A kormány is vizsgálta – A francia UFO, amit nem tudtak megmagyarázni

1981. január 8-án, egy csendes téli délutánon, a dél-franciaországi Trans-en-Provence nevű kis faluban valami olyasmi történt, ami máig az e...

1981. január 8-án, egy csendes téli délutánon, a dél-franciaországi Trans-en-Provence nevű kis faluban valami olyasmi történt, ami máig az egyik legjobban dokumentált UFO-esetként él a köztudatban.

A Provence régióra jellemző napsütötte szőlőskertek és olajfaligetek között egy egyszerű gazda, Renato Nicolai olyasminek lett szemtanúja, amit a francia hatóságok a "Trans-en-Provence-incidens" néven tartanak nyilván. Az esetet a francia űrügynökség (CNES) is hivatalosan kivizsgálta, és a jelentése a mai napig különös kérdéseket vet fel.

A gazda és a "repülő tányér"

Renato Nicolai 1981-ben már a hatvanas éveiben járt. Egyszerű ember volt, aki földműveléssel és kis gazdaságával foglalkozott. Aznap délután, körülbelül 17 órakor, a háza mögötti területen dolgozott, amikor furcsa zúgást hallott. A hang nem hasonlított sem autóra, sem repülőre – sokkal mélyebb és vibrálóbb volt, mint bármi, amit addig hallott.

Amikor a férfi felnézett, egy kör alakú, fémes tárgyat látott, amely alig néhány méterrel a föld fölött lebegett. A tárgy mintegy 2,5 méter átmérőjű és körülbelül 1,5 méter magas lehetett. Színe szürke volt, a felületén mintha valamilyen "fémes patina" látszott volna, és alulról porfelhőt kavart, miközben leereszkedett. Nicolai állítása szerint az objektum néhány másodpercig a földön maradt, majd hirtelen, minden zaj nélkül felemelkedett, és gyorsan eltűnt a horizonton.

A földön maradt nyomok

Amikor a férfi közelebb ment a leszállás helyszínéhez, két koncentrikus gyűrű alakú nyomot látott a földön. A talaj kissé elszíneződött, és a körön belül lévő növényzet – főleg a lucerna és a vadfüvek – elszáradni látszottak. A talaj szokatlanul kemény és sötétebb volt, mint a környező rész, mintha nagy nyomás vagy hőhatás érte volna. Nicolai első gondolata az volt, hogy valamilyen katonai jármű vagy kísérleti eszköz landolhatott, de semmilyen ismert repülő szerkezetre nem emlékeztette.

Nem sokkal később a férfi bejelentést tett a rendőrségen, akik a helyszínt lezárták, majd átadták az ügyet a Gendarmerie Nationale egyik különleges részlegének, amely a légköri és repülési anomáliák vizsgálatával is foglalkozott. Innen került az ügy a GEPAN (későbbi nevén CNES/GEIPAN) tudományos csoportjához, amely a francia kormány hivatalos UFO-megfigyelő és -elemző programja volt.

Tudományos vizsgálat - a GEPAN-archívum

A francia kutatók körültekintően dokumentálták az esetet. Mintákat vettek a talajból, a növényzetből és a levegőből is. Laboratóriumi elemzéseik során megállapították, hogy:

• a talajban nyomokban megemelkedett foszfát- és cinktartalom mutatható ki;
• a növények sejtszerkezete roncsolódott, ami magas hőhatásra vagy elektromágneses sugárzásra utalhat;
• a talaj szemcsézettsége megváltozott, mintha rövid ideig nagy nyomás érte volna.

Ezek az eredmények nem illettek bele egy egyszerű fizikai hatás (például járműnyom) magyarázatába. A növények egyes részei "égettnek" tűntek, de nem látszott klasszikus égés vagy tűznyom. Mintha valamilyen mikrohullámú vagy sugárzó energia hatott volna rájuk.

A GEPAN-jelentés konklúziója óvatosan fogalmazott:

"A helyszínen kimutatható fizikai elváltozások olyan energetikai hatásra utalnak, amelynek eredete nem ismert, de nem zárható ki, hogy egy azonosítatlan repülő objektum idézte elő."

