Egy fejlett tudat hitvallása tíz pontban

1. Része vagyok a világnak. A világ nem rajtam kívül van, és én sem vagyok kívül ezen a világon. A világ bennem van, és én e világon bel...

1. Része vagyok a világnak. A világ nem rajtam kívül van, és én sem vagyok kívül ezen a világon. A világ bennem van, és én e világon belül vagyok.

2. Több vagyok, mint csont és bőr anyagi test: a testem, a sejtjeim és a szerveim annak a megnyilvánulásai, ami valójában vagyok: egy önfenntartó, önkibontakozó dinamikus rendszer, mely tartósan és folyamatosan kölcsönhatásban fejlődik a körülöttem lévő világ más hasonló rendszereivel.

3. Én vagyok az egyik legjobb, legfejlettebb megnyilvánulása az összetartozásnak és teljességnek a világon. Lényegem ez a kozmikus hajtóerő. Ez ugyanaz a lényeg, mely természetes velejárója a keletkező és fejlődő rendszereknek az univerzumban.

4. Nincsenek abszolút határok és megosztottság a rendszerek között, melyek létrejönnek és fejlődnek az univerzumban, csak átmeneti pontok, ahol egy sor kapcsolat vezet át egyikből a másikba. Bennem, ebben az önfenntartó és önkibontakozó, összehangolt és teljesség-orientált rendszerben a kapcsolatok, melyek integrálják a testem szerveit és sejtjeit, elterjedtek. A testemen kívül más kapcsolatok vannak túlsúlyban: azok, melyek az összetartozás és a teljesség felé vezetik az emberiséget, a természetet, és az egész univerzumot.

5. A különálló identitás, mellyel embertársaimhoz kapcsolódom egy kényelmes állapot, hogy megkönnyítse velük a kölcsönhatást. A családom és a közösségem olyanok, mint "én", és a testem szervei és sejtjei. Csak átmenetek vannak a kapcsolatok intenzitásában, melyek megkülönböztetik az egyéneket egymástól és a világtól, nincs abszolút megosztottság, és nincsenek határok. Nincsenek "mások" a világon: mindannyian dinamikus, összetartozó és teljesség-orientált rendszerek vagyunk a világon, és részei vagyunk a világnak, és így részei vagyunk egymásnak.

6. Az együttműködés, és nem a verseny a fenséges út a teljességbe és az összetartozásba, melyet egészséges rendszerek fémjeleznek a világon. Az együttműködés bizalomra, empátiára és szolidaritásra szólít fel. A megértés, kiegyezés és a megbocsátás nem a gyengeség jelei, hanem a bátorságé. Mások bántása, még a hazafiság, és a nemzeti vagy vállalati érdekek zászlaja alatt is téves szándék. Része vagyok annak, akinek kárt okozok, így magamnak okozok kárt.

7. "A jó" nekem, és mindenkinek a világomban, nem a birtoklás és a vagyonosodás. A gazdagság, akár pénzbeni vagy anyagi erőforrás, csak egy eszköz a magam fenntartásához a környezetemben. Amint kizárólag az enyém, ez igénybe veszi azon erőforrásoknak egy részét, melyet minden élőlénynek meg kell osztania a bolygón az élethez és a boldoguláshoz. A kizárólagos vagyon fenyegetést jelent minden életközösség számára a bolygón, és mivel én birtokosként része vagyok ennek a közösségnek, ez egy fenyegetés a jólétre és rám nézve is.

8. Egy egészséges személy számára öröm adni: ez nagyobb öröm, mint rendelkezni valamivel. Egészséges vagyok és egész, amikor több értékkel bír számomra adni, mint tulajdonolni valamit. Az igazi mércéje a jó tulajdonságoknak és a kiválóságnak a készség, hogy adni tudok anélkül, hogy kárt okozzak magamnak, a családomnak és mindazoknak, akikről gondoskodnom kell. Egy közösség, amely többre értékeli az adást, mint hogy rendelkezzen valamivel, az egészséges emberek közössége, mely a szolidaritáson és szereteten keresztül virágzik. A megosztás erősíti a közösséget, míg a birtoklás és a felhalmozás demarkációs vonalakat hoz létre, versenyre hív fel és az irigység táptalaja. A megosztó közösség minden életközösség számára norma ezen a bolygón, a birtokló társadalom egy aberráció.

9. Csak az életnek és annak fejlődésének van önmagában belső értéke. Minden más dolognak csak annyiban van értéke, amennyiben hozzájárul, illetve elősegíti az életet és annak fejlődését. Az anyagi dolgoknak, energiáknak és vagyonnak, melyekre szükség van vagy létrehozzuk, csak annyiban van értéke, amennyiben hozzájárul a bolygó minden közösségben élő lényének a fejlődéséhez.

10. Felismerem a felelősségem a tudatosságom, és a példámon keresztül mások tudatosságának fejlődéséért. Részét képezzük az emberi tudat erkölcsi zavartságának a modern világban, és része kell, hogy legyünk a fejlődésnek, mely legyőzi ezt a beteges hajlamot. Élni és dolgozni ezért a célért a kötelességem, mint egy tudatos faj tudatos tagja egy tudatos kozmoszban.

ervinlaszlo.com