Egy titokzatos földalatti város található a mexikói dzsungelben, amit fehér bőrű indiánok védelmeznek

Még mindig vannak a lábunk alatt olyan titkos földalatti világok, amelyekről semmit sem tudunk. Az ókori mítoszok és legendák olyan híres...

Még mindig vannak a lábunk alatt olyan titkos földalatti világok, amelyekről semmit sem tudunk. Az ókori mítoszok és legendák olyan híres földalatti városokról és templomokról mesélnek, ahol egyszer titokzatos lények éltek. Néhány ókori földalatti alagutat és várost már megtaláltak a régészek.

Ennek ellenére sok oka van annak, hogy számos felderítetlen ősi földalatti világot még mindig eltitkolnak.

Egy utazás a dzsungelbe és találkozás a fehér bőrű indiánokkal

Az egyik titokzatos földalatti világ érdekes története Franklin D. Roosevelt elnök idejéből származik.

1942-ben Roosevelt elnök meghívott egy érdekes házaspárt a washingtoni Fehér Házba. A nevük David és Patricia Lamb volt, és azt követően tértek haza az államokba, hogy egy évet töltöttek Chiapas állam sűrű dzsungelében, Mexikóban.

A Lamb házaspár elmondta Roosevelt elnöknek, hogy utazásuk során találkoztak egy nagyon veszélyes fehér bőrű indián törzzsel, akik egy hatalmas földalatti hálózat védelmezői voltak.

Ezek a rejtélyes indiánok alacsonyak, majdnem törpék voltak, a bőrük rózsaszín árnyalatú.

A házaspár megijedt, de az indiánok nem mutatták jelét, hogy meg akarnák ölni a külföldi párt. Azt azonban egyértelműen a tudtukra adták, hogy mint betolakodóknak távozniuk kell, és vissza kell térniük oda, ahonnan jöttek.

David és Patricia megkérték a vezetőjüket, aki kísérte őket, hogy kérdezzék meg a fehér bőrű indiánoktól, hogy kik ők valójában.

A vezetőjük megtette, de több különböző nyelvi dialektust kellett használnia, mielőtt az indián törzs megértette volna.

Amit a házaspár megtudott a vezetőtől, miután lefordította a választ az volt, hogy ezek az emberek a Lancandone törzs tagjai, egy indiánok csoport, akik nemzedékek óta éltek a dzsungelben. Az indiánok azt mondták, hogy egy Nagy Templom őrzői, ahol az Egyek laktak. Az indiánok őket imádták, és egyetlen kívülálló számára sem engedték meg, hogy megközelítse ezt a szent helyet. Megöltek minden betolakodót, aki megzavarta a Régieket.

A Lancandone törzs rejtélye

David Lamb-nek eszébe jutott, hogy korábban már hallott a titokzatos Lancandone törzsről. Ezek az emberek nyilvánvalóan egy olyan ősi civilizáció túlélői voltak, amely egykor Közép-Amerikában virágzott.

A francia tudós és geográfus Charles-Etienne de Bourbourg (1814-1874) az egyik írásában említette a törzset. De Bourbourg szerint ezek az alacsony, fehér bőrű indiánok néha feltűntek Pueblában és Chiapas kisebb városaiban, valamint Nyugat-Guatemalában.

Azonban minden olyan kísérlet, amikor követni akarták őket a "Nagy Kővárosba," ahol állítólag éltek, kudarccal végződött. A Lancandone indiánok megölték az üldözőiket. A Lamb házaspár és a vezetőjük számára megengedték, hogy visszatérjenek és békében elhagyják a fehér bőrű indiánokat.

A földalatti város, ahol megfizethetetlen ősi tárgyak rejtőznek

Miközben visszatértek a civilizált világba, a házaspár többet is megtudott más bennszülöttektől. Azt mondták, hogy sok értékes ősi kincs rejtőzik a földalatti városban, melyeket a Lancandone indiánok őriztek.

Ezen kincsek között volt több értékes tömör aranyból készült lemez. Hieroglifákkal írták őket tele, melyek az ősi világ történetét tartalmazzák. Az aranylemezek leírják az Özönvizet, és állítólag megjósolták a 2. Világháborút is.

A házaspár soha nem találta meg a titokzatos ősi várost vagy a nagy földalatti templomot. És senki más sem, de ez nem jelenti azt, hogy ezek a figyelemre méltó helyek csupán fikciók. Valóban létezhetnek és valahol a sűrű dzsungel mélyén rejtőznek.

Talán még fel nem fedezett tárgyak rejlenek a lábunk alatt, amelyek ősi múltunk rejtélyének kulcsát jelentik, és fényt deríthetnek számtalan történelmi kérdésre, amelyekre eddig nem tudtuk a választ.

Erről a történetről Alec MacLellan ír az "Agharti elveszett világa: A Vril erő titka" című könyvében. (1)

A világ egyik legrégibb legendája földalatti alagutak és átjárók hatalmas hálózatáról szól, amelyek összekötik a kontinenseket egy földalatti királyság részeként. Ezt az utópiát állítólag egy ősi emberi faj lakja, akik évszázadok óta élnek elvonultan, az emberiség szeme elől elrejtve, de tisztában vannak azzal, hogy mi történik a Föld felszínén.

A földalatti ország neve Agharti (Agharta). Az "elveszett világról" szóló mesék túlélték a különböző korokat az egész világon, és a felfedezők évszázadok óta keresik ezt a helyet. Lenyűgözte az angol okkultista Lord Bulwer Lytton-t, az orosz teológus Helena Blavatsky-t, és leginkább meglepő módon Adolf Hitlert, aki a világuralmi filozófiájának egy részét a föld alatti "szuper faj" legendájára alapozta.

Hitler vonzódott a Vril erőről szóló történetekhez, egy olyan csodálatos erőhöz, amely képes az embert és a természetet irányítani. Úgy vélte, hogy ennek az erőnek a birtoklása lehetővé teszi majd az Ezeréves Birodalom álmának megvalósítását, és tudósokat és katonákat küldött, hogy keressék meg ezt az elveszett világot.

Alec MacLellan összefoglalta Agharta történetét, és megpróbálta felfedezni az Aghartába vezető alagutakat. Az egész világon összegyűjtött bizonyítékokat felhasználva és az amerikai népek eredetéről, az ázsiai okkult titkokról és Atlantisz elveszett kontinenséről szóló legendák alapján MacLellan először enged bepillantást abba, hogy valójában mi is az a Vril erő.

(1) - https://books.google.hu/books