A "Szívek és elmék" ("Of Hearts and Minds") című filmben a tudományos dokumentumfilmes David Malone az emberi szívet ...
A "Szívek és elmék" ("Of Hearts and Minds") című filmben a tudományos dokumentumfilmes David Malone az emberi szívet vizsgálja, egymás mellé helyezve a szív modern tudományos szemléletét, mint egy egyszerű szivattyú, és hosszú történetét, mint a szeretet és a veleszületett bölcsesség és emberi karakter szimbólumát.
A film egy műtőben indul, ahol nyitott szívműtét zajlik, és Malone interjút készít Francis Wells sebész konzultánssal, aki a szív mechanisztikus és bioelektromos működéséről beszél.
A másik oldalon ott van a szív, mint a szeretet szervi forrásának költői nézőpontja, mely saját intelligenciával rendelkezik. Wells nézete szerint a szív egy pumpa, és semmi több.
Ki lehet cserélni a szívet egy mesterségesre, és ez nem fogja befolyásolni a szeretetre való képességet. De a gondolat, hogy a szív valamiképp mégis egy érzelmi szerv, megmarad.
A szív az igazság és érzelem szerve
Az olyan közmondások költői nyelvezetének, mint a "szeretlek teljes szívemből", és a "duzzad a szívem az örömtől", vagy a hivatkozások, hogy valakinek "összetört a szíve", vagy "hideg szívű" - vajon mennyi igazságalapja van?
Ezek a fajta mondások valamiféle biológiai igazságra utalnak, csak költői értelemben?
Ez az a kérdés, melyre Malone a választ keresi ebben a filmben, és az ok, amiért úgy gondolja, hogy a válasz fontos lehet az, hogy úgy véli, hogy az a mód, ahogyan a szívünket látjuk azt tükrözi, ahogy magunkat, mint emberi lényeket látjuk.
Az ókori egyiptomiak a szívre úgy tekintettek, mint az igazság szervére. És valóban, a szív úgy tűnik, hogy képes elmondani az igazat arról, hogyan érezzük magunkat, és mit gondolunk jónak vagy rossznak. Amikor valaki például hazudik, a pulzusszám hajlamos felgyorsulni.
Ahogy a film tovább folytatódik, Malone a legújabb tudományos eredmények után kutat, hogy megtudja, hogy az érzések és az érzelmek valóban az agyunkból származnak, vagy lehet, hogy valójából a szívből erednek.
Leonardo Da Vinci fedezte fel, hogy a vér a szíven áramlik keresztül, és hogy a kavargó örvények a szívkamrákban hogyan dolgoznak együtt a szívvel, nyitva és zárva a billentyűket minden egyes szívverésnél, ami messze áll a mechanisztikus szív, mint egyszerű együtemű szivattyú nézőpontjától.
Da Vinci rajzai és kísérletei egy harmonikus szépséget tárnak fel, ami sokkal inkább egy művészeti alkotás, mint egy gép.
Az "agy" a szívedben
Dr. David Paterson az Oxfordi Egyetem professzora, akinek munkája kiterjed az agy és a szív mindkét területére. A kutatásai azt mutatják, hogy az agy nem kizárólagos forrása az érzelmeknek, hanem a szív és az agy valójában együtt hozzák létre az érzelmeket.
A szív valójában neuronokat tartalmaz hasonlóan az agyhoz, és a szív valamint az agy szorosan összekapcsolódnak, ami egy szimbiotikus érzelmi egészet alkot. Ahogy a filmben fogalmaz:
"Amikor a szív jeleket fogad az agyból a szimpatikus idegek segítségével, gyorsabban ver. Amikor a paraszimpatikus idegeken keresztül fogja a jeleket, akkor lelassul."
Bár úgy tűnik, hogy mindez azt a nézetet támasztja alá, hogy a szív egyszerűen az agy parancsait követi, a valóság sokkal bonyolultabb. Mivel a szív több ezer specializált neuront tartalmaz, melyek túlnyomórészt a jobb kamra felülete körül találhatók, egy összetett hálózatot alkotnak. Miért tette oda őket a természet?
A neuronok teszik lehetővé, hogy az agy gondolatokat alkosson. Szóval akkor mit csinálnak a jobb szívkamra körül? Bár a neuronok a szívben még nem nagyon ismertek, egy dolog biztos - az "agy" a szívben oda-vissza kommunikál a fejünkben lévő aggyal. Ez egy kétirányú utca.
A neuronok a szívben ugyanúgy döntéseket hoznak
A filmben Paterson professzor egy darab szívszövetet mutat egy nyúlból - nem az egész szívet, csak egy darabot a jobb kamrából, ahol a neuronok csoportosulnak.
Egy tápanyagokkal teli tartályban és folyamatos oxigén áramban tartva ez a felfüggesztett szívszövet darab önmagában ver, miközben nem kapcsolódik élő szervezethez, és nincs vér, ami átáramlana rajta.
Egy elektromos impulzus küldésével Patterson professzor azt demonstrálja, hogy a szívszövet azonnal lassítja az összehúzódásokat; egy "döntés" a neuronok részéről a szövetben, válaszul a stimulációra.
Ez az elegáns kis kísérlet azt mutatja, hogy a szívben lévő neuronok azok, melyek eldöntik, hogyan viselkedjen a szív, és nem az idegsejtek az agyban. Amit Patterson professzor talált, megint csak a szív költői és filozófiai eredetének irányába mozdítja el a nézőpontunkat.
