Archive Pages Design$type=blogging

­

A háttérhatalom szervezett tudatmódosító programjai - Disney, MONARCH, MKULTRA, Tömegmédia és a Szórakoztatóipar

Az emberi agy megerőszakolása - A tudat feletti uralom és az új világrend Azok a világtörténelmet formáló erők, amelyek nagy ívű világst...

Az emberi agy megerőszakolása - A tudat feletti uralom és az új világrend

Azok a világtörténelmet formáló erők, amelyek nagy ívű világstratégia keretében már hosszabb ideje új világrend létrehozásán fáradoznak - számos dokumentumra és tényre támaszkodva állíthatjuk - komoly erőfeszítéseket tettek az idegrendszer, különösen az emberi agy jobb megismerésére és működésének a befolyásolására. Az ilyen irányú törekvések nem új keletűek. Már az ókori Egyiptomban, Görögországban - és még korábban Indiában, Babilonban - ismertek voltak a különböző okkultista misztériumok, amelyekben a beavatottak a titkos tudást tanulmányozták és gyakorolták. Az egyik legrégebbi könyv az egyiptomi "Halottak könyve" részletesen tárgyalja, hogy kínzással, megfélemlítéssel, drogok felhasználásával és hipnózissal miként lehet a beavatandó személyt függő állapotba hozni és irányítani.

A XIII. századtól kezdve a római-katolikus egyház is használt tudatmódosító módszereket Európa feletti szellemi hegemóniája megerősítésére, s ehhez az egyik leghatékonyabb eszköze az inkvizíció volt. A kereszténységgel kezdettől fogva szembenálló okkultizmus szakértői tudják, hogy a modern sátánizmus is messzire nyúló történelmi gyökerekkel rendelkezik a tudatbefolyásolás terén, és csaknem mindig igyekezett elrejtőzni a különböző ezoterikus csoportok mögé. A most kibontakozó új világrend szempontjából azonban döntő jelentőségű az az Illuminátus titkos társaság, amely a frankfurti pénzemberek támogatásával és kezdeményezésére - elsősorban Bajorországban - szerveződött meg Adam Weishaupt, az ingolstadti Jezsuita Egyetem tanára irányításával a XVIII. Század második felében.

Weishaupt kiválóan ismerte az ókori misztérium-vallásokat és hagyományokat. Az általa alakított titkos társaságot a "felvilágosodottak" társaságának, azaz Illuminátusoknak nevezte el. Ez a titkos társaság szoros kapcsolatba lépett a különböző okkultista csoportokkal és zárt társaságokkal, elsősorban azonban a nagy tekintélyű szabadkőműves mozgalom páholyaiban igyekezett átvenni a vezetést. Célja új világrend létrehozása volt, amely frankfurti kezdeményezői számára kozmopolita világtársadalmat jelentett. Ebben az új világrendben a pénzemberek szűk csoportjáé a legfőbb hatalom. Az Illuminátusok természetesen nem ezt közölték tagjaikkal, hanem olyan utópiáról beszéltek, amely a soha nem látott boldogságot fogja elhozni a soha komolyan nem gondolt "szabadság, egyenlőség és testvériség" kíséretében az egész emberiség számára. Emögött a nemesen csengő célkitűzés mögött azonban az a szándék húzódott, hogy a pénzrendszer és a gazdaság feletti uralmuk megszilárdítása végett fokozatosan átvegyék a társadalom egészének az irányítását is a hagyományos vezetőrétegektől, végül pedig hatalmukat az egész emberiségre kiterjesszék az emberi tudat módosításával, a társadalom szerkezetének és működésének a teljes átalakításával. Az új világrend hatalmi elitjének ezért szabad polgárok helyett irányítható biorobotokra, demokratikus társadalom helyett pedig biomasszává gyúrt tömegekre van szüksége.

A XVIII. Század végén és a XIX. században az Illuminátusok elsősorban Nagy-Britannia, Franciaország és az Európában geopolitikai tényezők miatt központi helyet elfoglaló Németország ellenőrzésére törekedtek, de nem hagyták ki Oroszországot sem. Minthogy divat volt ekkoriban az Illuminátus szabadkőművesség, még II. Katalin is tagja volt rövid ideig Adam Weishaupt titkos társaságának. Az Illuminátusok uralmi stratégiájával szorosan összefügg az, hogy az ún. magatartás-kutató tudományok - így például a behaviourizmus - Angliából indultak el. A korszak vezető tudományos nagyhatalma, Németország is kivette részét az ilyen irányú kutatásban: számos orvosi és pszichiátriai technikát, amely fontos a tudat és a magatartás hatékony befolyásolásához a németországi Kaiser Wilhelm Institute-ban dolgoztak ki.

Nagy előrelépést jelentett a tudatbefolyásolás megalapozásában a londoni "Tavistock Institute of Human Relations"-nek (Emberi Kapcsolatok Tavistock Intézetének) létrejötte 1921-ben. Ennek a kutató létesítménynek az volt a kifejezett célja, hogy kísérleti úton kiderítse, melyik az a bizonyos pont, amikor az ember idegrendszere felmondja a szolgálatot és lelkileg összeomlik.

1932-ben Kurt Lewin lett a Tavistock Intézet igazgatója. Előzőleg 1927-től a Berlini Egyetem rendkívüli tanára volt. Már a Tavistock Intézet igazgatójaként vendégprofesszor az Egyesült Államokban, de visszatérve Németországba 1933-ban lemond tanszékéről, és Amerikába emigrál. Két éven át a Cornell Egyetemen tanít, majd a szociálpszichológiai kutatás egyik legjelentékenyebb központjába, az MIT-ba (Massachusetts Institute of Technology-ba) kerül, ahol ő veszi át a csoportdinamikai kutatórészleg irányítását.

Az akaraterőt azzal mérte, hogy az hányszor ismételt asszociációt képes leküzdeni. Nagy akaraterővel rendelkező kísérleti személy arra is képes, hogy még 200 vagy 300 ismétlés után se a másik tagot idézze fel a begyakorolt szópár egyik tagjára, hanem a kísérletvezető instrukciójának megfelelően az elsőre rímelő szótagot. A szokásnak, az asszociatív begyakorlásnak az erejét viszont a reakcióidő meghosszabbodásával mérte, tehát azzal, hogy a begyakorolt asszociáció mennyire gátolja a szándékot, az akaratot. Lewin kísérletei során váltogatta a begyakorolt asszociáció ingerszavaival végzendő feladatokat. A rímelésre begyakorolt szavakhoz az egyik változatban rímelési, a másikban fölcserélési feladatot is adott. A harmadikban pedig a kétféle feladat váltakozott. Az asszociációs technika kritikai elemzése során megállapította, hogy az ún. cselekvési készenlét meghatározza a viselkedést és azt meghatározott cél felé vezérli.

Miközben Kurt Lewin a csoportdinamikai kutatás terén jelentős eredményeket ért el, egyidejűleg a nemzetiszocialista Németország a neuropszichológia, a parapszichológia, és a nemzedékről nemzedékre átöröklődött okkultista hajlamok kutatásában haladt előre. A két világháború közötti időszakban Anglia és Németország folyamatosan együttműködött a tudat-befolyásolásban, így többek között az eugenetika terén, amely az ember öröklődő tulajdonságait, a testi és szellemi képességek javítására próbálja felhasználni. Az eugenetikának a fajelméletben is szerepe volt, mert célkitűzései közé tartozott a felsőbbrendű emberi faj "kitenyésztésének" a kutatása. A két ország ez irányú együttműködését egy titkos társaság segítette elő: az "Order of the Golden Dawn" (az Aranyhajnal Rendje), amelynek egyidejűleg számos előkelő brit arisztokrata és magas rangú német náci pártfunkcionárius volt a tagja. Közéjük tartozott az SS főnöke, Heinrich Himmler is, aki felelős volt a "Lebensborn" nevű kutatási programért, amelynek a keretében örökbefogadott gyermekekkel végeztek kísérletet, elsősorban ikrekkel. A program célja olyan árja "szuperfaj" kitenyésztése volt, amelynek a tagjai teljesen el vannak kötelezve a Harmadik Birodalom által elképzelt náci világrendnek.

