A tudomány és a spiritualitás egyazon valóság két aspektusa. Nincs közöttük kibékíthetetlen ellentét. A tudományos keresés és a spirituál...
A tudomány és a spiritualitás egyazon valóság két aspektusa. Nincs közöttük kibékíthetetlen ellentét.
A tudományos keresés és a spirituális keresés az emberiség két nagy útkeresése volt. De úgy tűnik, egyesek azt gondolják, a tudomány kibékíthetetlen ellentétben van a spiritualitással. A tudományos keresés a külső tér, idő és anyag világában fedez fel rendet, a spirituális keresés pedig a tudatunkban. Mivel azonban a teljes valóság mind anyagból, mind tudatból áll, miért kellene a külső világ rendjének megértését célzó keresésnek kibékíthetetlen ellentétben lennie a belső világ rendjének megértésére irányuló kereséssel?
Mindkét keresés az emberi kíváncsiságban gyökerezik. Mi, emberi lények ki akarjuk nyomozni, mi történik bennünk és körülöttünk. Azért akarunk megfigyelni, hogy rájöjjünk a dolgokra. Természetünktől fogva kíváncsiak vagyunk, bármiről van is szó. Például a technológia a tudomány terméke és nem magyarázata. A tudományos keresés jóval azelőtt megvolt, mielőtt bármilyen technológia kifejlődött volna. Rákérdeztünk, hogy miért kék az ég, miért kel fel és nyugszik le a nap, miért van olyan sok faj körülöttünk, miért következnek be fogyatkozások, s mindezt jóval azelőtt, mielőtt bármilyen technológia létrejött volna.
Ugyanígy a Ki vagyok én? Mi az élet célja? Miért van bennem oly sok konfliktus és harc? Lehetséges-e valami más rendet elérni tudatomban? Mi a halál? Van-e valami a halálon túl? kérdések a spiritualitás területének kérdései. Ebből a keresésből fejlődtek ki a különböző vallások. Voltak nagy kérdezők, akik eljutottak egy bizonyos igazsághoz és rendhez. Ezt a rendet nevezhetjük szeretetnek, együttérzésnek, harmóniának, bárminek. Ebből az állapotból próbálták meg közvetíteni az igazságot, amelyet megláttak, és szellemi vezetőkké váltak, akik köré a szervezett vallások épültek. Ily módon az intézményesült vallások a spirituális keresés melléktermékei, mint ahogyan a technológia a tudományos keresés melléktermékeként fejlődött ki.
Miért van az, hogy a tudományos keresés annyira sikeres volt, de amikor tudatunk megértésére kerül a sor, az emberiség mint egész kudarcot vall? Az egyik ok, amiért a tudományos keresés annyira előrehaladt, az, hogy a természetben, amely a tudomány területe, hatalmas rend uralkodik. A természet valamilyen mértékben bizonyos törvények szerint működik, és a tudomány képes volt felfedezni ezeket a törvényszerűségeket. A tudományos keresés sikerének másik oka, hogy a megfigyelő és a megfigyelt elkülönülése többé-kevésbé lehetséges.
Viszonylag könnyű objektív lenni azzal kapcsolatban, amit az ember lát. Ez csak a kvantumfizikában dől meg, ahol egy olyan részecskénél, mint az elektron, a megfigyelés puszta aktusa kihat a részecske állapotára. A tudományban az emberi tévedéseket gyorsan kiderítik, mert a konklúziókat más emberek ellenőrzésére bízzák. A tudomány ezúton próbálja kiküszöbölni az egyes megfigyelő szubjektivitását. De amikor a spirituális kereséshez érkezünk, magunkba nézünk, és a megfigyelő maga a megfigyelt. Itt nincs dualizmus.
A tudományos keresésben tudásunk összeadódik. Amin Newton egész életében munkálkodott, ma két-három év alatt meg tudjuk tanulni, és építeni tudunk rá a további kutatásban. A spirituális keresésben a tudás nem segít. Valójában inkább akadály. Amit Buddha felfedezett és kinyilatkoztatott, el tudom olvasni, és eljuthatok oda, hogy ismerem a buddhizmust. Mindez a tudás a buddhista filozófia professzorává emelhet engem, de a buddhista filozófia professzora nem Buddha!
Pusztán ismereteken keresztül nem tudom elérni azt a rendet, ami Buddha tudatában volt. Így Buddha tanítványainak annak érdekében, hogy rendet teremtsenek saját tudatukban, mindent újból meg kell figyelni és újra felfedezni, amit Buddha felfedezett. Az ember nem tudja egyszerűen megtanulni. Valami másra van szüksége az ismereten túl, nevezetesen az igazság szellemi meglátására.
A tudomány területén szintén alapvető fontosságú valamilyen szellemi meglátás, bepillantás, de csak az első ember esetében, aki felfedezi az igazságot. Ha Einstein nem látja meg a tér, idő, anyag és energia kérdéseinek mélyét, akkor elméje nem teremt egy teljesen új felfogást. De miután a tudósok eljutottak egy meglátáshoz, egyenlet formájába öntik, logikusan levezetik és igazolják azt. Ettől kezdve a tudást nem bepillantáson, hanem racionális logikán keresztül tanítják. A spirituális keresésben ha valakinek nincsenek mély rálátásai, csak a hamut matatja.
