Tiltott történelem - A holtak orákuluma

A holtak orákulumai különös helyek. Már hozzászoktunk, hogy azt higgyük, hogy mind szent lakóhelyek voltak, ahol nem evilági események zaj...

A holtak orákulumai különös helyek. Már hozzászoktunk, hogy azt higgyük, hogy mind szent lakóhelyek voltak, ahol nem evilági események zajlottak az istenek jelenlétében. Azonban megkockáztatva a szentségtörést, ez valószínűleg nem mindig volt így.

Jamie Theakston Olaszországba, Baia-ba, és a híres orákulumba Delphoiba, Görögországba utazik, ahol egészen lenyűgöző dolgokat fedezett fel.

Az orákulumok rituális központok voltak, melyekről úgy hitték, hogy portálokat tartalmaznak, amelyeken keresztül az istenek beszélnek. Delphoi és híres Apollón-temploma az ókori világ egyik legősibb, és talán a leghíresebb helye volt.

Az orákulum hatalma nagyon keresett volt, és a próféciáikban soha nem kételkedtek és nem elmélkedtek rajtuk. Valójában a próféciák és az események közötti esetleges ellentmondásokat elutasították a válaszok helyes értelmezésének hibájával magyarázva, és nem a szent orákulum tévedésének tulajdonították. Ezt az elvet soha nem vitatták.

Azok között, akik gyakran látogatták az orákulumokat, megtalálhatók voltak közönséges emberek, királyok és királynők, harcosok és vezérek. Ez azt mutatja, hogy semmi sem változott. Elhíresült tény, hogy a korábbi amerikai elnök Ronald Reagan és sok más világi vezető médiumokkal konzultált, mint sokan közülünk, amikor meg akarjuk ismerni, hogy melyik munkát kell választanunk, melyik partner felel meg számunkra és mit tartogat a jövőnk. Nyilvánvaló, hogy az emberiség ezen kérdései örökkévalók és gyakoriak az élet minden területén.

A királyok, a királynők, a méltóságok és a gazdagok meg voltak győződve arról, hogy felmagasztalt státuszuk azt jelenti, hogy az istenek beszélni fognak velük, és tanácsot adnak nekik a kormány, a háború vagy az államügyek tekintetében, hogy mi a legjobb, amit tehetnek. Nekik volt a legtöbb, amit elkölthettek, ami azt jelentette, hogy a legjobbra számítottak a pénzükért. Ám a probléma az, hogy Delphoi egy kicsit látványossággá vált; egy bohózattá, ha úgy tetszik olyanná, mint egy mai szerencsemondó - az egyetlen különbség az, hogy a mai tarot jósoknak (nem mindegyiküknek, de sokuknak) nem kell nyelveket beszélni, hogy megszerezzék tőlünk a pénzt.

A legtöbb pénzzel rendelkező pártfogók kapták a legjobb műsort, és mindenkinek, státusztól függetlenül egy sor kérdést kellett megválaszolnia az érkezését megelőzően, hogy a pap megismerhesse kedvelt dolgait, ellenszenvét és vágyait. Mihelyt a patrónus megérkezett, a papok, akik később egy papnő szavait tolmácsolták (aki nyelveket beszélt és hallucinogén anyagok hatása alatt állt) órákig, sőt, bizonyos esetekben napokig is interjúvolták őket.

A templom papjai semmit sem hagytak a véletlenre, és postagalambokat küldtek távoli vidékekre, hogy megtudják az események sorsát (például a győztes és elvesztett csatákat), hogy pontosabban tudják értelmezni a papnő látomását. Végül is az akkori közösségi médiát a szájról szájra terjedő történetek jelentették, és a pontos és szórakoztató próféciák több pénzt és nagyobb profitot jelentettek a Delphoi rituális komplexum papjai és lakói számára.