A program előkészítését szolgáló kísérletekben már fontos szerephez jutott a génmanipuláció, és a magatartás megváltoztatása. Ezt a kísérlet-sorozatot az a dr. Joseph Mengele végezte, aki Auschiwtzban kegyetlen körülmények között "kutathatta" a testi, lelki sérülések hatásait kísérleti alanyain. Emellett kíméletlen sebészeti beavatkozásokat is végzett, s számos gyermeket erős és gyakori elektrosokk hatásnak tett ki. A brutális sokkolás következtében sokan meghaltak. Az auschwitzi kísérletekkel egyidejűleg Dachau-ban "agymosási" módszereket próbáltak ki. A kísérleti alanyoknak hipnózisban erős hallucinációkat okozó kábítószert, meszkalint adtak.

A II. Világháború folyamán az amerikai Colgate Egyetemen, dr. George Estabrooks irányította a magatartást befolyásoló kutatásokat. Estabrooks ezt a hadsereg, az FBI, a CID (Criminal Investigation Division - Bűnügyi Nyomozóhatóság) részére végezte. Maga Estabrook azonban elmondotta, hogy bizalmas üzenetek továbbítására és titkos megbízatások teljesítésére olyan hipnotizált futárok létrehozásán fáradozott, akik tudományos módszerekkel végzett tudatmódosításon mennek át, és mesterségesen válnak tudathasadásos személyekké.

A II. Világháborút követően az amerikai Védelmi Minisztérium titokban számos vezető német és olasz tudóst, valamint hírszerző szakembert hozatott az Egyesült Államokba Dél-Amerikán keresztül, s részben a Vatikán segítségével. A Project Paperclip nevet viselő program keretében került Reinhard Gehlen tábornok Amerikába, aki Hitler Szovjetunióval foglalkozó hírszerző-szolgálatát irányította. Gehlen Washingtonban gyakran találkozott Truman elnökkel, valamint William Donovan tábornokkal, aki akkor az OSS (az Office of Strategic Services-nek) az igazgatója volt. De szoros kapcsolatot tartott Gehlen Allen Dullessal is, aki később a CIA élére került. E megbeszélések célja az volt, hogy az amerikai hírszerző-szolgálatot hatékony intézménnyé formálják. Ennek eredményeként jött létre 1946-ban a Central Intelligence Group, amelyet 1947-ben átkereszteltek Central Intelligence Agency-nek, vagyis létrejött a CIA.

Reinhard Gehlen német tábornoknak kulcsszerepe volt az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának a létrehozásában is. Az a törvény, amely ezt az intézményt létrehozta, az 1947-es National Security Act, a későbbiek folyamán fontos szerepet játszott abban, hogy a kormányzat számos illegális tevékenységét a nemzetbiztonságra hivatkozva titokban tarthassák, és zavartalanul folytathassák. Ezek közé a programok közé tartoztak a legnagyobb titokban végrehajtott tudat-befolyásoló kísérletek, az ún. mind control- programok.

Project MKULTRA

Miután a CIA és a Nemzetbiztonsági Tanács megszilárdította helyzetét, 1947-ben beindult egy szigorúan titokban tartott kísérletsorozat az "agymosásnak" nevezett tudatbefolyásolás technikáinak a kidolgozására. Ezt a Project CHATTER nevet viselő kísérletsorozatot válasznak szánták a Szovjetunióban végzett ún. "igazság-drogok" sikereire. A kutatás azonban elsősorban arra összpontosított, hogy kipróbálja azokat a kábítószereket, amelyeket hatékonyan lehet használni a titkosszolgálati ügynökök felvételekor. A Project CHATTER-t 1953-ban leállították.

A Központi Hírszerző Szolgálat ekkor döntött úgy, hogy fokozza erőfeszítéseit a magatartás megváltoztatása terén. E célból dolgozták ki a Project Bluebird-öt, amelyet Allen Dulles hagyott jóvá 1950-ben. A Bluebird céljai közé tartozott olyan eszközök felkutatása, amelyek segítségével úgy lehet kondícionálni személyeket, hogy azoktól nem lehet megszerezni titkos információkat. Másik célja az volt, hogy különleges kihallgatási technikák alkalmazásával fokozzák az adott személy kontrollját. A harmadik cél volt az emlékezet kapacitásának a megnövelése. Egy negyedik cél pedig arra irányult, hogy az ügynökség alkalmazottait ellenséges szolgálatok ne tudják ellenőrzésük alá vonni. A Bluebird-öt 1951-ben átnevezték Project ARTICHOKE-nak. Ennek keretében kiértékelték azokat az agresszív kihallgatási technikákat, amelyeknek a keretében hipnózist és kábítószereket is alkalmaztak. Ez a program 1956-ban befejeződött, de még 1953-ban beindult egy másik program, a Project MKULTRA, amelyet Richard Helms, a CIA akkori helyettes-igazgatója kezdeményezett. A kutatók az MK szó jelentését, a "Mind Kontrolle", vagyis az angol-német keverék elnevezésre vezetik vissza (A Kontrolle németül ugyanazt jelenti, mint az angol control, vagyis ellenőrzést.)

A kísérlet-sorozatban számos német orvos vett részt, és az egykori német koncentrációs táborokban folytatott kíséreletek, valamint az MKULTRA egyes részprogramjai szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Az MKULTRA keretében az emberi viselkedést olyan módszerekkel befolyásolták, mint a besugárzás, az elektrosokk, a pszichológiai, a pszichiátriai, a szociológiai, az antropológiai módszerek. De használták a grafológiát is, és olyan anyagokat is, mint az akkor már létező LSD. Az MKULTRA külföldi programjainak az ellenőrzésére létrehozták az MKDELTA eljárást.

Project MONARCH

Az MKULTRA keretében 149 kisebb programot tartottak nyilván. A címben megjelölt program nem szerepel a hivatalosan azonosított kormánydokumentumok között, mert ezt valószínűleg egyfajta becenévként használták a bennfentesek, akik közé a túlélő kísérleti alanyokat, a terapeutákat, valamint a lehetséges "beavatottakat" számítjuk. Feltételezhető, hogy ez a program az MKSEARCH alprogramból ágazott el, amelynek a neve "Operation SPELLBINDER" volt. Az elnevezés a kulcsszavakkal való irányításra utal. A SPELLBINDER célja az volt, hogy olyan "alvó" ügynököket képezzenek ki ("Manchurian candidates"), akik bizonyos kulcsszavak vagy szófordulatok útján aktivizálhatók egy ún. poszt-hipnotikus transzállapot után, azaz hipnózis utáni önkívületi állapotot követően. Az "Operation OFTEN" című tanulmány kísérletet tett az okkult erők bekapcsolására a kutatásba, azzal a céllal, hogy álcázásként elfedje a Project MONARCH valódi célját és természetét.

A MONARCH szó itt nem valamiféle monarchiára vagy uralkodóra, hanem egy Monarch nevű pillangóra utal. Amikor egy személyt elektrosokkal okozott pszichés traumának vetnek alá, akkor gyakran olyan könnyedséget, lebegést érez, mint egy repülő pillangó. De ezen túlmenően a Monarch szó jelképesen utal arra a minőségi átalakulási folyamatra is, amelyen a lepke keresztülmegy. Először hernyó alakban létezik, majd begubózva alvó, inaktív állapotba kerül (például a selyemgubó) míg, végül is visszatér a szárnyaló pillangó formájába. Az okkultizmus további jelképes értelmet is adhat mindehhez, ha a lelket, amely szárnyalni képes a pillangóhoz hasonlítjuk. Egyébként a reinkarnáció, vagyis a lélekvándorlás okkult tanításai szerint az emberi lélek pillangó alakban keresi azt az új élőlényt, amelyben reinkarnálódva tovább folytatja életét.