Tehát a spirituális keresés lényegéből adódik néhány probléma. Ahogyan voltak nagy tudósok, mint például Einstein, Newton, Galilei, Darwin és így tovább, ugyanúgy voltak nagy spirituális tanítók. Az emberek azért tisztelik ezeket a tanítókat, mert elértek egy bizonyos tudatállapotot. De mit tettek követőik? Azt mondták: "Ez a tanító a mi gurunk, a mi megváltónk, a vezetőnk, ezért imádjuk hát őt." Átvették szavait és terjesztették azokat. Egy szervezetet fejlesztettek ki, amiből a vallás kialakult. A követők nem jutottak el az igazsághoz; megelégedtek azzal, hogy terjesztik az "Igét".
Tegyük fel, hogy a tudósok ugyanezt tették volna: ha építettek volna egy templomot Newton-nak, és azt mondták volna: "newtoniánusok vagyunk, Newton a vezetőnk, bármit mond is Newton, az az egyedüli igazság, és mi terjeszteni fogjuk." A tudósok egy másik csoportja pedig Einsteinnel tette volna ezt, és azt mondták volna: "einsteinisták vagyunk" - vajon tudósoknak neveztük volna-e őket?
http
Ám a spiritualitás területén nagyon könnyen rászedhetők vagyunk. Első problémánk a rituálékhoz való kötődés volt. Ha egy személy bizonyos ruházatot visel, bizonyos szertartásra eljár és elvégzi azt, egy bizonyos módon gyújt mécsest és így tovább, elfogadjuk, hogy ő szent ember. Szem elől veszítettük azt a tényt, hogy a spiritualitás: keresés és kérdezés. Ha az emberi lények nem érnek el egy rendet tudatukban, nem spirituálisak. Ennek pedig semmi köze sincs a szertartásokhoz, az öltözékhez, a kiejtett szavakhoz vagy elolvasott könyvekhez. Semmi köze sincs a fejünkben található némi ismerethez.
A másik tényező, amely nagyon megakasztotta a spirituális keresést, a hit. Mit jelent a hit egy ember számára, aki az igazságot keresi? Ugyanolyan módon el kell vetnünk, mint ahogyan a tudós elvet egy teóriát. A teória nem az igazság: a modell nem a valóság. Hogy megtudjuk, mi az igazság, kísérleteket kell végeznünk. De amikor van egy hitünk, egyszerűen kérdezés és megértés nélkül elfogadunk valamit. Annak sincs értelme, hogy azonnal elutasítsunk egy nézetet. A vak elfogadás ugyanúgy rossz, mint a vak elutasítás.
Csak akkor tehetünk szert bölcsességre, ha figyelünk és megfontolunk, nem fogadunk el s nem utasítunk el, hanem együtt élünk a kérdéssel, és saját megfigyeléseink segítségével feltárjuk azt.
A spirituális keresés azért nem jutott messzire, mert úgy értelmeztük, hogy az a hitet jelenti. Azt gondoljuk, a "hit" elhozza majd számunkra az elme megnyugvását, hogy elhoz valami istenit. Ez illúzió. A hit ideiglenesen adhat számunkra bizonyos békét, de ugyanaz, ami tegnap nyugtalanította az elmét, holnap is nyugtalanítani fogja, mert ugyanazok az okok továbbra is működnek. Ha a problémák nem forrásuknál szűnnek meg, az ok és a hatás is feltétlenül fennmarad.
A harmadik megfontolandó dolog az erkölcsi kódex kérdése - mi a jó, mi a rossz, mit tegyünk és mit ne tegyünk. Meg kell megvizsgálnunk, vajon az ember elérhet-e erkölcsi tisztaságot előre meghatározott törvények gyakorlásán keresztül? Amikor megismételnek egy bizonyos tettet, hamar szokássá válik, és az ember erkölcsileg tisztának érezheti magát, anélkül, hogy elérte volna az erkölcsi tisztaságot. Ez a spirituális keresés komoly problémája.
Ha agresszív, erőszakos, gyűlölködő vagyok, képes vagyok-e gyakorolni az erőszakmentességet? Egy elképzelést vetítek ki, hogy az erőszakmentesség azt jelenti: nem ütök meg egy másik embert, ezért visszatartom magam. Dühbe gurulok, úgy érzem, megütném a másik embert, de nem teszem, mondván, hogy az "erőszakmentességet gyakorlom". De a tudatomban ettől még van gyűlölködés, még van agresszió.
Pusztán megakadályoztam külső megjelenését. Bizonyosan csak akkor létezik erőszakmentesség, amikor a tudatban vége szakad az erőszaknak. Amíg belül erőszakos vagyok és azt gondolom, hogy az erőszakmentességet gyakorlom, addig ez csupán "kontroll". Az önkontroll valami egészen más dolog, mint az önmegvalósítás, mely véget vet bennünk az erőszaknak.
