A Facebook egy olyan okostelefonon dolgozik, amely képes olvasni az ember gondolataiban

A Facebook bejelentette, hogy 60 emberből álló csapatot állítottak össze, hogy egy olyan technológiát fejlesszenek ki, amely lehetővé tesz...

A Facebook bejelentette, hogy 60 emberből álló csapatot állítottak össze, hogy egy olyan technológiát fejlesszenek ki, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy "gondolat" segítségével adjanak ki parancsokat és készítsenek üzeneteket az okostelefonjukon. A rendszer szó szerint folyamatosan képes lenne olvasni az ember gondolataiban. Mi lehet ezzel a baj?

A Facebooknál dolgozó emberek olyan utat választottak, amit csak orwelli gondolkodásnak lehet nevezni. Nem elégednek meg azzal a ténnyel, hogy a felhasználók szívesen megosztják a legintimebb információikat napi rendszerességgel, a Facebook arra törekszik, hogy átformálja a világot és megfejtse azokat a gondolatokat, amelyeket még ki sem mondtunk.

Mark Zuckerberg februárban hozta nyilvánosságra a "Facebook Manifesto"-t, amely az önzetlen ember vékony fátyla mögött egy disztópikus "összekapcsolt világot" rejt, ahol az információáramlást mesterséges intelligencia és bonyolult algoritmusok segítségével felügyelik. De ez még mind nem elég.

Április 19-én a cég bemutatta a legutóbbi ambiciózus és egyben ijesztő projektjét. A Facebook egy 60 emberből áló csoportot állított össze, akik között találhatók gépi tanulási és neurális szakemberek, agy-számítógép interfész és idegi képalkotó mérnökök, hogy létrehozzanak egy "gondolatolvasó" okostelefont. Ez a rendszer percenként 100 szót lesz képes leírni egyenesen a gondolatainkból.

A Facebook olyan nem invazív érzékelők kifejlesztését tervezi, amelyek képesek az agyi aktivitást másodpercenként többször megmérni nagy felbontásban, hogy a valós idejű nyelvhez kapcsolódó agyi jeleket dekódolják. "Ma nem létezik ilyen technológia. Még ki kell fejlesztenünk."

A Facebook olyan képalkotási módszert keres lézereket használva, amelyek követni képesek az idegsejtek tulajdonságainak változásait, miközben működnek, hogy kiolvassák a szavakat az agyunkból, mielőtt azokat kimondtuk volna. Ha ezek a jelek olvashatók, akkor könnyen átvihetők más emberekbe.

Az az elképzelés, hogy egy vállalat, amely szinte minden pénzét a személyes adataink összegyűjtésével keresi, egyben hozzáférhet a gondolatainkhoz, elég félelmetes.

Regina Dugan, aki közönség előtt ismertette az erre vonatkozó terveket megpróbálta enyhíteni a félelmeket rámutatva, hogy a Facebook csak azokat a szavakat fogja dekódolni, melyeket egyébként is kimondanánk.

"Nem a véletlenszerű gondolatok dekódolásáról van szó," - mondta. "Azon szavak dekódolásáról beszélünk, amelyekről már eldöntöttük, hogy kimondjuk, amikor elküldjük az agyunk beszédközpontjába."

Regina Dugan április 19-én tartott teljes előadásának felvétele a Facebook gondolatolvasó technológiájáról


Tehát a Facebook azt mondja az embereknek, hogy ne aggódjanak a gondolataik miatt, amelyeket folyamatosan olvas egy gép, mert csak azokat a szavakat tudja majd dekódolni, amelyeket "ki akarunk mondani".

A technológia célja azonban az, hogy kiolvassa az ember gondolatait anélkül, hogy kimondaná, és azokat számítógépes parancsokká alakítsa. Hogyan lehet egyértelmű vonalat húzni az emberi gondolkodás homályos birodalmában aközé, hogy mit lehet kiolvasni és mit nem? Hogyan garantálható, hogy az ilyen típusú technológiákat nem fogják felhasználni az emberek gondolatainak figyelésére és ellenőrzésére?

Vannak olyan emberek, akik hajlandóak lemondani a saját személyes gondolataikról cserébe egy kis kényelemért, hogy ne kelljen hozzányúlni az érintőképernyőhöz?

A másik ok, amiért a Facebook az agyhullámok olvasására törekszik, hogy növelje a kiterjesztett valóság technológiáját.

Annak az oka, amiért a Facebook el akarja olvasni az agyi tevékenységünket, hogy kifejlesszen egy "agyi egér"-nek megfelelő technológiát a kiterjesztett valósághoz. Egy olyan képet vetítenek elénk a jövőre nézve, ahol mindenki olyan kiterjesztett valóság szemüveget visel, amelyek további információkkal egészítik ki a látóterünket, például irányokkal, valamint olyan továbbfejlesztett képességekkel, mint például az emberek hangjának valós idejű fordítása, vagy az a képesség, hogy "elnémítson" bizonyos embereket és zajokat a hallóterünkben.

Ami hiányzik ebben a kiterjesztett valóságban, az egy felhasználói interfész. Ha nem rendelkezünk okostelefonnal vagy számítógépes egérrel, akkor hogyan válasszuk ki és kattintsunk rá egy digitális tartalomra? Itt jön be az agy-számítógép interfész.

Úgy tűnik, hogy a Facebook olyan kérdésekre ad választ, amelyeket soha senki sem kérdezett. Bár a technológiát olyan módon mutatják be, hogy "kapcsolatban maradjunk a körülöttünk lévő emberekkel", csökkentve annak szükségességét, hogy megnézzük a képernyőt - ennek a technológiának a valódi célja fájóan nyilvánvaló. Azt akarják tudni, hogy mit gondolsz. Mindig.

VC