A gnoszticizmus ősi misztikus tanításai szerint a pillangó a romlandó test szimbóluma. A gnosztikus művészetben "a halál angyalát" az összepréselt pillangóval ábrázolták. A tudat-befolyásoló programok ismertetésekor fontos szerephez jut a marionett, vagyis a zsinóron rángatott bábu, azaz az olyan ember, aki idegen akarat vak és engedelmes eszköze. A MONARCH kísérletekben gyakran szerepel a "marionett-szindróma", valamint az "Imperial Conditioning" (birodalmi kondíciónálás). Egyes terapeuták, vagyis kísérletező elmegyógyászok ezt "Conditioned Stimulus Response Sequences"-nek nevezték, azaz Kondícionált Inger-válasz Szekvenciáknak.

A Project MONARCH úgy is leírható, mint az összehangolt agyműködés struktúráinak a felbontása és más szerkezetű újra-integrációja azért, hogy az emberi agy tudati működését egymástól elkülönülő autonóm egységekre lehessen bontani (angolul: compartmentalize) és ezáltal az adott emberben többféle személyiséget lehessen egy meghatározott pszichés rendszer keretében kialakítani. Ez rendkívül bonyolult folyamat, amelynek a keretében a sátánizmusban ismert rituálékat is felhasználják, valamint a kabalista miszticizmust. Ennek az a célja, hogy egy meghatározott démont vagy démoncsoportot lehessen hozzákapcsolni az emberi tudatban mesterségesen létrehozott önálló rekeszekhez. Több kutató ezt a magyarázatot erős kétellyel fogadja és az agyműködés "file"-okra, elkülönülő állományokra bontását a kísérleti alanynak okozott lelki-trauma fokozásának tekintik. Ezek a kutatók tagadnak minden irracionális magyarázatot, elutasítják a démonok és más misztikus vonatkozások jelenlétét.


Az emberi tudat mesterséges "fülkéi"

Megközelíthetjük a test és a lélek eme kificamodott befolyásolásának a megértését, ha egy komplex komputer-programhoz hasonlítjuk. Egy "file" (egy állomány) - vagy ahogy mi korábban írtuk, egy rekesz vagy fülke - a trauma segítségével, vagyis lelki sérülés vagy fájdalom okozásával hozható létre, amelyhez még szervesen hozzátartozik a rendszeres ismétlés és újra-megerősítés. Azért, hogy az így leválasztott és önálló életet élő "file" aktivizálható legyen, meghatározott kódokra, jelszavakra, vagyis kioldó, beindító parancsokra van szükség. Ezeket angolul "triggers"-eknek nevezik (trigger = elsütő billentyű, ravasz, elsütő szerkezet, indító jel). A kísérleti személy, akit "victim"-nek (áldozatnak) vagy "survivor"-nak (túlélőnek) neveznek valójában az ő irányítójának ("programmer" vagy "handler") a rabszolgája, mert teljesen tőle függ. Ezért a rabszolga ("slave") az irányítóját mesternek ("master") vagy istennek ("god") tekinti. A "slave"-ek 75%-a nő, ugyanis a nők általában jóval magasabb tűrési küszöbbel rendelkeznek, jobban elviselik a fájdalmat és ezért sokkal könnyebb egységes tudatuknak az önálló részekre való felbontása (angolul: dissociation), mint a férfiaknál. A kísérleti alanyokat főleg titkos műveletek elvégzéséhez, illetve prostitúcióra és pornográfia készítésére használják. A szórakoztató ipar bevonása a kísérletekbe éppen ezért jelentékeny.

A MONARCH kísérleti személyei az élet minden területén megtalálhatók az utcai csavargótól a legmagasabb körökben mozgó személyekig. Egy már nyugdíjazott CIA-munkatárs arra is utalt, hogy a beprogramozott kísérleti alanyokat beépített ügynökökként is használták azért, hogy "téglaként" információkat gyűjtsenek, illetve az adott csoportban a kapott utasításoknak megfelelő zavaró feladatokat végrehajtsák. A kísérleti alanyok magatartása aszerint változik, hogy tudatuknak melyik leválasztott része van éppen aktivizálva. Szakértők ezt úgy írják le, hogy létezik egy ún. light-side vagy good (világos vagy jó) oldal; és létezik egy dark-side vagy bad (sötét vagy rossz) oldal. Az ehhez tartozó "file"-ok pedig összefonódva a tudatban egy tengely körül végeznek rotációs mozgást. Az egyik legfontosabb struktúra az adott "file" rendszerén belül hét szintből álló kettősspirál található. Minden ilyen rendszer egy belső programozóval rendelkezik, amely figyeli a "gatekeeper"-t, vagyis a "kapu örzőjét", mert ez a mini-program utasítja el vagy engedi be a különböző kívülről jövő impulzusokat az adott lelki parcellába.

A kísérleti alanyok elmondása szerint egy részük egyfajta életfát ("Tree of Life") lát, amelynek meghatározott gyökérrendszerei vannak, számos göcsörttel és szúrágta vájattal, ősi szimbólumokkal, levelekkel, pókhálókkal, tükrökkel vagy maszkokkal, tengeri kagylókkal, lepkékkel, kígyókkal, szalagokkal, csokrokkal, órákkal, robotokkal, parancsnoki diagramokkal és komputer áramköröket tartalmazó kapcsolótáblákkal.

A vérségi kapcsolatok fontossága

A kísérleti alanyok többsége olyan családból származik, amelyek nemzedékről-nemzedékre ún. sátánista vérvonalat hordoznak magukban, és ezért - állítólag - arra vannak beprogramozva, hogy mint kiválasztott személyek, vagy kiválasztott nemzedékek, beteljesítsék sorsukat. Ezt a "kiválasztott nemzedék" meghatározást a hírhedt auschwitzi orvos, dr. Joseph Mengele eszelte ki. Számos áldozat azonos családból került kiemelésre, megint mások úgy lettek kísérleti nyulak, hogy árvaházakból, nevelőotthonokból szerezték be őket, vagy olyan vérfertőző nemi életet folytató családokból, amelyeknél nemzedékekre visszamenően szokásos volt a pedofília.

Sok gyermek jön katolikus, mormon vagy más karizmatikusan keresztény hátterű családból, de szinte valamennyi vallási csoport képviselői megtalálhatók. A kísérletet folytató szakemberek úgy találták, hogy az erősen vallásos alanyok már hozzá vannak szoktatva a dogmatikus, hierarchikus struktúrákhoz, a dogmáknak és a feletteseknek való feltétlen engedelmességhez és ez nagyon hasonlít a tudat programozásához. Minthogy az ilyen alanyok számára a tekintély feltétlen, ezért már kondícionálva vannak a parancs általi külső irányításra.

Ha orvosok és más szakértők közelebbről szemügyre veszik az áldozatok vagy túlélők fiziológiai, testi jellemzőit, akkor gyakran láthatják az elektromos szúróeszközökkel okozott vágásokat vagy forradásokat a bőrön. Ezek a test legkülönbözőbb részein fellelhető sérülések lehetnek: késsel okozott csonkítások, tüzes vassal vagy tűvel való égetés, durva tetoválások és ehhez hasonlók. Azok, akik a vérvonalhoz tartozó, és így előkelőbbnek és védettebbnek számító kísérleti alanyok köréhez tartoznak, kevesebb ilyen testi sérüléssel vagy jelzéssel bírnak - az ő bőrük általában megmarad tisztának és folttalannak. Ezen kifinomult manipulációk magyarázata attól függ, hogy fizikai, orvosi válaszokat adunk-e rá, vagy pedig spirituális, lelki érvekkel próbáljuk megvilágítani őket.

Ezek az új világrendhez kapcsolódó tudatfájlok a feltételezések szerint olyan visszakapcsolási parancsokat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik a tudatbefolyás hatékony kiterjesztését nagyszámú kísérleti alanyra.

Másféle agykontroll-technikát jelent az ún. "non-biological twinning", azaz két egymással rokoni kapcsolatban nem álló gyermek arra történő ünnepélyes programozása, hogy őket mágikus lelki kötelék kapcsolja össze, ezért az örökkévalóságig elválaszthatatlanok egymástól. Ez a MONARCH programban alkalmazott technika abból állt, hogy a tudatba helyezett információs programot megfelezték és az egyiket az egyik kísérleti alany agyába, a másikat pedig a másik kísérleti alanyéba ültették. A két fél program csak együtt képes működni, így ez a két személy kölcsönösen egymásra lett utalva. Az olyan paranormális jelenségek, mint az "astral-projection" ("csillaghatás"), telepátia (gondolatolvasás), ESP - "extra-sensory perceptions" (érzéken túli észlelet) hatékonyabban kifejleszthetők és működtethetők azokban a személyekben, akik az ilyen "ikresítésen" keresztülmennek.