A hatóságok dilemmája

A francia kormány nem volt híres arról, hogy hajlandó UFO-ügyeket nyíltan elismerni. Azonban a Trans-en-Provence-eset túl jól dokumentált volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják. A CNES – a francia űrügynökség – 1983-ban hivatalos jelentést adott ki róla, amelyet később a nyilvánosság számára is elérhetővé tettek. Ez az eset azóta is az egyetlen UFO-leszállás Európában, amelyet állami szinten, tudományosan kivizsgáltak.

Bár a hivatalos álláspont szerint nem bizonyítható földönkívüli eredet, a kutatók sem tudtak földi magyarázatot adni a jelenségre. Nem volt nyoma sem katonai tevékenységnek, sem meteorológiai jelenségnek, sem tréfának. A gazda pedig semmiféle előnyhöz nem jutott a történetből – sőt, inkább kellemetlenségeket élt meg miatta, hiszen évekig zaklatták az újságírók és ufókutatók.

A tudományos közösség reakciója

A GEPAN-elemzés az 1980-as években komoly vitákat váltott ki a tudományos közösségben. Egyes fizikusok azt állították, hogy a növényi deformációkat mechanikai hatás is okozhatta (például jármű kerekei vagy a földbe szivárgó vegyi anyagok). Mások viszont rámutattak, hogy a mikroszkopikus vizsgálatok során radiációra utaló nyomokat is találtak – ez pedig nehezebben magyarázható meg hétköznapi eszközökkel.

A CNES belső levelezéséből kiderült, hogy a kutatók maguk is megosztottak voltak. Egy 1983-as belső memorandum szerint:

"Ha ez az eset nem földönkívüli eredetű, akkor valamilyen, számunkra ismeretlen földi technológia működött a helyszínen."

Ez a mondat azóta is gyakran idézett sor az UFO-kutatás történetében.

A nyomozás utóélete

A Trans-en-Provence-eset hatására Franciaország továbbfejlesztette az UFO-megfigyelési rendszerét, és megalapította a SEPRA, majd később a GEIPAN szervezetet, amely ma is a CNES része. Az ő archívumaikban több ezer UFO-jelentés található, de csak néhány kapott olyan súlyt, mint Nicolai esete.

A faluban azóta is sokan emlékeznek a történetre. Bár az idő múlásával egyre kevesebben hiszik, hogy valóban "földönkívüliek jártak ott," a helyiek büszkék arra, hogy az ő kis településük neve felkerült a világ UFO-térképére. A helyszínt néha turisták is felkeresik, akik a híres gyűrűk helyét keresik a mezőn – ma már csak egy kis információs tábla emlékeztet arra, hogy valaha történt ott valami különös.

Mi lehetett a valóság?

A kutatók és ufóhívők véleménye a mai napig megoszlik. A leggyakrabban említett magyarázatok között szerepel:

Titkos katonai drón vagy repülő prototípus: Franciaország a hidegháború idején számos kísérleti repülőgépet és drónt tesztelt, bár egyik sem illett a leírt méretekre és viselkedésre.

Természetes plazmajelenség vagy gömbvillám: Ez megmagyarázhatja a fényt és a zúgó hangot, de nem a pontos kör alakú leszállási nyomokat és a növényi roncsolást.

Pszichológiai vagy észlelési torzulás: Nicolai valóban láthatott valamit, de az agya – a helyzet különössége miatt – másképp értelmezhette. A fizikai nyomok azonban nehezen illeszthetők ebbe az elméletbe.

Valódi, ismeretlen eredetű jármű: Ezt az opciót a tudományos világ soha nem zárta ki teljesen, bár nem is erősítette meg.

A Trans-en-Provence-eset öröksége

A történet ma már több mint négy évtizedes, de még mindig példaként szolgál arra, hogyan kell tudományosan vizsgálni egy rendkívüli jelenséget. A CNES kutatói objektíven, laboratóriumi módszerekkel jártak el, nem tagadták le az esetet, de nem is szenzációhajhász módon kezelték. Ez a hozzáállás ritka volt a hidegháború idején, amikor a legtöbb ország inkább elhallgatta az efféle jelentéseket.

A Trans-en-Provence-eset tehát nem csupán egy furcsa történet egy dél-francia gazdáról és egy "repülő tányérról" – hanem egy tudományos rejtély, amely ma is inspirálja azokat, akik a földi és földönkívüli határok kérdését kutatják. Akármi is történt azon a januári napon 1981-ben, az biztos, hogy valami valóban leszállt a földre, és a nyomai még évtizedek múltán is megmaradtak – a talajban, a dokumentumokban, és az emberek képzeletében.