Az esküvői fátyol bizarr története - Az ókori Rómában a menyasszonyt védte a gonosz szellemektől

Az esküvő napja a klasszikus világban nem feltétlenül a szerelemről szólt, ahogyan a romantika napjainkban áthatja a házasságot. Többek k...

Az esküvő napja a klasszikus világban nem feltétlenül a szerelemről szólt, ahogyan a romantika napjainkban áthatja a házasságot. Többek között a két család közötti hidat szolgálta, és a gazdasági és társadalmi státusz fenntartása volt a célja.

Azonban sok beszámolóból világos, hogy az esküvő napja fontos esemény volt az ókori Görögországban és az ősi Rómában is. És így volt ez a menyasszony ruhájával is, amit csak egyszer viselt, és legalább akkora figyelmet kapott, mint egy mai esküvői ruha.

Az ókori római menyasszonyi ruhák egyik nagyon érdekes részlete a fátyol volt, amit az esküvői ruha szükséges részének tekintettek. Flammeumnak nevezték, ami a menyasszony fejét fedte, de nem az arcát, mint a modern hagyományban, és elég nagy volt ahhoz, hogy körülérje őt. Vannak bizonytalanságok a flammeummal kapcsolatban, mivel a szakértők nem értettek egyet a színét illetően, de a célja egyértelműbbnek tűnik.

Mivel a szó közel áll a latin "flamma" kifejezéshez, ami lángot jelent, néhányan úgy vélik, hogy ez arra utal, hogy egy ókori római menyasszony fátyla vörös lehetett. De nem mindenki támogatja ezt az elméletet. Több beszámoló szerint a fátyol színe mély sárga volt. Idősebb Plinius (i.sz. 23-79) római szerző a flammeum színét a tojássárgához hasonlította.

Azt írja: "A sárga volt a legkorábbi szín, amit nagyra becsültek, és kizárólagos kiváltságként szolgált a nőknek a menyasszonyi fátyolhoz." Más római irodalom azt jelzi, hogy luteummal vagy luteolinnal festették, egy sárga festékkel, amit még ma is használnak a festékekben és bőr festéshez.

Bármilyen is volt a színe, abban egyetértés van, hogy a fátyoltól úgy nézett ki a menyasszony, mintha egy gyertya lángja lenne. Ez állítólag azért volt így, hogy a fátyol megvédje a gonosz szellemektől, amelyek veszélyeztethették a különleges napot és az összes házassággal kapcsolatos eljárást.

A menyasszonyi fátyol funkciójának elméletei közül ez a legkedveltebb: összezavarni a szellemeket. Soha nem lehetünk teljesen biztosak a szimbolikus jelentésében, de ez az archaikus gyökerekkel rendelkező hagyomány az ókori római menyasszonyok álcázásának eszközévé vált a gonosz fogásával szemben. Az ókori görögök esetében is hasonló volt a funkciója a források szerint.

Vannak olyan hagyományok, amelyeket ma is követünk. Ilyen például az, hogy az esküvő napján hasonló ruhákat viselnek a koszorúslányok, ami egy Rómában megszokott gyakorlat volt. A koszorúslányokat állítólag felkérték, hogy ugyanolyan ruhát viseljenek, mint a menyasszony, hogy szerencsét hozzanak neki és a vőlegénynek is.

Az egyező ruhák azt a célt szolgálták, hogy összezavarjanak minden olyan szellemet, amely részt vehet az esküvői ceremónián, hogy megátkozhassák az élethosszig tartó egyesülésbe belépő párt. Ezért a több hasonló megjelenésű ruhában a tömegben a szellemek nem tudták felismerni, hogy ki a valódi menyasszony.

Ugyanakkor a menyasszony hatalmas fátylának több funkciója is lehetett, mint például, hogy megakadályozza őt abban, hogy elmeneküljön a nagy napon, illetve, hogy biztosan eljuttassák oda, ahol a fogadalmat kellett tennie. A menyasszony esküvői ruhája egyéb részeinek is védelmező szerepet tulajdonítottak, például az ékszereknek, amelyek díszítették.

Állítólag a fátyol alatt a menyasszony egy egyszerű fehér ruhát vagy "tunica recta"-t viselt, amelyet hagyományos módon szőttek. Még az anyagot is, ami általában gyapjú volt, úgy választották, mert az emberek azt hitték, hogy ez egy "szerencsés" szövet, amellyel szintén a gonoszt akarták távol tartani. A menyasszony derekára egy gyapjú szalagot kötöttek egy bonyolult Herkules-csomóba, amelyet csak a férje oldozhatott ki.

Ezen óvintézkedések közül sokat szükségesnek tartottak, mivel az emberek azt hitték, hogy a menyasszony kiszakított helyzetbe kerül. Kikerülve abból a háztartásból, ahol született azt jelentette, hogy elhagyja a családja által imádott istenségek által biztosított védelmet. Mielőtt a szertartás befejeződött és csatlakozott a vőlegény háztartásához, a menyasszony egyfajta bizonytalanságba került, elszakítva az istenektől, akik védelmet nyújtottak számára a külvilágban.

Ha további hagyományokat keresünk, amelyek úgy tűnik, hogy a római korból maradtak ránk a nyugati világban, akkor ezek igenis léteznek. Gondoljunk az esküvői tortákra és az ókori római esküvői vendégekre, akik megtörnek egy kenyeret a menyasszony feje fölött. Ám ennek célja nem a gonosz szellemek elűzése volt, hanem a menyasszony termékenységét szolgálta. A június hónapban tartott esküvők sem újak. Ez a hagyomány Junohoz kapcsolódik, aki a szülés és a házasság istennője volt, ezért tartottak sok római esküvőt júniusban. (1)

(1) - https://www.thevintagenews.com/2018/05/26/wedding-veil/