A MONARCH programozás egyes szintjei a következők:

Alpha-szint: Ezt tekintik az általános vagy szokásos programozásnak egy személy tudatának az ellenőrzés alá vételekor. Ezt az alapprogramot a memória megtartó képességének a rendkívüli bővülése jellemzi, a fizikai erőnlét és a látóképesség nagyarányú növekedésével. Az Alpha-programot a kísérleti alany személyiségének a tudatos felosztásával hatják végre. Lényegében az történik, hogy az agy jobb féltekéjét és bal féltekéjét leválasztják egymásról azáltal, hogy csak egy program által vezérelt kapcsolódás jöhet létre a bal és a jobb agyfélteke között, meghatározott neuronpályák stimulálásával.

Béta-szint: Ezt szexuális programozásnak is hívják. Ez a program eltörli az összes korábban elsajátított erkölcsi meggyőződést, serkenti a legprimitívebb szexuális késztetéseket a gátlások kiiktatásával. Úgynevezett "cat-alters"-ek (cica-fájlok) hozhatók így létre az agy béta-szintű programozásával.

Delta-szint: Ezt ún. "killer" (ölési, gyilkolási) programozásnak is nevezik. Eredetileg különleges ügynökök és elit katonák kiképzésére fejlesztették ki. Használták a Delta-erők, az Első Szárazföldi Zászlóalj és a MOSZAD kiképzési programjaiban. Ezen a programozási szinten a mellékvese optimális működtetése és a kontrollált agresszió nyilvánvaló. A kísérleti alanyok elveszítik félelemérzetüket. Szervezetten hajtják végre a kapott megbízatásokat. Az önpusztító vagy öngyilkosságot eredményező instrukciók is a programozásnak e delta-szintjén kerülnek rögzítésre az agyban.

Téta-szint: Ezt pszichikai programozásnak tekintik. Azok a kísérleti személyek, akik több generációs, ún. sátánista családokból származnak, a kísérletek tanúsága szerint nagyobb fogékonyságot mutatnak a telepatikus képességek elsajátítására, mint azok, amelyek ilyen vérségi származással nem rendelkeznek. Ennek a származási korlátozásnak köszönhetően az elektronikus agykontroll-rendszerek változatos formáit fejlesztették ki és alkalmazták, nevezetesen a "bio-medical" emberi telemetrikus eszközöket (agyban elhelyezett implantátumokat, irányított energia-lézereket használva, mikrohullámú és elektromágneses sugárzásra). Jelentések szerint ezeket rendkívül fejlett komputerekkel és csúcstechnológiájú műholdkövető-rendszerekkel összekapcsolva alkalmazták.

Omega-szint: Ez az ún. önpusztító (self-destruct) formája a programozásnak, amit úgy is ismernek, mint "Code Green" (Zöld Kód). Az ennek megfelelő viselkedési formák magukban foglalják az öngyilkossági késztetéseket és az öncsonkítást. Ezt a programot rendszerint akkor aktivizálják, amikor az agykontroll alanya (victim or survivor - áldozat vagy túlélő) elkezdi a terápiát vagy a kihallgatást és túlságosan sok anyag kerül elő sértetlenül az emlékezetéből.

Gamma-szint: Ez a rendszer-védelemnek egy másik formája, mégpedig megtévesztő programozáson keresztül, amely kiváltja a félrevezetést és a félreértelmezést. Ez a szint össze van kapcsolva a démonológiával és hajlamos arra, hogy regenerálja önmagát egy későbbi időben, ha nem megfelelően kapcsolták ki. (A démonológia a boszorkányokra, ördögökre és gonosz szellemekre vonatkozó babonás hiedelmek összessége, amelynek azonban a tudatbefolyásolás bizonyos formáinál fontos szerepe van.)

A tudatbefolyásolás módszerei és összetevői

A kezdő lépés a tudatműködés szétválasztása a kísérleti alanyban. Ez rendszerint a születéstől kezdődően mintegy 6 évig tart. Ezt elsősorban elektrosokk alkalmazásával végzik és egyes esetekben már akkor megkezdik, amikor még a gyermek az anyja méhében tartózkodik. Az elektrosokk által okozott súlyos sérülésnek, a szexuális zaklatásnak és más módszereknek betudhatóan az agy széthasad elkülönülő személyiségekre a tudati működés legmélyén. Korábban ezt "Multiple Personality Disorder"-nek, MPD-nek (tudathasadásos személyiségzavarnak) nevezték; jelenleg azonban "Dissociative Identity Disordernek" (DID), vagyis tudathasadásos identitás-zavarnak hívják. Ez képezte a MONARCH-programozás alapját. A kísérleti alany vagy áldozat agyát tovább kondicionálják fokozott hipnózissal kettősirányú lelki kényszerrel, gyönyör és fájdalom váltakozó okozásával, az élelem, a víz, az alvás megvonásával, az érzékeléstől való megfosztással, párhuzamosan különböző tudatbefolyásoló drogok alkalmazásával, amelyek megváltoztatják az agyi funkciókat.

A következő lépés a szétválasztott specifikus agyfájlokba (alterek-be) a részletes parancsok és üzenetek bevitele és bevésése. Ezt csúcstechnológiájú fejhallgató készülékeken keresztül végzik, amelyek össze vannak kapcsolva komputerekkel hajtott generátorokkal, amelyek nem hallható hanghullámokat és hangfrekvenciákat bocsátanak ki, és amelyek hatnak az RNA-ra (Rybo-nuclein Acid - Rybo-nuclein sav), arra a biokémiai anyagra, amely befedi az agy tudatos és tudatalatti része közti kapcsolatot biztosító idegpályákat. Az úgynevezett "virtuális valóság"-gal kapcsolatos optikai eszközök is időnként felhasználásra kerülnek, párhuzamosan a frekvencia generátorokkal, amelyek színes pulzáló fényeket bocsátanak ki tudatalatti és ún. "split-screen" látványokkal. (A split-screen, vagy megosztott képernyő olyan megjelenítési technika, amelyben a képernyő fel van osztva két ablakra. Például a szövegszerkesztő programok, amelyek képesek a képernyő megosztásra, alkalmasak arra, hogy ugyanannak a dokumentumnak egyszerre jelenítsék meg a két különböző részét, mintha két különböző dokumentumot mutatnának. Ez hasznos akkor, amikor írás közben a dokumentum egy másik részére kívánunk hivatkozni.) Magas-feszültségű elektrosokkot is használnak, amikor a memóriát törölni kívánják.

Ezt a programozást ismétlődő időközönként megújítják, valamint látható, hallható és írott közvetítőeszközök segítségével újra erősítik. Az első programtémák közé tartozott "Óz a varázsló" és "Alice a csodák országában". Mindkettő mélyen telítve van okkult szimbolizmussal. A Disney-filmek legtöbbje kétféle módon használatos. Egyrészt érzéketlenné teszik a lakosság többségét a tudatküszöb-alatti és neurolingvisztikus programozással szemben, továbbá szándékosan létrehoznak meghatározott tudatimpulzusokat és kulcsszavakat a MONARCH-gyerekek rendkívül érzékeny alapprogramozására. (A neurolingvisztika a nyelvtudománynak a nyelv és az agyműködés közötti összefüggéseit vizsgáló ága.)

Jó példa a tudatküszöb alatti programozásra a Pochahontas nevű Disney-film. Ezt a rajzfilmet a 33. jelzéssel látták el, ami a skót rítusú szabadkőművességnek a legmagasabb foka. A filmben Willow-nagymama, vagyis Fűzfa-nagymama egy misztikus 400 éves öreg fa, amely tanácsokkal látja el az árva Pochahontast, azt sugalmazva neki, hogy hallgassa a szívét és találja meg a válaszokat abban. Fűzfa-nagymama folyamatosan kétértelműségeket mond tele értelmi irányváltoztatásokkal, például "néha a jobb út (right path) nem a legkönnyebb". Az ezoterikus következtetés: "a balra vezető út (left path, vagyis a pusztuláshoz vezető rossz út) a könnyebbik."


