Az iraki Bassetkiben talált ékírásos táblák elárulták az elveszett ősi királyi város, Mardaman pontos helyét

A Tübingeni Egyetem régészei által talált asszír ékírások fordítása a történelem egyik nagy titkának megoldását eredményezték. A hely, ah...

A Tübingeni Egyetem régészei által talált asszír ékírások fordítása a történelem egyik nagy titkának megoldását eredményezték. A hely, ahol az agyagtáblák előkerültek - Bassetkiben, az iraki Kurdisztáni Autonóm Tartományban -, valójában nem más, mint Mardaman ősi királyi városa.

Ez a fontos északi mezopotámiai város már az ősi forrásokban is szerepel, de a kutatók nem tudták, hol fekszik. A város időszámításunk előtt 2200 és 1200 között létezett, időnként királyság vagy tartományi főváros volt, és többször meghódították illetve megsemmisítették.

A Tübingeni Ősi Közel-Keleti Tanulmányok Intézetének régészei 2017 nyarán fedezték fel a 92 agyagtáblát tartalmazó archívumot. Peter Pfälzner professzor vezetésével a csapat a Duhok Régiségek Tanszékéről Dr. Hasan Qasim-el dolgozott együtt a bronzkori helyszínen.

Az agyagtáblák a Közép-Asszír Birodalom idejéből, körülbelül időszámításunk előtt 1250-ből származnak. A kisméretű, részben összetört táblákat a Heidelbergi Egyetem bölcsésze, dr. Betina Faist gondosan elolvasta, aki az asszír nyelv specialistájaként együttműködik a tübingeni régészeti projekttel. A szövegekről készült fényképeket használta, amelyek kicsit rávilágítottak a város és a régió történelmére a Közép-Asszír Birodalom idején.

A régészek meglepetésére Dr. Faist a szövegek alapján képes volt meghatározni a régóta keresett helyet, vagyis Mardama ősi városát. Az ékírásos táblák szerint a város az egyik Közép-Asszír kormányzó közigazgatási székhelye volt. Ez a birodalom egy új, korábban ismeretlen tartományát tárja fel, amely Észak-Mezopotámia és Szíria nagy területeit foglalta magában az időszámításunk előtti 13. században. Az asszír kormányzó Assur-nasir neve, feladata és tevékenysége is szerepel az agyagtáblákon. "Hirtelen nyilvánvalóvá vált, hogy ásatásaink során egy asszír kormányzó palotáját találtuk meg," - mondja Pfälzner.

Ugyanakkor a fordítás feltárja a Mardaman nevű város helyét, ahogy az óbabiloni források említették időszámításunk előtt 1800 körül, és amely valószínűleg maga az asszír Mardama. A források szerint ez egy olyan királyság központja volt, amelyet a korszak egyik legnagyobb uralkodója, I. Shamshi-Adad foglalt el időszámításunk előtt 1786-ban, és integrálta Felső-Mezopotámiai Birodalmába.

Néhány évvel később azonban egy független királyság lett a Tish-ulme néven ismert hurri uralkodó alatt. A jólét időszaka következett, de röviddel később a várost a turukkuk, a Zagrosz-hegység északi részén élő emberek pusztították el.

"Az ékírásos szövegek és a Bassetki-i ásatások eredményei világossá teszik, hogy nem ez volt a vég," - mondja Pfälzner. "A város folyamatosan létezett és nagy jelentőségre tett szert, mint a Közép-Asszír kormányzó székhelye időszámításunk előtt 1250 és 1200 között."

Mardaman története még inkább a mezopotámiai civilizáció korai szakaszaihoz vezethető vissza. A Harmadik Ur Dinasztia időszámításunk előtti, 2100 és 2000 közötti forrásai fontos városként ábrázolják a Mezopotámiai Birodalom északi perifériáján. A legrégebbi forrás az Akkád Birodalom idejéből ered, amely a történelem első birodalmának számít. Ez a forrás megemlíti, hogy a várost időszámításunk előtt 2250 körül először Narám-Szín, a legerősebb akkád uralkodó pusztította el.

"Bassetki agyagtáblái fontos új információkat jelentenek Mezopotámia földrajzát illetően," - magyarázza Betina Faist asszirológus. Ez a felfedezés újabb nyomokat adhat más ősi városok elhelyezkedéséről Mezopotámiában, mondja Pfälzner.

"Mardaman minden bizonnyal egy befolyásos város és egy regionális királyság lett, amely a Mezopotámia, Anatólia és Szíria közötti kereskedelmi útvonalon alapult. Időnként a nagy mezopotámiai hatalmak ellensége volt. Tehát a Tübingeni Egyetem jövőbeni ásatásai Bassetkiben biztosan sokkal több izgalmas felfedezést hoznak majd."

Bassetki bronzkori városát 2013-ban fedezték fel a Tübingeni kutatóközpont régészei. A 2017-ben talált agyagtáblákat egy fazekas edényben helyezték el, amit archívumként használtak. "Lehet, hogy ily módon rejtették el a környező épület elpusztítása után. Talán a benne lévő információkat az utókor számára akarták megvédeni és megőrizni," - mondta Pfälzner. (1)

(1) - https://www.uni-tuebingen.de/en/newsfullview-landingpage/