Az olajdollár vége - Amit a Federal Reserve nem akar, hogy tudjunk

Az Egyesült Államok azon képessége, hogy megőrizze befolyását a világ többi része felett, lassan csökken. Mióta az olajdollárt 1971-ben...

Az Egyesült Államok azon képessége, hogy megőrizze befolyását a világ többi része felett, lassan csökken. Mióta az olajdollárt 1971-ben létrehozták, az amerikai valutát a nemzetközi kereskedelemben a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetével (OPEC) kötött megállapodásokon és a folyamatos katonai beavatkozásokon keresztül monopolizálták. Ugyanakkor az amerikai standarddal szembeni ellenállás az utóbbi időben több támogatást kapott, amikor több öböl állam hirtelen blokád alá helyezte Katart azzal vádolva az országot, hogy finanszírozza a terrorizmust.

A főáramú narratíva ellenére számos más oka is van annak, hogy Katar a célkeresztbe került. Az ország az elmúlt két évben több mint 86 milliárd dollárnyi tranzakciót hajtott végre kínai jüanban, és több olyan megállapodást írt alá Kínával, amely ösztönzi a további gazdasági együttműködést. Katar emellett a világ legnagyobb földgázmezőjén osztozik Iránnal, így a két ország jelentős regionális befolyással rendelkezik, amely lehetőséget biztosít számukra saját kereskedelmi tevékenységük kibővítésére.

Eközben az Egyesült Államok ellenőrizetlen adóssága és politikai megosztottsága egyértelműen a sebezhetőség jele. A kínaiak és az oroszok proaktív módon hoznak létre alternatív pénzügyi rendszereket azon országok számára, amelyek távol állnak a Federal Reserve-től. Miután az IMF tavaly októberben felvette a jüant a tartalék valuták kosarába, a befektetők és közgazdászok végre figyelni kezdtek. A Federal Reserve gazdasági ereje kulcsfontosságú volt az amerikai birodalom finanszírozásában, de a geopolitikai változások gyorsan zajlanak. Az Egyesült Államok jó hírnevét évtizedek óta sújtják a hadüzenet nélküli háborúk, a tömeges megfigyelés és a katasztrofális külpolitika.

Amerika egyik legjobb megmaradt eszköze a katonai ereje, de hiábavaló egy erős gazdaság nélkül, amely finanszírozná azt. A rivális koalíciók, mint például a BRICS nemzetek, nem a kialakult rendet támadják meg, hanem ezen rend pénzügyi támogatásának aláaknázását választják.
[post_ads_2]
Katar csupán a legutóbbi ország, amely lépéseket tesz az amerikai dollár megkerülésére. Oroszország 2016-ban került az újságok címoldalára, amikor elkezdték elfogadni a jüan fizetéseket, és átvették Kína legnagyobb olajpartnere, Szaúd-Arábia hatalmas piaci részesedését ebben a folyamatban.

Irán szintén megszabadult a dollártól az idei év elején, válaszul Trump elnök beutazási tilalmára. Ahogy a folyamatok továbbra is az olajdollár ellen fordulnak, végül az Egyesült Államok szövetségesei is megkérdőjelezik, hogy vajon mi szolgálja legjobban a saját érdekeiket.

Számos EU tagállam csap össze a meg nem választott brüsszeli vezetéssel a bevándorlás, a terrorizmus és a megszorító intézkedések miatt. Ha nem találnak megoldást és a helyzet tovább romlik, akkor esetleg más országok is követhetik az Egyesült Királyságot és a kilépésre szavazhatnak. Nyilvánvalóvá válik, hogy a kelet-európai országok egyre inkább kelet felé fordulnak, hogy megkapják a gazdaságukhoz szükséges erőforrásokat.

Kína, Oroszország és India mind a kanyar előtt állnak és évekkel ezelőtt megkezdték az aranykészleteik növelését. Felismerték, hogy a kemény eszközök jelentik a közeljövőben a valódi vagyont - nem a fiat pénz. Az ezekben az országokban bekövetkezett történelmi hiperinfláció megszilárdította a nemesfémek fontosságát a monetáris rendszerekben. Sajnos a legtöbb amerikai nem ismeri a múltat, és valószínűleg a még több kormányzati mentőcsomagot és a pénznyomtatást választják, amikor a következő recesszióval szembesülnek. Még a Fed tisztviselői is elismerték, hogy a mennyiségi enyhítés valószínűleg az egyetlen út.

Számos híres befektető figyelmeztetett a gazdasági hatalom nyugatról keletre történő folyamatos áthelyeződésére, de a bürokraták és a központi bankárok nem ismerik el, hogy mennyire komolyra fordulhatnak a dolgok. A hétköznapi emberekre gyakorolt hatásuk pusztító lehet, ha nem megfelelően képzettek és felkészültek.

James Rickards közgazdász és író jól összefoglalja, hogy miért érdekli annyira Kínát és Oroszországot a nemesfémek beszerzése:

"Megszorultak a dollárjukkal. Jogosan tartanak attól, hogy az Egyesült Államok 19 billió dollárnyi adóssághegye inflációba fullad. Kína megoldása az, hogy aranyat vásárol. Ha a dollár inflációja felmerül, a kínai kincstárjegyek leértékelődnek, de az arany dollár árfolyama felemelkedik. A nagy aranytartalék egy óvatos diverzifikáció. Oroszország indítékai geopolitikaiak. Az arany a 21. századi fegyver a pénzügyi háborúkban. Az Egyesült Államok ellenőrzi a dollár fizetési rendszereket, és az európai szövetségeseik segítségével a Swift nevű nemzetközi fizetési rendszerből kirakhatják az ellenségeiket. Az arany immunis az ilyen támadásokra. A saját tulajdonban lévő fizikai aranyat nem lehet meghekkelni, törölni vagy befagyasztani. Az arany mozgatása egyszerű módja Oroszország számára, hogy rendezze számláit az Egyesült Államok beavatkozása nélkül."

A főáramú szakértők továbbra is ugyanazokat az optimista pontokat sorolják el a nagyközönség számára, de fontos kihasználni ezt a vihar előtti nyugalmat. Amint ez az átmenet megtörténik, a központi bankárok feláldoznak mindent és bármit, hogy működésben tartsák piramisjáték rendszerüket. Csak az egyes egyének lesznek képesek megvédeni magukat és segíteni másoknak, akik nem ilyen szerencsések. Azok az emberek, akik a nemesfém fedezetű pénzeket és a kriptovalutákat részesítik előnyben, de ha Amerika nem képes alkalmazkodni, akkor ugyanaz a fiat rendszer, amely hatalmat adott neki, szegénységbe taszíthatja.

am