Az Illuminátus gondolat-rendszer szerint strukturált lélekben a fűzfa a druida-vallás okkult erőit jelképezi. A fa ágainak, leveleinek és gyökérrendszerének az átható képe nagyon fontos, minthogy bizonyos sötét lelki tulajdonságok kapcsolódnak a Fűzfa-nagymama-programozáshoz.

Először is, az ágakat arra használják, hogy megvesszőzzék az áldozatokat a szertartások során lélektisztítási célból.

Másodszor a fűzfa kiállja a legszigorúbb időjárási megpróbáltatásokat is, mint például a viharokat, és közismert a hajlékonyságáról, rugalmasságáról. A programok alanyai, az áldozatok és a túlélők, úgy írják le a fűzfa ágait, mint amelyek átfonják és körülölelik őket, azt sugalmazva: nincs remény az elmenekülésre.

Harmadszor, a fűzfa mély gyökérrendszere azt a benyomást kelti a kísérleti alanyban, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan egy szakadékba, miközben hipnotikus transzban van.

A zene is meghatározó szerepet játszik a programozásban, különböző hangzatok, ritmusok és szavak kombinációján keresztül. A rémisztgetés mestere, Stephen King, számos regényt és forgatókönyvet írt, amelyeket hiteles források szerint szintén ilyen programozási célokra használtak. King egyik legutóbbi könyve az "Insomnia" (Álmatlanság) azt a kulcskifejezést tartalmazza, hogy "We never sleep", vagyis "Soha nem alszunk.", amely vezérszava minden MPD és DID programozásnak, és a mindent-látó szemre utal.

A kutatók nem tudják egyértelműen megmondani, hogy ezt a programot elsőként ki dolgozta ki. A különböző forrásból származó információk szerint egyik kidolgozójának kódneve Dr. Green, akinek az igazi neve Dr. Greenbaum. Ő állítólag együttműködött a II. Világháború alatt a hírhedt náci orvossal, Dr. Joseph Mengelével, aki hidegvérű és különösen kegyetlen brutalitással végezte kísérleteit Auschwitzban. Mengelének a kegyetlenségeit a nürnbergi per során meglehetősen alulbecsülték, és nem is tettek amerikai részről komoly erőfeszítéseket az elfogására. A Mengele utáni nyomozást azzal vezették félre, hogy olyan jelentést tettek közzé hivatalos részről, amely szerint Mengele egy paraguayi illetve brazíliai rejtekhelyen tartózkodik, és ezért már nem jelent fenyegetést. De bizonyos csodálatos megjelenésekről is érkeztek hébe-hóba információk, amelyek szerint a "Halál Angyalát" itt vagy ott lehetett látni. Az azonban már tényként elfogadható, hogy ezrek és ezrek életének a feláldozásával végzett kísérletei jelentékenyen hozzájárultak az agykontrollal kapcsolatos amerikai kutatásokhoz.

Valószínűleg Mengele használta a már említett Dr. Green álnevet, akit egyes kísérleti alanyok csak Vaterchen-ként (Apácskaként) emlegettek vagy Schoner Josef-nek (Szép József), illetve David és Fairchild-nak neveztek. Mengele karcsú, jó megjelenésű ember volt, megnyerő modorral - ugyanakkor a legdurvább dührohamokat is megengedte időnként magának. A túlélő kísérleti alanyok gyakran emlegetik fényes fekete csizmáit, amint ide-oda járkált a szobában, és a százszorszép leveleit húzogatva mondogatta: szeretlek, nem szeretlek, szeretlek, nem szeretlek... Amikor az utolsó levélszirmot is letépte, akkor a leggonoszabb módon megkínozta azt a kisgyermeket - a többi gyermek jelenlétében -, akit éppen pszichikailag programozott. A lelkileg meggyötört túlélők arra is visszaemlékeznek, hogy meztelenül majmok közé, ketrecekbe zárták őket. A majmok arra voltak trenírozva, hogy bántalmazzák őket. Mindebből arra lehet következtetni, hogy Mengele az emberek állati szintre történő visszavetését fontosnak tartotta. Arra is törekedett, hogy kísérleti alanyait leszoktassa a sírásról, a jajgatásról vagy bármilyen erőteljes emóció kinyilvánításáról.

Dr. D. Ewen Cameron, egy másik kísérletező orvos Kanadából, aki Dr. White néven is ismert, korábban Kanada és Amerika Pszichiátriai Társaságának, majd pedig a Világ Pszichiátriai Társaságnak volt a vezetője. Cameron széles körű tapasztalatokkal és kitűnő bizonyítványokkal rendelkezett, ezért a CIA részéről Allen Dulles több millió dollárt juttatott el hozzá olyan társaságokon keresztül, mint például a "Society for the Investigation of Human Ecology" (a Humán-ökológiát Kutató Társaság), amelynek szintén Cameron volt az elnöke. A kísérleteket a McGill Egyetemen és a St. Mary Kórházban és az Allan Memorial Intézetben végezték.

Cameron alkalmazta az olyan szokásos módszereket, mint az elektrosokk, a különböző drogok és kábítószerek beadása, valamint az agylebenyek műtéti eltávolítása. Cameron azonban egy sajátos technikát is kidolgozott, amelyet "psychic driving"-nak (pszichikai vezetésnek) nevezett el. Ennek keretében a gyanútlan kísérleti alanyokat drogok segítségével több héten át kómában tartották és rendszeresen elektrosokkot hajtottak rajtuk végre. Eközben egy elektronikus sisak volt a fejükre rögzítve és ismétlődő üzeneteket továbbítottak hozzájuk különböző sebességgel. Sok kísérleti alany olyan gyermek volt, akiket Cameron a római-katolikus árvaházi rendszertől kölcsönzött ki. Dr. Cameron-t a pszichiátriai szaklapok többsége meg sem említi. Ez nagyrészt annak is betudható, hogy a Project MK-Ultra 1970-ben lelepleződött és számos kanadai kísérleti alany és családjuk kártérítési pert indított. A CIA és a kanadai kormány bírósági egyezséget kötött, amelynek keretében a sértettek úgy kaptak kártérítést, hogy nem volt szükség bármiféle törvénysértő magatartás hivatalos elismerésére.

Michael Aquino alezredes, aki a katonai hírszerző szolgálatnál dolgozott, a legutóbb nyilvánosságra került adatok szerint állítólag szintén részt vett a kormányzat által szponzorált kísérletekben. Aquino-t különcködő zseninek tartják, akit elbűvöltek a náci, pogány rituálék és megalapította a "Temple of Set"-et. (Seth vagy Széth Osiris fivére és gyilkosa az egyiptomi mitológiában; a természet vad, pusztító erőinek a megszemélyesítője.) A "Temple of Set" az Anton LaVey (vagyis Lövey Antal) "Church of Satan" (a Sátán Egyháza) nevű "vallási" szervezete elágazásának tekinthető. Aquino kapcsolatban állt a san fransico-i Golden Gate Bridge déli részénél lévő Presidio Parkban található katonai támaszponton kirobbant botránnyal. Ennek keretében gyermekek molesztálásával vádolták. A gyermekáldozatok szüleinek a mély csalódására Aquino-t azonban valamennyi vádpont alól felmentették. Aquino kódneve "Malcolm" volt, és ilyen név alatt fejlesztett ki olyan kiképzésre szolgáló és magnószalagra rögzített tananyagot, amely tájékoztat arról, hogy hogyan kell MONARCH-slave-eket ("slave=rabszolga") - azaz teljesen függő helyzetbe taszított biorobotokat előállítani. Aquino, alias Malcolm, együttműködött a kormányzati és a katonai hírszerzéssel, valamint számos bűnözői szervezettel és okkult csoporttal a MONARCH-slave-ek szétosztásában.

