Egy Budapest szívében, a Margit-sziget alatt szinte elfeledetten pihenő csontvázról derült ki, hogy a 13. század egyik legtragikusabb sorsú ...
Egy Budapest szívében, a Margit-sziget alatt szinte elfeledetten pihenő csontvázról derült ki, hogy a 13. század egyik legtragikusabb sorsú magyar főurának földi maradványai.
Az Árpád-ház és a Rurik-dinasztia leszármazottja, Macsói Béla herceg több mint 700 éve várta, hogy személyazonosságát végre kétséget kizáróan megállapítsák. Most, a legmodernebb természettudományos és régészeti vizsgálatoknak köszönhetően a történészek és antropológusok egy nemzetközi kutatócsoportja pontot tett egy évszázados rejtély végére.
A kutatás, amelyet Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék) vezetett, példátlan együttműködést hozott létre a humán- és természettudományok között. A projektben részt vettek genetikusok, antropológusok, régészek, fogorvosok és fizikusok is. A komplex vizsgálatok eredményeit a rangos Forensic Science International: Genetics folyóirat közölte. (1)
A felfedezés nemcsak egy történelmi személy azonosítását tette lehetővé: új fejezetet nyitott a magyar középkor kutatásában, és lenyűgöző részletességgel rekonstruálta a herceg brutális meggyilkolásának körülményeit is.
Egy elveszett csontváz kalandos története
1915-ben a Margit-szigeti domonkos kolostor feltárásán dolgozó régészek egy fiatal férfi csontvázára bukkantak a sekrestye padlója alatt. A helyszín, a történeti források és a csontvázon található súlyos sérülések alapján a kor szakértői már akkor felvetették: a maradványok talán a tragikusan fiatalon meggyilkolt Macsói Bélához tartozhatnak.
A herceg II. Béla király unokája és IV. Béla király rokona volt, anyai ágon az Árpádok, apai ágon pedig a skandináv eredetű Rurikidák vérvonala kötötte két nagy európai dinasztiához. A korabeli krónikák szerint 1272 novemberében Henrik "Kőszegi" bán és emberei orvul meggyilkolták, majd holttestét nőrokonai – Margit és Erzsébet – vitették el a Margit-szigeti kolostorba.
A csontváz sorsa ezután majdnem egy évszázadra homályba borult. Bartucz Lajos antropológus az 1910-es években megvizsgálta a maradványokat, és 23 kardvágást dokumentált – némelyiket a koponyán, amelyek közül több önmagában is halálos lett volna. De a csontok később eltűntek, és sokáig úgy vélték, a második világháború viharaiban semmisültek meg.
A fordulat 2018-ban következett be, amikor kutatók egy egyszerű, feliratozatlan fa ládában újra megtalálták a test csontjait a Magyar Természettudományi Múzeum antropológiai gyűjteményében. A koponya külön, az ELTE antropológiai tanszékének Aurél Török-gyűjteményében került elő. A több mint száz év óta először egyesített maradványok lehetővé tették a teljes körű, modern vizsgálatot.
Tudomány a múlt szolgálatában: radiokarbon, mikrofosszíliák és mobilitási vizsgálatok
A kutatók első lépésként megerősítették Bartucz korábbi megállapítását: a férfi a húszas évei elején járhatott, amikor brutális támadás áldozata lett. A radiokarbon-vizsgálatok azonban meglepetést okoztak. Az első eredmények a vártnál kissé korábbi időszakot jeleztek, ezért két független labor is elvégezte a datálást.
A rejtély megoldását a herceg étrendje adta. A csontokból kimutatható volt, hogy nagy mennyiségű állati fehérjét, köztük rengeteg halat fogyasztott. A vízi állatokban lévő "régi" szén izotóparánya torzította a mérést – ez az úgynevezett "rezervoárhatás". Amikor ezt figyelembe vették, a datálás tökéletesen egybeesett Macsói Béla halálának időpontjával.
A fogkő vizsgálata több mint ezer mikroorganizmust és növényi maradványt tárt fel. A legtöbb keményítőszemcse búzából és árpából származott, a szemcsék alakja pedig egyértelműen jelezte: a herceg konyhája jól ismerte a gabonák őrlését, főzését és sütését. Semolina, kenyér, főtt gabona – a 13. század elitjének jellegzetes étrendje.
A stronciumizotópos vizsgálatok pedig azt bizonyították, hogy a férfi nem Budapesten vagy környékén született. Korai gyermekkora a Vukovár–Szerémség környékére mutat, ami összhangban áll Macsói Béla származásával és címével: a Macsói bánság épp ezen a területen feküdt a középkori Magyar Királyságban.
Genetikai bizonyíték: királyi vér kétséget kizáróan
A valódi áttörést a genetikai vizsgálatok hozták. A kutatást vezető Szécsényi-Nagy Anna és Borbély Noémi az ELTE Régészeti Intézetének archaeogenetikai laborjában arra keresték a választ, hogy a csontváz hordozza-e az Árpádok és a Rurikidák genetikai jellegzetességeit.
Az eredmények minden várakozást felülmúltak.
