Az 5. dimenziós valóság egy frekvenciává válik, melybe az emberiség napról-napra belenő. A látásunk, szaglásunk és ízlelésünk mind változ...
Az 5. dimenziós valóság egy frekvenciává válik, melybe az emberiség napról-napra belenő. A látásunk, szaglásunk és ízlelésünk mind változnak, ahogy emelkedik a rezgésünk, hogy megfeleljen az 5. dimenziónak. Fokozott tudatállapotok, az együttérzés és a tudás mind csak elkezdett virágozni.
Mivel az érzékszervi rendszereink összehangolódnak a magasabb frekvenciákkal, egyre többet tudunk a dimenziók sokaságáról. Mindez lehetővé teszi, hogy bepillantsunk az 5. dimenzióba. Ez nem jelenti azt, hogy ebben a dimenzióban működünk, csupán a gondolataink segítségével próbáljuk megragadni a "valóságát". Lássuk, hogyan jutottunk el az 5. dimenzióig!
Dimenziós fény
Ha a 3D-s világ egy hologram vagy illúzió, akkor soha nem is vettünk részt ebben a dimenziós mezőben, hanem inkább csak kivetülünk ebben a térben, mint egy árnyék. Ha minden dimenzióban úgy veszünk részt, mint egy árnyék, mi történik, ha fényt vetünk magunkra, vagy a dimenzióra? A tudomány azt mondja, hogy a fény egyszerre két állapotban létezik: elektromágneses hullámként és fotonnak nevezett lineáris részecskefolyamként. A fény nem más, mint elektromágneses frekvencia (dimenzió), amely ideiglenesen kölcsönhatásban van más dimenziókkal, ezért is lehet két állapota egyszerre. A fény valójában képes létezni minden dimenzióban egyszerre, ez azonban még nem bizonyított. Amit mi fényként tapasztalunk, az ezeknek az energiaállapotoknak az eredménye. Csakúgy, mint a három dimenzió, mely a tér ugyanazon pontjában létezik a térben, így van ez a fény sok dimenziójával. Ahogy az emberi tapasztalat, a fény, amit oly jól ismerünk nem más, mint ennek a kompozíciónak a fénytörése. A mi megvilágításunk ebben a kérdésben csak egy homokszem a galaxisban.
Dualitás
A lélek utazása egy háromdimenziós struktúrában érzékelt, sötétségre és fényre korlátozott; ahogy fent, úgy lent. A galaxis részeként ilyen kettősséggel rendelkezünk. Létezünk, de mégsem. Létezik a lelkünk, de mégsem látjuk azt. A galaxis központját nagy központi napnak hívják, egy kettős csillagrendszer, amely két részből áll. Ez a csillag megteremti az alapot a galaxis többi része számára. Van néhány alapvető törvény, amelyek meghatározzák a valóságot, és ez csak az első három dimenzióban működik. Amikor magasabb dimenziókba megyünk, nem minden fizikai törvény alkalmazható.
Az első hat dimenzió
Minden dimenzió más okból létezik, és nincs két egyforma. Ez feltételezi, hogy végtelen számú dimenzió létezik az úgynevezett vákuum térben. Mindegyiknek magvannak a maga szabályai és viselkedése, melyek összefonódnak egymással. Egyesek az energia szupersztrádái, míg mások a tapasztalás konstrukciói. Bármi is legyen egy dimenzió létezésének oka, az túl van hatókörünkön és megértésünkön. Megpróbálni elmagyarázni olyan lenne, mintha egy 12. századi embernek egy űrhajóról beszélnénk. Próbáljuk leírni és megvizsgálni az első hat dimenziót, melyek ebben a hologramban léteznek.
A zéró vagy null dimenzió egy energia szűkület. Ez csak egy pont a térben, nincs tömege. Ez további jelzőként szolgál a következő dimenziók számára. Gondoljunk csak a nulla dimenzióra, mint egy GPS koordinátára, ami egy adott helyet jelöl egy energiatest számára a létezéshez. A null dimenzió nélkül nem lenne hologram.
Az első dimenzió inkább lineáris tervezésű, mivel nincs más dimenzió, kivéve a null dimenziót (És a null dimenzió meglehetősen unalmas). Ha a zéró dimenzió egy pont a térben, az első egy sík, amely csak olyan széles, mint a pont. A sík ugyanolyan lineáris marad az észlelésben, bármennyire is próbálunk megragadni belőle többet, mert egyszerűen nem mutat többet. Nem tud több lenni egyetlen sík, mivel csakis az.
Most kezd igazán izgalmassá válni, mivel van egy másik dimenziónk. Ez az új dimenzió, a második, hozzáad egy szélességet az egyedi első síkhoz. Ez adja azt a lehetőséget, hogy létrejöjjön a mélység, és a konkrét anyag, a végeselemes elsőre építve. Az első két dimenzióval (plusz null dimenzió) a második dimenziót valami papírlap-szerűnek láthatjuk. Ha oldalról nézünk a papírlapra, akkor egy vonalnak látszik. Ha a papírt szembefordítjuk, egy nagy területet látunk, de fogalmunk sincs a hosszáról és a szélességéről. Csak akkor lesz, ha a harmadik dimenzióban teljes fogalmat alkothatunk mindháromról.