Egy másik fontos programozónak Heinrich Muller tekinthető, akit "Dr. Blue" vagy "Dr. Gog" kódnevek alatt is ismertek. Heinrich Mullernek valószínűleg volt két fia, akik folytatták apjuk foglalkozását. Részt vett a programozásban "Dr. Black", aki minden bizonnyal Leo Wheeler volt, annak az Earl G. Wheeler tábornoknak az unokaöccse, aki a vietnami háború idején a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának az élén állt. További szakértő programozók voltak még E. Hummel és W. Bowers.

A CIA apró részletprogramokra osztotta szét az MK-Ultra projectet azért, hogy kevésbé legyen szembetűnő. Az egyes specializált részfeladatokra vonatkozó kísérleteket különböző egyetemeken, börtönökben, magánlaboratóriumokban és kórházakban végeztette el. Ezekért a kísérletekért nagyvonalú juttatásokban részesítette kormányzati és más pénzforrásokból a kísérleteket végző csoportokat. A MONARCH-programozással kapcsolatos kísérletekben résztvevő legfontosabb intézmények között ott találjuk a Cornell, a Duke, a Princeton, a UCLA, a University of Rochester, az MIT nevű egyetemeket; a Georgetown University Hospital-t, a Maimonides Medical Center-t, a St.Elisabeth Hospital-t (Washington D.C.-ben), a Bell Laboratories-t, a Stanford Research Institute-ot, a Westinghouse Friendship Laboratories-t, a General Electric-et, az ARCO-t és a Mankind Research Unlimited-et.

A nem teljes felsorolásból is kiderül, hogy a részfeladatokat igen sok helyen kellett elvégeztetni. A kísérleti eredményeket rendszerint katonai támaszpontokon működő létesítményekben elemezték, összegezték és így született meg a "végtermék". Ezekre a létesítményekre, mint programozó, vagy újraprogramozó központokra, illetve csaknem halált okozó traumaközpontokra hivatkoztak. Közülük is felsorolunk néhányat: China Lake Naval Weapons Center, The Presidio, Ft. Dietrick, Ft. Campell, Ft. Lewis, Ft. Hood, Redstone Arsenal, Homestead AFB, Grissom AFB (AFB=Army Facility Basis). Ugyancsak kiemelkedő programozó központként emlegetik szakértők a Langley Research Center-t, a Los Alamos National Laboratories-t, Tavistock Institutes-ot valamint olyan környékeket, mint Mt. Shasta, Lampe és Las Vegas.

A legismertebb MONARCH-program résztvevők

Az egyik legjobban dokumentált ügy a MONARCH kísérleti program keretében Candy Jones-é, aki az 1940-es években közismert divatmodell volt. Jones valódi neve Jessica Wilcox. Donald Bain "The Control of Candy Jones" (Candy Jones irányítása - Chigaco, 1976.) című könyvében leírja azt, hogy Jessica Wilcox-nak 12 éven át milyen intrikákon kellett keresztülmennie, míg végül is felfüggesztették, mint a CIA alkalmazásban lévő hírszerzőjét. Jessica Wilcox nyilvánvalóan megfelelt fiziológiailag azoknak a feltételeknek, hogy az emberi tudattal folytatott kísérletek alanya legyen és, mint ilyen, az MK-Ultra Project egyik legelső kísérleti nyula volt. Az ö esetére még visszatérünk a továbbiakban.

Számos konkrét tény látott napvilágot a MONARCH-programmal kapcsolatosan. A "TRANCE Formation of America: The True Life Story of a CIA-slave" (Amerika öntudatlan [ titkos] átformálása: Egy CIA rabszolga igaz élettörténete), amelyet maga a történet főszereplője, Cathy O'Brien írt, Mark Phillips-el, aki a programozás alól felszabadította. Az 1995. szeptemberében a Reality Marketing gondozásában megjelent könyv (ISBN: 0966016548) borítóján az olvasható, hogy "Cathy O'Brien az egyedüli felgyógyult és az ügyben szót emelő túlélője a Központi Hírszerzőszolgálat MK-Ultra Project Monarch elnevezésű agykontroll akciójának."

Az azóta már több kiadásban is megjelent könyv részletesen dokumentált önéletírás, amely hitelesnek tűnően számol be azokról az évekről, amikor O'Brien folyamatosan vérfertőző nemi kapcsolatra kényszerült és, amikor beteges hajlamú apja átengedte kísérleti alanynak a Project MONARCH számára. Társszerzőjével, Mark Phillips-szel, aki megszöktette és deprogramozta, Cathy O'Brien egész sor első olvasásra hihetetlennek tűnő bűncselekményről számol be:

Kikényszerített prostitúció a politika és a hatalom felső szintjeihez tartozó személyekkel; titkos megbízatások teljesítése, mint drogfutár és küldönc ("drug mule"), továbbá aktív részvétel a country-western zeneipar kulcsszereplőinek a tevékenységében, akik a CIA számára végeztek illegális tevékenységet.

Paul Bonacci, akinek sikerült csaknem két évtizedes kísérletezést a Project MONARCH keretében túlélnie, ugyancsak nyilvánosságra hozott olyan bizonyítékokat, széles körben elkövetett bűncselekményekre és korrupciós tevékenységre vonatkozóan - a helyi/városi/tagállami szinttől fel egészen a Fehér Házig -, amelyek erősen alátámasztják a "TRANCE Formation of America" c. könyv állításait. Bonacci tanúságot tesz olyan szexuális visszaéléseknek kitett fiúkról, akiket erre a célra a Nebraska tagállamban lévő Boy's Town-ban választottak ki, és akiket a közeli Offut AFB-re (Army Facility Bases - Hadsereg-ellátó támaszpont) vittek, ahol is intenzív programozásnak vetették alá agyukat a MONARCH projekt keretében. A pszichiátriai kísérletet Bill Plemons parancsnok és Michael Aquino alezredes irányította. Miután teljesen megfélemlítették a fiatal fiúkat és a tudattalan felejtés állapotába juttatták őket, arra lettek kényszerítve, hogy egymással és lányokkal pornográf célból mindenféle szexuális parancsot teljesítsenek, valamint prostituáltként Amerika politikai és gazdasági hatalmasságai egy részének a rendelkezésére álljanak.

Bonnaci visszaidézi azt, hogy az Air Force (Légierő) támaszpontjáról teherszállító gépeken a californiai McClelland AFB-re vitték őket. Más szerencsétlen fiatalkorúakkal és tinédzserekkel onnan a leghatalmasabbak számára zárt szabadidős parkba, a Bohemian Grove-ba szállították őket. Az elkövetők minden szempontból visszaéltek helyzetükkel és a legelképzelhetetlenebb perverziókra kényszerítették a gyerekeket azért, hogy nemi vágyaikat és beteges hajlamaikat kielégítsék. Egyes fiatalokat - Bonacci állítása szerint - meg is öltek, hogy még inkább megfélemlítsék a már amúgy is megrémisztett és megtört többi gyermekeket. Ron Patton szerint az MK-Ultra program kísérleti alanyai közé lehet sorolni egy már elhunyt színésznőt, egy erkölcsileg romlott TV-evangélistát, egy hősnek kikiáltott Green Beret-tisztet (a Green Beret az amerikai hadsereg különleges feladatok végrehajtására kiképzett elit-egysége), egy népszerű country-énekes sztárt és még sok más személyt. Ron Patton azt állítja, hogy Lee Harvey Oswald, Sirhan-Sirhan, Charlie Manson, John Hinckley Jr., Mark Chapman, David Koresh, Tim McVeigh és John Salvi feltételezhetően szintén az MK-Ultra program kísérleti alanyai voltak.

Kik segítették a kísérleti alanyok tudatának a felszabadítását?

