Ezért fontos, hogy egyedül is töltsünk bizonyos időt

Néha az embernek muszáj eltölteni bizonyos időt egyedül annak érdekében, hogy feltöltődjön - akik így tesznek, azokat gyakran nevezik int...

Néha az embernek muszáj eltölteni bizonyos időt egyedül annak érdekében, hogy feltöltődjön - akik így tesznek, azokat gyakran nevezik introvertáltnak, vagyis befelé forduló személyiségnek. Mások ezzel ellentétben képtelenek egyedül lenni, és szükségük van más emberek jelenlétére, mely sokszor meghatározza az önértékelésüket is, így érzik jól magukat. Ez teljesen rendben van, de időnként mindenki számára előnyös az egyedüllét, akár introvertált, akár extrovertált személyiség.

Életünk nagy részében kapcsolatban vagyunk más emberekkel, és akár bevalljuk vagy sem, nem lennénk igazán stabil emberi lények, ha nem volnánk rendszeres kölcsönhatásban a többi emberrel. Hasonlóképpen, a másoktól távol, valóban egyedül töltött idő szintén rendkívül frissítő lehet, és segíthet felfedezni olyan dolgokat önmagunkról, melyekre korábban nem jöttünk rá. Néhány napot, esetleg hetet eltölteni egyedül, távol azoktól, akik általában körülvesznek bennünket időt ad arra, hogy elgondolkodjunk azokon a dolgokon, melyek tesznek boldoggá bennünket, és melyek nem. Ez lehetővé teszi, hogy újragondoljuk, mi élvez elsőbbséget az életünkben anélkül, hogy más emberek befolyásolnák a gondolatainkat.

Az egyedül töltött idő képessé tesz arra, hogy értékeld önmagad, és valóban élvezd az önmagaddal való törődést, nincs ebben semmi szégyellnivaló. Minél több időt töltünk egyedül, annál több vigaszt fogunk találni önmagunkban, nem pedig a külső hatásokban. Ez nem jelenti azt, hogy legbelül teljesen megváltozol, vagy a szombati szórakozás helyett bekucorodsz a sarokba egy könyvvel, hanem megtanulod értékelni önmagad, és a magányt, melyet korábban egyedüllétnek éreztél, hamarosan felváltja a kényelem érzése.
[post_ads_2]
Végeredményben ez egy kiegyensúlyozás. Nem számít, hogy mennyire szereted vagy nem szereted, hogy más emberek vannak körülötted, hébe-hóba szükségessé válhat egy lépést tenni hátra, és egyedül csinálni azt, amit szeretsz. Könyvet olvasni, filmet nézni, vagy akár sétálni egyet, minden olyan tevékenység, ami szórakoztat, ha nem vagy az a típus, aki órákon át ücsörög, és gondolkodik az életről.

Mindenkinek tanácsolható, hogy tegye ezt bátran. Tölts el egy kis időt egyedül, fedezd fel önmagad, és ne feledd, hogy az önmagaddal való kapcsolatod a legfontosabb, ezért vigyázz rá!

Learning Mind

Tudsz-e egyedül lenni? - Mooji



Könyvajánló

Szerelem, szabadság, egyedüllét
Osho

A szerelem az élet legnagyobb kísérlete, és akik anélkül élnek, hogy a szerelemmel kísérleteznének, sosem fogják megtudni, mi is az élet. Örökké a felszínen maradnak anélkül, hogy leereszkednének a mélybe. A kiindulópont önmagad szeretete kell, legyen. Mindenki ismeri a mondást, hogy "aki nem szereti önmagát, másokat sem tud szeretni", mert a részleteket tekintve talán vannak köztünk különbségek, de alapvetően ugyanannak az egy természetnek a részei vagyunk. Ha szeretet születik benned önmagad iránt, lesz mit megosztanod a pároddal. A valódi cél azonban a lényedben végbemenő végső, misztikus egyesülés, hogy ne légy rabja egyetlen nőnek vagy férfinak sem. Azáltal, hogy találkozol a külső nővel, a külső férfival, hogy valóban szereted, lépésről lépésre megláthatod a nőt, illetve a férfit, aki benned él. A külső nő csupán egy út a belső nőhöz; ahogyan a külső férfi is csak egy út a belső férfihez. Ha rátalálsz erre a belső nőre, illetve férfira, megszabadulsz függőségedtől, amely a külvilághoz köt. A szabadság az ember legbensőbb lényege. Szabadon meg kell élned vágyaidat, legerőteljesebb energiádat, a szexualitást is, így életed közepére érve meghaladhatod, s ezzel képessé válhatsz arra, hogy egyedül is boldog legyél. Hiszen bármit is teszel, egyedül vagy, mert ez a természetes állapotod: egyedül születtél, és egymagad is fogsz meghalni. A köztes időben elfoglalod magad mindenfélével, hogy ne kelljen szembenézned a ténnyel: egyedül vagy. Ám ha szabadon megéled és megismered önmagad, felébred benned a végtelen szeretet, és egyedülléted sem üres magány lesz többé, hanem tartalmas, örömteli állapot, amelyen – ha úgy adódik – szívesen osztozol embertársaiddal.