Az erkölcsi tisztaság tudatállapot. Akkor van erkölcsi tisztaság, amikor véget ér a zűrzavar. Az erőszak, a félelem, a féltékenység, a bírvágy mind a tudatunkban uralkodó zűrzavar része. Az ember fegyelemmel nem tud rendet teremteni a rendetlenségben. Csak akkor támad szükség belső rendteremtésre, amikor a tudatban zűrzavar van. Ezért a teremtett rend valójában rendetlenség. Az erőszak elnyomása nem erőszakmentesség.
Természetesen a külső tett is számít, és bizonyos mértékű önkontroll szükséges lehet, de semmit sem változtat meg alapvetően. Belül még mindig konfliktusban vagyunk, amikor csak kifelé kontrollálunk. Ha harcolunk önmagunkkal, akkor amit egyik nap kontrolláltunk, mindennap kontrollálnunk kell, ami azt jelenti, hogy az egész élet egy csatamezővé válik. Nem spirituális élet az, ha valaki állandóan harcban áll önmagával. Minden zűrzavarnak oka van, és amíg az ok létezik, a zűrzavar is létezni fog. A spirituális keresés tehát rákérdezés a belső zűrzavar okaira; az önismeret keresése. Az erkölcsi tisztaság ennek a keresésnek a mellékterméke.
A spiritualitás ilyen megközelítése bármilyen felekezettől független, ezáltal, csakúgy, mint a tudomány, univerzális. Éppúgy, ahogyan nincs indiai vagy brit vagy amerikai tudomány, csak egyetlen féle spirituális elme van - a szeretethez, az együttérzéshez, a békéhez és harmóniához eljutott elme. Nincs olyan, hogy hindu spiritualitás vagy keresztény spiritualitás vagy buddhista spiritualitás. Illúzióink azok, amelyek különálló vallási közösségekre osztanak bennünket. A különböző intézményesült vallások a spirituális keresés történelmi melléktermékei, és különbséget kell tenni köztük, valamint önmagában a keresés között.
Hasonlóképpen különbséget kell tennünk a tudomány és a technológia között. A tudomány az igazság keresése, míg a technológia az emberi hatalom-, kontroll- és komfortvágyból származó melléktermék. A hatalom zabolátlan használata okozta a világ minden ökológiai, társadalmi és politikai problémáját, amelyekkel ma szembenézünk. Az emberiségnek anélkül kell tovább folytatnia a tudományos és spirituális keresést, hogy túlságosan belebonyolódna ezek melléktermékeibe.
A spirituális és tudományos keresés valójában a valóság két, egymást kiegészítő faggatása. Bármiféle antagonizmus-érzet közöttük a szűklátókörűség terméke. A tudomány a mérhetővel, a spiritualitás a
mérhetetlennel foglalkozik. A két keresésnek kéz a kézben kell haladnia. Az emberi megértés nem lesz teljes, ha nem fogja át a valóság mindkét aspektusát.
A valóság egyetlen, osztatlan teljesség, amely mind az anyagot, mind a tudatot magában foglalja. Tapasztalataink által korlátozottak lévén, gondolataink jórészt ugyanolyan módon választják el a külső világot a belsőtől, mint ahogyan elménk választja el az időt a tértől, noha ezek egyetlen kontinuum különböző aspektusai. A felekezeti oktatás ellenzése nevében minden spirituális keresést az összes vallásos hittel együtt félredobni olyan lenne, mintha a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenénk.
[P. Krishna professzor a Rajghat Oktatási Központ
(Krishnamurti Alapítvány, Varanasi, India) rektora.]
Fordította: Schmidt Sára
Forrás: Resurgence, 1998., szeptember-október
Könyvajánló
A tudomány és spiritualitás találkozása a paranormális jelenségek bizonyítékainak fényében
Charles T. Tart
Telepátia, távolbalátás, prekogníció, pszichokinézis, okkult gyógyítás, posztkogníció, testen kívüli és halálközeli élmények, halál utáni élet, médiumitás, reinkarnáció. Paranormális jelenségek, amelyekről napjaink merev természettudományos gondolkodása nem akar tudni, pedig létezésüket emberek millióinak tapasztalatai támasztják alá, és sokuk valós voltát szigorúan tudományos vizsgálatok is igazolják. Charles T. Tart aki egyben transzperszonális pszichológus is, több mint ötven éve kutatja ezt a területet. Könyvében számos érdekes kísérlet és élmény leírása mellett elmagyarázza, hogy miért és hogyan kell a spirituális világ valóságát racionális nézőpontból vizsgálni. Megmutatja, milyen egyoldalú, önző és sivár a korunkban eluralkodott materializmus mögött meghúzódó világkép, és hogy éppen a paranormális jelenségek létének tudomásul vétele jelenthetné egyfajta spirituális felébredés kezdetét, indíthatná el spirituális képességeink kibontakozását és az életünkben munkálkodó mélyebb erők felfedezését.