Dr. Corydon Hammond, a mormonok által alapított Utah tagállam Állami Egyetemének a pszichológusa 1992. július 25-én megdöbbentő előadást tartott a virginiai Alexandriában. Itt került sor a lelki működés befolyásolását kutatók rendszeres évi konferenciája. Hammond "Hipnózis a többszörös személyiségi zavarban szenvedőknél: a rituális bántalmazás" címmel tartott előadásában lényegében megerősítette hivatásos elmegyógyászokból álló hallgatóságának azokat a gyanúit és sejtéseit, miszerint betegeik bizonyos százaléka intenzív és szisztematikus agyprogramozáson ment keresztül. Hammond doktor utalt a náci kapcsolatra, a hadsereg és a CIA tudatellenőrzést szolgáló kutatásaira, a görög betűkkel jelzett programozásra és külön is említést tett a MONARCH projektről, azzal kapcsolatban, hogy ez a gyakorlati kondícionálás egyik formája. Röviddel úttörőnek mondható előadását követően halálos fenyegetéseket kapott. Minthogy nem akarta kockáztatni családjának a biztonságát, ezért Dr. Hammond megtagadta további információk nyújtását.

A már említett Mark Phillips korábban az amerikai Védelmi Minisztérium egyik elektronikai alvállalkozójaként belülről ismerte a kormányzat által folytatott szigorúan titkos agykontroll tevékenységet. Újabb ismeretek iránti vágya, erős öntudata és őszinte aggodalma Cathy O'Brien, egy "Presidential Model" (elnöki modell) iránt, aki a MONARCH Project kísérleti alanya volt, késztette őt arra, hogy 1991-től kezdődően leleplezze ezt a megtévesztő kísérletet. Ő volt az, aki segített O'Briennek elmenekülnie fogvatartóitól, majd pedig az is sikerült neki, hogy Alaszkában egy éven tartó munkával visszaállítsa Cathy tudatának normális működését.

Marc Phillips erőteljes bírálatban részesült azok részéről, akik kétségbe vonták állításainak a hitelességét. Valerie Wolf, egy New Orleans-i terapeuta két betegét bemutatta 1995. március 15-én az amerikai fővárosban annak az elnöki bizottságnak, amely az emberi sugárzási kísérletekkel foglalkozik. A két női tanú részletesen beszámolt német orvosokról, kínzásokról, kábítószerekről, elektrosokkról, hipnózisról és nemi erőszakról, továbbá arról, hogy meghatározhatatlan mennyiségű sugárzásnak lettek kitéve. Valerie Wolf és páciensei egybehangzóan állították, hogy úgy sikerült visszanyerniük emlékezetüket a CIA programozásból, hogy nem alkalmaztak sem regressio-t (=a biológiában a kezdetlegesebb formákhoz való visszalakulást; általában pedig visszaesést, visszafejlődést, a fejlődésben visszafelé haladót jelent), sem hipnózist.

Az Atlantic Richfield nevű cég egyik korábbi jogi képviselője David E. Rosenbaum 9 éven át (1983-tól 1992-ig) azt próbálta kideríteni: milyen tények támasztják alá, hogy az ARCO-ültetvény (Monaca, Pennsylvania) több dolgozóján kínzással és kényszerítéssel programozást végeztek. Jerry L. Dotey és Ann White sugárkísérleteknek lettek alávetve. Amikor Rosenbaum elmélyedt az ügyben, akkor valóságos Pandora-szelence nyílt ki a számára. A görög mitológia nőalakjáról, Pandoráról tudjuk, hogy a bajokat rejtő szelencét kíváncsiságában felnyitotta és ezért szerencsétlenségek sora szakadt a nyakába.

Az ügyvéd legmeglepőbb felfedezése az volt, hogy Jerry Dotey és Ann White igen nagy valószínűséggel Hitler Adolf természetes leszármazottai lehetnek. Ezt többek között arra alapozta, hogy a róluk készült fotók egész meglepően hasonlítottak Hitlerre, mind az arcot, mind a test felépítését és méreteit illetően. Rosenbaum azt is állítja, hogy olyan érzésekről és tapasztalatokról tesznek tanúbizonyságot, amely arra utalnak, hogy ikrek. Dotey-t és White-ot állítólag változatos kínzásoknak vetették alá, miközben hipnotikus állapotban kábítószereket adtak be nekik. Egyenként legalább 3 különböző tréningtechnikán estek keresztül, amelyet az ültetvény orvosai alkalmaztak velük szemben.

Mindkét áldozat úgy volt kondicionálva, hogy meghatározott inger fellépése esetén hipnotikus állapotba kerüljenek. Ennek az ingernek a része volt egy bizonyos kulcsszó vagy kifejezés és a kísérleti alanyoknak azt is betáplálták a tudatába, hogy a hipnotikus állapot befejeztével el kell felejteniük. Ismétlődő inger-válasz szekvenciáknak voltak alávetve azért, hogy csaknem automatikus reakciókat tanúsítsanak. Az MK-Ultra kísérletek olyan veterán résztvevői mint Dr. Bernard Diamond, Dr. Martin Orne és Dr. Joseph Mengele rendszeresen felkeresték az ARCO ültetvényét, állítja Rosenbaum. Dotey és White speciális kondícionálásának a célja az volt, hogy mesterségesen létrehozzanak egy kettős német személyiséget.

A kísérleti alanyok átprogramozott tudatának a visszaprogramozásában (deprogramming) olyan neves terapeuták is részt vettek, mint Cynthia Byrtus, Pamela Monday, Steve Ogilvie, Bennett Braun. Egyes keresztény egyházi szakemberek ugyancsak értek el bizonyos részleges és korlátozott sikereket a deprogramozás terén. Egyre több közíró is foglalkozik az agykontrollal és a tudat mesterséges befolyásolásával. Közéjük tartozik Walter Bowart, aki megírta "Operation Mind Control"-t (Az agykontroll művelet) c. könyvét, továbbá John Rappoport a "U.S. Governemt Mind Control Experiments on Children" (Az amerikai kormány agykontroll kísérletei gyerekeken" című, Alex Constantine pedig a "Psychic Dictatorship in the USA" (Pszichikai diktatúra az Egyesült Államokban) című könyvével.

Anton Chaitkin, aki több könyvet is írt a háttérerők történelemformáló szerepéről, és akinek az írásai az EIR-ben (Executive Intelligence Review - Vezetői Tájékoztató Szemle) valamint a "The New Federalist" című folyóiratban is olvashatóak, az utóbbi periodikában megjelent interjújában tette fel a kérdést William Colby-nak, a CIA egykori igazgatójának: "Mi van a MONARCH-kísérlettel?". Erre Colby dühösen a következőket válaszolta: "Leállítottuk az 1960-as évek vége és a korai hetvenes évek közötti időszakban."

Az amerikai és az európai közvélemény - de mondhatnánk úgy is, hogy a világ egésze - a tömegtájékoztatási eszközök manipulácója következtében - kapásból elutasítja bármiféle olyan összeesküvés létezését, amelynek a célja az emberi tudat robotszerű működésre való átállítása egy világuralomra törő kisebbség érdekében. Ugyanakkor egyre nő azoknak a kísérleti alanyoknak - áldozatoknak és túlélőknek - a száma, akik a Project MONARCH-hoz hasonló programok következtében sürgős segítségre szorulnak. Az emberek többsége azonban teljesen tájékozatlan az agykontroll kísérletek eredményeit illetően. Egyrészt agykontroll, agymosás, tudatbefolyásolás alatt valami egészen mást értenek, mint, amit ma már ténylegesen ezek a kifejezések takarnak. Itt nem arról van szó, hogy politikai célokból így vagy úgy manipulálják a közvéleményt, befolyásolják a közéleti párbeszéd témáit, hanem arról, hogy a neurológia, a pszichiátria, az elektronika és az informatika ma már rendelkezik azokkal a tudományos eszközökkel és módszerekkel, amelyekkel az egyes ember tudatát elkülönülő partíciókra (compartment-ekre) lehet felosztani. Ezek az elkülönített tudatok önállóan programozhatók és kívülről vezérlehetők. Ezáltal napjaink valósága az öntudattal, emlékezettel és önálló akarattal már nem rendelkező "biorobotok" tömeges előállításának a lehetősége. Egyes szerzők szerint, míg az 1960-as és 70-es években csak több száz ilyen programozott biorobot élt közöttünk, számuk a 80-as években már több százezerre növekedett, és a kilencvenes években pedig világszinten (a többségük Amerikában él) elérte a milliós nagyságrendet.

