Stonehenge rejtélye: Lehet, hogy egy őskori extrém sportversenynek köszönhetjük a monumentális kőkört?

Ötezer éve állnak a Salisbury-fennsíkon, mégis a mai napig képesek meglepni minket. Stonehenge monumentális kőtömbjei kapcsán az emberiség m...

Ötezer éve állnak a Salisbury-fennsíkon, mégis a mai napig képesek meglepni minket. Stonehenge monumentális kőtömbjei kapcsán az emberiség már számtalan elméletet gyártott: beszéltek földönkívüliekről, druidák varázslatairól, csillagászati naptárakról és gyógyító szentélyekről.

Mi van azonban, ha a megoldás sokkal közelebb áll a mai ember természetéhez, mint hinnénk? Egy neves szakértő szerint a hatalmas kövek mozgatása mögött nem csupán a vallási áhítat, hanem az emberiség egyik legősibb hajtóereje, a versenyszellem állhatott. Képzeljünk el egy neolitikumi olimpiát vagy egy extrém csapatversenyt, ahol a tét nem egy aranyérem, hanem egy 30 tonnás szikla rendeltetési helyre juttatása volt.

A meghökkentő teória Win Scutt-tól, Stonehenge kurátorától származik. Véleménye szerint a külső kört és a belső patkó alakzatot alkotó, akár hét méter magas sarsen kövek szállítása során komoly rivalizálás alakulhatott ki a különböző közösségek között. Ezek a gigantikus monolitok a körülbelül 25-30 kilométerre fekvő West Woods területéről származnak. Megmozdításuk és ekkora távolságra való eljuttatásuk még modern technológiával is kihívás lenne, a kőkorban pedig egyenesen emberfeletti teljesítménynek számított.

Scutt szerint a feladatot úgy tudták abszolválni, hogy játékot és presztízskérdést csináltak belőle. "Szerintem volt egyfajta sportértéke annak, hogy a köveket idehozzák" – nyilatkozta a szakember. Embercsoportok, egy kis versengés és a határok feszegetése – ez mozgatta a projektet.

A feltételezést más régészek is életképesnek tartják. Luke Winter kísérleti régész rámutatott, hogy a versengés az emberi természet alapvető része, és nehéz elképzelni, hogy egy ekkora vállalkozás tisztán jószomszédi alapon, mindenféle külső motiváció nélkül valósult volna meg. Ha valaki 4500 évvel ezelőtt előállt volna az ötlettel, hogy hozzanak el 75 darab, egyenként akár 45 tonnás követ több száz kilométeres távolságból, a többség valószínűleg őrültnek nézte volna. De a történelem bizonyítja, hogy a tervet végrehajtották. Egy kis egészséges rivalizálás a törzsek között tökéletes katalizátorként működhetett, hogy a nehéz fizikai munkát presztízsharccá alakítsák.

A köveket valószínűleg rönkökre fektetve, vastag kötelek segítségével, hatalmas emberi erővel vontatták végig a tájon. Ez a folyamat nemcsak fizikai megterhelést jelentett, hanem igazi közösségi teljesítményt is, amely látványosságnak sem volt utolsó. Amikor a világ más tájain élő törzsi társadalmakat vizsgáljuk, gyakran látjuk, hogy a monumentális építkezések performatív, bemutató jellegűek voltak. A közösségek meg akarták mutatni erejüket és szervezettségüket a szomszédaiknak.

Hogy hol pihenték ki magukat ezek az őskori "atléták" és munkások? Az English Heritage legújabb projektje éppen erre világít rá. Stonehenge-től alig három kilométerre a szakemberek felépítették egy hatalmas neolitikus csarnok pontos mását. Az eredeti épület maradványainak feltárásakor több ezer állatcsontot és hatalmas mennyiségű cserépedényt találtak a régészek, ami arra utal, hogy a helyszínen grandiózus téli lakomákat és ünnepségeket tartottak.

Ez a gigantikus, hét méter magas csarnok – amelyet egy száz fős önkéntes csapat épített újjá az elmúlt kilenc hónapban, korabeli technikákat és helyi alapanyagokat használva – afféle közösségi központként funkcionálhatott. Ideális helyszín volt arra, hogy a messziről érkező utazók és a kőszállító versenyben részt vevő csapatok együtt egyenek, igyanak, táncoljanak, és persze kibeszéljék a "verseny" állását. A látogatók idén nyártól maguk is beléphetnek ebbe a füstölő tűzrakóhellyel ellátott, megelevenedett múltba, amely tökéletes kontextust ad a kőcsoport létezésének.

A versenyszellem elméletét erősítik azok a kutatások is, amelyek Stonehenge kisebb, úgynevezett kék köveinek eredetét vizsgálták. Évtizedes vita folyt arról, hogy ezek a sziklák a gleccserek mozgásának köszönhetően sodródtak-e a mai helyükre, vagy emberi kéz szállította őket a távoli Walesből. Richard Bevins professzor és az Aberystwyth-i Egyetem kutatócsoportja geokémiai és mikroszkópos elemzések segítségével végleg kizárta a gleccserek szerepét. Bebizonyították, hogy a kövek egyértelműen a walesi Craig Rhos-y-Felin sziklás kibúvásaiból származnak.

Ez azt jelenti, hogy az őskori emberek több mint 200 kilométeres távolságból, szárazföldön és vízen keresztül juttatták el a nehéz tömböket a Wiltshire-i fennsíkra. Ha a 25 kilométerre lévő sarsen kövek mozgatása versenyszám volt, akkor a Walesből indított kék kövek szállítása a neolitikumi emberiség legnagyszerűbb "ultramaratonjának" tekinthető.

Stonehenge tehát sokkal több lehetett, mint egy rideg, csendes temetkezési hely vagy szentély. Egy olyan vibráló központ képe rajzolódik ki előttünk, ahol a vallási áhítat keveredett a fesztiválhangulattal, a fizikai teljesítőképesség határaival és az egymással való versengés örömével. A gigantikus kövek nemcsak az ősök tiszteletét hirdetik, hanem egy olyan kor emlékét is, amikor a közösségek összefogása – és egy kis egészséges rivalizálás – képes volt megmozgatni a hegyeket. (1)

(1) - https://www.dailymail.com/sciencetech/