Ahogy Malone mondja:
"A szív egy olyan szivattyú, ami válaszol, amikor az agy kéri, de nem az agy rabszolgája. A kapcsolata az aggyal több, mint egy házasság... mindketten függnek egymástól. Úgy tűnik, hogy a tudomány most visszaadja a szívnek azt, ami jogosan hozzá tartozik: az érzelmeinket."
[post_ads_2]
Az intenzív negatív érzelmek veszélyeztetik a szív egészségét
Az agy és a szív közötti összjáték akkor látható, amikor azt vizsgáljuk, hogyan hatnak az érzelmeink és mentális állapotunk az egészségünkre, különösen a szív egészségére. Az erős harag például ötszörösére növeli a szívinfarktus kockázatát, a stroke rizikóját háromszorosára.
Egy szerettünk elvesztése miatt érzett intenzív bánat felveti egy szívroham kockázatát. A veszteséget követő napon a szívroham kockázata 21-szeresére növekszik, és heteken át hatszor magasabb marad, mint normális esetben.
A kutatások azt is kimutatták, hogy azoknál az embereknél, akik traumás tapasztalatoknak voltak kitéve, mint például a háborús veteránok, vagy a New Orleans-i lakosok, akik átélték a Katrina hurrikánt, vagy a görögök, akik pénzügyi problémákkal küzdenek, nagyobb arányban vannak kitéve szívproblémáknak, mint az általános népesség.
Az egyik ilyen tanulmányban, amely közel 208,000 veteránt érintett 46 és 74 éves kor között, 35 százalékuk esetében, akiknél poszt-traumás stressz rendellenességet (PTSD) diagnosztizáltak, inzulinrezisztencia fejlődött ki két év alatt, szemben azzal a 19 százalékkal, akiknél nem diagnosztizáltak PTSD-t.
A PTSD-ben szenvedők esetében a metabolikus szindróma is magasabb volt - kockázati tényezők gyűjteménye, amelyek növelik a szívbetegségek kockázatát, mint például a magas testzsír, koleszterin, vérnyomás és vércukorszint. A PTSD-ben szenvedő veteránok több mint fele (mintegy 53 százalék) rendelkezett ezekkel a tünetekkel, szemben a 37 százalékkal, akik nem szenvedtek PTSD-ben.
A pozitív kilátások csökkentik a szívinfarktus kockázatát
Ha a negatív érzelmek potenciálisan károsíthatják a szívet, akkor megvan az esély arra, hogy a pozitív érzelmek gyógyítanak, és valóban úgy tűnik, hogy ez a helyzet. Egy vizsgálatban közel 1500 ember vett részt korai kezdetű koszorúér betegség fokozott kockázatával. Akik arról számoltak be, hogy vidámak, nyugodtak, elégedettek az életükkel, és teli vannak energiával, azok esetében harmadára csökkent a koszorúér esetek száma, hasonlóan a szívrohamokhoz.
Azok, akiknek a legmagasabb volt a koszorúér esemény kockázata, még nagyobb, közel 50 százalékos kockázatcsökkenést élvezhettek. Ez igaz volt akkor is, ha más szívbetegség kockázati tényezőket, mint a dohányzást, az életkort és a cukorbetegséget is figyelembe vették. Egy másik kutatás megállapította, hogy:
- A pozitív pszichológiai jóllét a szívkoszorúér betegség kockázatának következetes csökkenésével társul
- Az érzelmi életerő megvédhet a szívkoszorúér betegség kockázatától férfiaknál és nőknél
- A vidám szívbetegek tovább élnek, mint a pesszimista szívbetegek
- A nagyon optimista emberek kisebb kockázattal halnak meg bármely okból, valamint kisebb a kockázata, hogy szívbetegségben haljanak meg, összehasonlítva a pesszimista emberekkel
Az egyik teszt során Malone-nak képeket mutattak semleges és rémült emberi arcokról, néhányuk időben szinkronban volt a szívverésével, mások nem. Érdekes, hogy amikor a rémült arcokat mutatták szinkronban a szívverésével, úgy érezte, hogy intenzívebben megijedt, mint akkor, amikor nem szinkronban mutatták a szívverésével.
Amit ez a vizsgálat megmutatott az volt, hogy ahogy az elméje feldolgozta a félelem érzékelését, az befolyásolta a szívét. Amikor az agya a szívével szinkronban dolgozta fel a képet, az nagyobb "rezonanciát" okozott az érzelmi kimenet során.
A teszt során végzett agyi vizsgálatot megnézve a kutatók képesek pontosan meghatározni az agynak azt a területét, amelyet a szív befolyásolt - egy olyan ismert területet, mely a fenyegetés észlelésével hozható összefüggésbe. Az amygdala dolgozza fel a félelmet a szívből érkező jellel kombinálva. Ez az agy-szív kapcsolat ugyanúgy működik, amikor valaki az együttérzést tapasztalja meg, vagy empátiát mások érzelmi állapota iránt.
Ahogy Malone mondja, "a szívünk karöltve működik az agyunkkal, amely lehetővé teszi számunkra, hogy érezzünk mások iránt... Végül is ez tesz bennünket emberré... Az együttérzés a szív ajándéka a racionális elme számára."
Dr. Joseph Mercola