A DNS vizsgálata alapján a férfi:
- egyértelműen IV. Béla király dédunokája, vagyis megfelel Macsói Béla ismert családfájának;
- apai ágon a Rurik-dinasztia jellegzetes Y-kromoszómáját hordozza, amelyet egy 2023-ban azonosított oroszországi Rurikida herceg (Dmitrij Alekszandrovics) is viselt;
- genetikai összetételének közel fele skandináv eredetű, ami a Rurikidák északi gyökereire utal;
- a maradék genetikai komponensei között jelentős keleti mediterrán elem található, ami feltehetően Laszkarisz Mária, IV. Béla felesége – és így Macsói Béla anyai nagyanyja – bizánci származásával függ össze.
Brutális gyilkosság percről percre: a támadás újraértelmezése
A kutatás egyik legdrámaibb eredménye a herceg halálának rekonstruálása volt. A csontvázon 26 súlyos, perimortem (halál körüli) sérülés található:
- 9 a koponyán,
- 17 a test többi részén.
Három, jól szervezett támadó végezhetett a herceggel
Az egyik támadó szemből, kettő pedig két oldalról rontott rá. A sebek arra utalnak, hogy Béla szemtől szemben állt támadóival, és védekezett: karjain és kezén súlyos vágások jelzik az ütéseket hárító mozdulatokat.
Két fegyvertípus volt jelen
A sérüléseken jól látszik:
A támadás véres érzelmi kitörésből fakadt
Az arcot ért sokszoros sebek – amelyek egy halott test meggyalázására is utalhatnak – arról árulkodnak, hogy a gyilkosokat nem csupán politikai érdekeik vezették. A kutatók szerint az intenzív érzelmi bevonódás, a gyűlölet vagy pillanatnyi indulat szerepet játszhatott a támadás hevességében.
Végül, amikor Béla már a földre került, a merénylők még több halálos csapást mértek a fejére. Ez a jelenet tökéletesen egybeesik az osztrák krónikák 13. századi beszámolóival.
Az egyik támadó szemből, kettő pedig két oldalról rontott rá. A sebek arra utalnak, hogy Béla szemtől szemben állt támadóival, és védekezett: karjain és kezén súlyos vágások jelzik az ütéseket hárító mozdulatokat.
Két fegyvertípus volt jelen
A sérüléseken jól látszik:
- egy ívelt kard (szablya) által okozott vágástípus,
- valamint egy hosszúkard egyértelmű nyomai.
A támadás véres érzelmi kitörésből fakadt
Az arcot ért sokszoros sebek – amelyek egy halott test meggyalázására is utalhatnak – arról árulkodnak, hogy a gyilkosokat nem csupán politikai érdekeik vezették. A kutatók szerint az intenzív érzelmi bevonódás, a gyűlölet vagy pillanatnyi indulat szerepet játszhatott a támadás hevességében.
Végül, amikor Béla már a földre került, a merénylők még több halálos csapást mértek a fejére. Ez a jelenet tökéletesen egybeesik az osztrák krónikák 13. századi beszámolóival.
Miért volt szükség Macsói Béla halálára?
Béla herceg a 13. század egyik kulcsszereplője lehetett volna: fiatal, ambiciózus, hatalmas területek örököse és rokoni kapcsolatban állt Európa több uralkodóházával.
Ám 1272-ben Magyarországon feszült politikai helyzet alakult ki. IV. Béla halála után fia, V. István uralkodott, ám belső hatalmi harcok bomlasztották az országot. Ebben a zavaros közegben a Kőszegi család féltette hatalmát a herceg befolyásától.
A korabeli források szerint a gyilkosság:
- részben politikai számításból,
- részben személyes bosszúból,
- részben pedig azonnali érzelmi indulatból
Történelmi igazságtétel és tudományos mérföldkő
A Macsói Béla maradványain végzett vizsgálatok egyedülálló példát szolgáltatnak arra, hogy a modern tudomány hogyan képes új fényt vetni régi történetekre. A csontváz több mint egy évszázados eltűnése, majd újrafelfedezése önmagában is izgalmas történet – a genetikai bizonyítékokkal és a forenzikus rekonstrukcióval együtt pedig már-már egy középkori krimi megoldásához hasonlít.
A kutatás több okból is jelentős:
- bizonyítja a magyar királyi Árpád-ház genetikai mintázatát, és tovább finomítja a dinasztia kutatását;
- megerősíti a Rurik-dinasztiához fűződő apai kapcsolatot, amely a kelet-európai uralkodóházak történetéhez is fontos adatokat ad;
- bemutatja a középkori elit étrendjét, életmódját és mobilitását;
- és mindenekelőtt: felold egy több mint 700 éves gyilkossági ügyet.
Ma, hogy a tudomány végre választ adott a kérdésekre, Macsói Béla alakja új megvilágításba kerül. Nem csupán egy eltűnt csontváz története, hanem egy tragikus sorsú főúr, aki a 13. századi magyar történelem viharaiban esett áldozatul hatalmi játszmáknak és személyes árulásoknak.
A Margit-szigeti kolostor földje alatt egykor nyugvó maradványok most már nem névtelenek. Több mint hét évszázad után a történelem, és vele együtt a tudomány is megadta Macsói Béla hercegnek azt, amit élete során oly sokan megtagadtak tőle: az igazságot. (2)
(1) - https://www.fsigenetics.com/article/S1872
(2) - https://scitechdaily.com/archaeologists-sol