A harmadik dimenzió az, ami megadja a magasságot szélességhez és a hosszhoz, hogy létrehozzon egy olyan területet, melynek lehet tömege (nem jelenti azt, hogy tömege lesz, csak hogy lehet). A harmadik dimenziót magától értetődőnek tartjuk. Azzal a teljes felfogással jöttünk a földre, hogy az első három dimenzió aktív és nyitott. A harmadik lesz a megszilárdult gondolat. A harmadik dimenzió tesz mindent "sűrűvé" és lassabban rezgővé. Minél lassabb a rezgés, annál több gondolatunk érzékeli ezt a szilárd szerkezetet. Ezen alacsonyabb rezgések segítenek az emberi formában létezés dualizmusát kialakítani. Ha megnézzük a fényt, ez egy olyan gyorsan vibráló frekvencia, hogy nem hordoz struktúrát, mégis létezik.
A három dimenzió lehetőséget ad nekünk, hogy tapasztalataink legyenek a Földön anélkül, hogy folyamatos közösségben legyünk a lélekkel, ami a következő két dimenzióban következik.
A következő dimenzió, ami gazdára vár, a negyedik. Nehéz számunkra megérteni a kvantumváltást, ami a 4. dimenzióval történik, de nevezzük a létezés és az energia átvitel helyének. A kvantum állapot lehetővé teszi sok kettősségnek a létezését, amire ha ránézünk a harmadik dimenzióból, nincs értelme. A 4. dimenziónak nincs más célja, mint hogy helyet készítsen a következő hét dimenziónak. Ez rögzíti az összes energiát a bolygón, és meghatározza az emberi lét feltételeit. A 4. dimenzió felkészít bennünket, hogy a magasabb dimenziókkal dolgozzunk, és megengedi számunkra, hogy bármilyen energiát használhassunk, amit szeretnénk. Ez egyfajta híd dimenzió. Korábban említettük, hogy a dimenziók közül több nem szolgál másra, mint hogy energiát vigyenek át, és a 4. dimenzió pont ezt csinálja. Nagyon egyszerűen a 4. dimenzió olyan környezetet teremt, melyben kétirányú kommunikáció zajlik a magas frekvenciájú fénnyel. Szintén lehetővé teszi a kommunikációt Gaia-val, a lélekkel, és minden más fénylénnyel, mint például a felemelkedett mesterek.
Ne feledjük, hogy a felemelkedett mesterek egyszer már megosztották ezt a harmadik dimenzióban, mielőtt felmentek egy magasabb dimenzióba, még mindig itt vannak a harmadikban, egy magasabb dimenzióban rezegve, így nem láthatjuk, csak érezhetjük őket. A látás egy harmadik dimenziós érzékszerv. Azok, akik azt mondják, hogy látják a magasabb dimenziókat, ezt a tobozmirigy és a csakrarendszer segítségével teszik. A csakrarendszer, amely több mint 15 méterre kiterjed, és 144 szintje van, érzékelni tudja a magasabb dimenzió frekvenciáit, és átalakítja azokat, így érzékelni vagyunk képesek a tobozmirigyünkkel, és ha a DNS elég fejlett, a szemünkkel is.
Így a negyedik dimenzió a föld és a híd a magasabb dimenziókba. Ez a föld-híd lehetővé teszi számunkra a kétirányú energiaáramlást az 5-12. dimenziókba.
Az 5. dimenzió teljesen megváltoztatja Gaia és az emberiség tulajdonságait. Amikor teljes mértékben beépült, kevesebbet kell tanulnunk, ahogy a teljes testi felébredésbe kerülünk, és emlékezni fogunk mindenre, amit tettünk. Úgy érezzük, hogy az Akasha részei vagyunk, és a 3D leckéi nem jelentkeznek. A szüntelen akarás és szükség eltűnik, ahogy a manifesztáció mestereivé válunk. Önmagunk mestereként a bölcsesség és a tudás alkalmazása szeretetteljes módon történik. Egy szolgálat felé mozdulunk, ahogy a Plejádiak tették több százezer évvel ezelőtt. Mi választjuk meg a létezésünket, és hogy milyen legyen a bolygónk. Az alacsonyabb dimenziók hologramja már nem húz magához. Diplomázunk az 5. dimenzióba, és a körülöttünk lévő energiával eggyé válunk.
Evolúció a frekvencián keresztül
Amikor felemeljük a rezgésünket, azt mondjuk a lelkünknek, hogy fejlődünk, és készen állunk rá, hogy több fényben részesüljünk. Amikor az első három dimenzióban dolgozunk, a lélek számára csak küldeni tudunk információt, de kapni nem, így működik a fátyol a mágnesességen és a szándékon keresztül. A fényünket használták föl, hogy létrehozzák ezt a fátylat. Te és több milliárd lény jött össze, és létrehozta ezt a mágneses teret és dinamikát, hogy részt vehessünk Gaia-ban. Úgy döntöttünk, hogy a DNS-ünket két elkülönült állapotban tartjuk elválasztva a fátyollal, amit megőriz számodra Gaia egy kristálybarlangban, vagy az Akashában. Könnyű a DNS 12 rétegét szétválasztani, amikor a mágnesességet és a szándékot használjuk. A kemény rész annak megértése, hogy 12 rétege van.
A dimenziók, a fény, a bolygók mind itt vannak, hogy segítsenek nekünk a tapasztalásban. Nem kell megcímkéznünk mindent, és rájönni mindenre, erre képtelenek vagyunk, ha ezt 3D-s nézőpontból tesszük. Amit tehetünk, hogy dolgozunk a leckéken, egy szerető és együttérző hozzáállással. Az élet és a dimenziók, ahogy értjük őket, tükrök a személyes tapasztalatunk szempontjából. Nincs két hasonló ujjlenyomat, dimenzió vagy tapasztalat. Élvezzük az utazást, tudva, hogy sok részünk van számtalan dimenzióban, akik ugyanezt teszik.
Quantum Resonance