kapitány, aki a Sárkány repülőszázad élén betöltött parancsnoki szerepe után lábadozott, az augusztusi csatát követően.
Míg a szóban forgó emberi erők pontos számát úgy titkolták, hogy úgy tűnik, hogy nincs egyetlen határozott nyilvántartás az adatokról, és soha nem volt több, mint néhány száz ember, aki bármit is tudott a műveletről. A műveletek központja egyértelműen a Légierő Űrparancsnokságán volt megtalálható, és a nemzetközi biztonság igazgatója ifjabb Ellis L. Richards volt.
Folytatása következik...
A Dulce csatajelentés - 1. rész
A Dulce csatajelentés - 2. rész
A Dulce csatajelentés - 3. rész
