500 évvel később a tudósok rájöttek, hogy valószínűleg mi volt az, ami megölte az aztékokat

1545-ben katasztrófa sújtotta a mai Mexikó területén élő azték népet, amikor az embereknél magas láz, fejfájás és vérzés jelentkezett a s...

1545-ben katasztrófa sújtotta a mai Mexikó területén élő azték népet, amikor az embereknél magas láz, fejfájás és vérzés jelentkezett a szemükben, a szájukban és az orrukban. A halál általában három vagy négy nap alatt bekövetkezett.

Öt éven belül 15 millió ember - a becslések szerint a lakosság 80%-a - tűnt el egy a helyiek által "cocoliztli"-nek nevezett járvány következtében. A szó azték navatl nyelven dögvészt jelent. Ennek okát azonban közel 500 éven keresztül megkérdőjelezték.

Hétfőn a tudósok félretették a himlőt, a kanyarót, a mumpszot és az influenzát, mint valószínűsíthető gyanúsítottakat, és egy tífuszszerű "bélgyulladást" azonosítottak, amelyre DNS bizonyítékokat találtak a halott áldozatok fogain.

"Az 1545-50-es cocoliztli egyike volt annak a sok járványnak, amely az európaiak megérkezését követően sújtotta Dél-Amerikát, de különösen a három leggyakoribb járvány volt a leginkább pusztító és vezetett a legtöbb emberi veszteséghez," - mondta Åshild Vågene, a Max Planck Intézet Emberi Történelem Tudományok archeogenetikusa.

"Ennek a járványnak az okát a történészek több mint egy évszázada vitatják, de most már képesek vagyunk közvetlen bizonyítékokat bemutatni az ősi DNS-t felhasználva, hogy hozzájáruljunk egy régóta fennálló történelmi kérdéshez."

Vågene az egyik társszerzője a Nature Ecology and Evolution tudományos folyóiratban megjelent tanulmánynak. (1)

Ez volt az emberi történelem egyik leghalálosabb járványa, megközelítve a Fekete Halál nevű bubópestist, amely Nyugat-Európában 25 millió embert ölt meg a 14. században - a regionális lakosság mintegy felét.

Az európai gyarmatosítók a betegségeket elterjesztették, miközben bemerészkedtek az új világba, és így a helyi populációkba kórokozókat hordoztak be, melyekkel az ott élő népek soha nem találkoztak és ezért nem rendelkeztek immunitással velük szemben.

Az 1545-ös cocoliztli dögvész a mai Mexikó és Guatemala területén mindössze két évtizeddel azután jelent meg, hogy egy himlő járvány körülbelül 5-8 millió embert ölt meg közvetlenül a spanyolok érkezése után.

Egy másik járvány 1576-tól 1578-ig pedig megölte a fennmaradt népesség felét.

"A városokban és a nagyvárosokban nagy árkokat ástak, és reggeltől napnyugtáig a papok nem csináltak mást, csak odavitték a holttesteket és bedobták őket az árkokba," - mondja Fray Juan de Torquemada ferences történész, felidézve az időszakot.

Az orvosok szerint abban az időben a tünetek nem egyeztek a legismertebb betegségek, például a kanyaró és a malária tüneteivel.

A tudósok most azt mondják, hogy valószínűleg leleplezték a tettest. A cocoliztli temetőben talált 29 csontvázból kinyert DNS elemzése során a Paratífusz C fajta salmonella enterica baktérium nyomait találták meg.

Ismeretes, hogy ez bélgyulladást okoz, amelynek a tífusz az egyik példája. A mexikói altípus ritkán okoz ma emberi fertőzést.

Sok salmonella törzs fertőzött táplálékkal vagy vízzel terjedt el, és esetleg Mexikóba juthatott háziasított állatokkal, melyeket a spanyolok hoztak be a kontinensre, mondta a kutatócsoport.

A salmonella entericáról ismert, hogy Európában jelen volt a középkorban.

"Minden olyan bakteriális kórokozót és DNS-vírust teszteltünk, amelyhez genomikai adatok állnak rendelkezésre", és a salmonella enterica volt az egyedüli csíra, amit sikerült kimutatni, mondta Alexander Herbig, aki szintén a Max Planck Intézet Emberi Történelem Tudományok archeogenetikusa.

Lehetséges azonban, hogy egyes kórokozók vagy észrevehetetlenek vagy teljesen ismeretlenek. "Nem tudjuk biztosan azt mondani, hogy a salmonella enterica okozta a cocoliztli-járványt," - mondta Kirsten Bos, a kutató csoport tagja. "De úgy véljük, hogy ez a legvalószínűbb jelölt." (2)


(1) - https://www.nature.com/articles/s41559-017-0446-6
(2) - https://www.theguardian.com/world/2018/jan/16/mexico-500