Elsősorban a tájékoztatás hiányának tudható be az a közömbösség, amellyel a világ közvéleménye a tudatmódosítással és tudatellenőrzéssel kapcsolatos töredékes híreket fogadja. Ugyanakkor egyre többen szorulnak segítségre, mert tömegessé vált a kísérleti alanyok száma. Maga a visszaprogramozás (deprogramming) is rendkívül hosszadalmas és fáradságos folyamat, ami igen sok pénzbe kerül, és számos kellemetlenséggel jár. Ezért mind a szakembereknek, mind a közvéleménynek nagyobb figyelmet kellene fordítania erre az új társadalmi jelenségre.

A tömegtájékoztatás kulcsszerepe

A XXI. század embere a nyomtatott és az elektronikus tömegtájékoztatáson keresztül tájékozódik arról, hogy mi történik körülötte. Az újságok és a hírközlő szervek állítólag függetlenek, ezt azonban már az átlagember sem veszi komolyan, hiszen a tömegtájékoztatás az egyik legköltségesebb tevékenység. Pénze viszont a közhatalomnak - államnak - van adózási monopóliuma révén, vagy pedig a szervezett pénzhatalomnak monetáris monopóliuma révén. Ez a magánkézben lévő monetáris monopólium teszi lehetővé egy szűk csoport számára a gazdasági élet közvetítő közegének, a pénz nevű jelnek a korlátlan mennyiségben történő előállítását. Ez óriási hatalmat biztosít a számára. Ma a tömegtájékoztatás csak azt tudatja velünk, amit a szervezett közhatalom és a szervezett pénzhatalom tudatni akar a közvéleménnyel. A kisebb lapok, rádiók és televíziók rá vannak utalva a nagy hírügynökségek szolgáltatásaira, amelyek felett viszont ez a két szervezett hatalom teljes ellenőrzést gyakorol.

Mindebből nem az következik, hogy az összes újságíró és szerkesztő valamiféle összeesküvésnek a részese és tudatosan manipulálja a közvéleményt. A rendszer felépítése és működése olyan, hogy a szervezett magánhatalom, amely "piacnak" becézi magát, érvényesíteni tudja akaratát. A szervezett közhatalom már jogilag is korlátozva van, hiszen a pénzhatalom egyik megtévesztő módszere az volt, hogy elhitette az emberekkel, csupán az állam veszélyeztetheti a szólás- és sajtószabadságot. Valójában a szervezett magánhatalom sokkal inkább abban a helyzetben van, hogy megfossza az átlagpolgárt az objektív és pártatlan tájékozódás lehetőségétől. Maga az állam is egyre inkább a szervezett magánhatalom hegemóniája alatt működik. Ezért minden olyan hír, vélemény, amely kritikus a fennálló struktúrával, elsősorban a nemzetközi pénzügyi közösség törekvéseivel szemben, az nem juthat át a tömegtájékoztatási rendszeren. Nemcsak olyan közvetett eszközök működnek, mint a hirdetések és a hirdetési pénzek szétosztása, de közvetlenül érvényesül a tulajdonosi jogon alapuló irányítás és ellenőrzés is.

Így például az Egyesült Államok legnagyobb elektronikus tömegtájékoztatási intézményei - így az NBC, a CBS, és az ABC - lényegében a nemzetközi pénzügyi közösség (Rothschild, Rockefeller, Warburg stb.), valamint az olyan háttérstruktúrák, mint a Council on Foreign Relations (CFR), a Trilateral Commission (TC), a Bilderberg Group (BG), és a hozzájuk tartozó alapítványok és "think tank"-ek (gondolati műhelyek) közvetlen befolyása alatt áll és igazgatóik többsége is e körökből kerül ki. De Nagy Britanniában is hasonló a helyzet. A Daily Telegraph-nak az a Hollinger-csoport a tulajdonosa, amelynek az igazgatói között megtaláljuk: Henry Kissingert, Lord Carringront, Zbigniew Brzezinskit, Lord Rothschildot. A Daily Telegraph igazgatótanácsának tagja az az Evelyn de Rotschild, aki az N.M. Rothschild nevű tekintélyes pénzügyi befektető cég elnöke. Egy korábbi igazgatósági tag Andrew Knight a News Internationalnak ma az ügyvezető elnöke. A News Internationalhoz tartozik a The Times és a The Sun, amelyet ugyancsak a Rothschildok és az Oppenheimerek alapítottak. A felügyelő és ellenőrző testületek, mint amilyen a Press Complains Commission (Sajtó Panaszbizottság) elnöke Lord Wakeham, aki ugyancsak az N.M. Rothschild cég egyik igazgatója.

A legtöbb ember az elektronikus és nyomtatott sajtó azon szolgáltatásait veszi igénybe, amelyek az ő nézőpontjához közel állnak. De minthogy a tömegtájékoztatás kulcsintézményei ugyanazon nagybankok és nagyvállalatok birtokában vannak, illetve abból a hirdetési pénzből élnek, amelyet ezektől kapnak, így a közvélemény a lényeget illetően egyféle tájékoztatásban részesül. Ahol mégis különbség mutatkozik, annak vagy nincs jelentősége vagy a látszatkeltést, és a figyelemelterelést szolgálja.

A közvéleményben tudatosan megtervezve azt az illuziót keltik, hogy különböző megközelítések, elemzések, értékelések és vélemények között választhat. Harmad-, negyedrangú kérdésekről nagyszabású közéleti vitákat gerjesztenek manipulációs célokból. A háttérhatalmat irányító nemzetközi pénzügyi közösség szempontjából az a lényeges, hogy az elhangzott vélemények segítsék elő az új világrend kialakítását. Ha ezt a célt segítik, akkor csaknem mindegy, hogy jobb vagy baloldali, keresztény vagy mohamedán, vagy zsidóbarát-e az adott vélemény. A manipulálás másik eszköze azt ültetni be az emberek agyába, hogy a nemzetközi pénzügyi közösség céljai nemcsak jók és hasznosak, de elkerülhetetlenek is. A mesterségesen kreált viták kimenetele mindig az, hogy annak végeredménye azt az álláspontot erősítse meg, amit ez a háttérhatalom akar.

Amikor az erőszakos bűnözés ugrásszerű növekedése a brit közvélemény figyelmébe került, akkor ezzel kiemelten foglalkozott a tömegtájékoztatás. A kibontakozott vita nyomán megszületett a "Criminal Justice Bill" , vagyis a Büntetői-igazságszolgáltatási törvény, amely viszont nagy mértékben korlátozta az egyéni szabadságjogokat. A lényeg tehát a polgárok fokozottabb állami és rendőri módszerekkel való ellenőrzésének bevezetése volt, természetesen parlamenti jóváhagyással. A vitát azonban az erőszakos bűncselekmények visszaszorításáról folytatták.

1995. áprilisában az amerikai Oklahoma City-ben robbantásos merénylet következtében 178 személy (köztük asszonyok és gyerekek) vesztette az életét. Jelentések szerint egy "fertilizer bomb" (műtrágya alapú robbanószer) okozta a robbanást, amelyet egy népi milícia csoport helyezett el. Valójában a robbanást egy "barometric bomb" okozta. Ez a bomba egy elektro- és hidrodinamikus gázüzemanyagú szerkezet. Ezt a robbanószerkezetet szigorú államtitokként kezelték, mert viszonylag könnyű az előállítása és robbanóereje - ehhez képest - igen nagy. Az oklahomai merényletet a tömegtájékoztatás nyomban arra használta fel, hogy mozgósítsa a közvéleményt a Népi Milícia (People's Militia) ellen, és fogadja el a probléma megoldásaként Clinton elnök döntését, vagyis hogy az FBI behatolhasson ezekbe a csoportokba, megtámadhassa őket, katonai erőt lehessen velük szemben alkalmazni és a tömegtájékoztatásban be legyen tiltva minden ún. kormány-ellenes szélsőségesség, így többek között a People's Militia képviselői ne szólalhassanak meg az elektronikus médiumokban.

(Az amerikai alkotmány lehetővé teszi minden állampolgár számára a fegyverviselést és biztosítja, hogy ellenálljon minden olyan kormánynak, amely megszegi az emberi jogokra és a politikai szabadságjogokra vonatkozó alkotmányos kötelezettségeit. Ilyen esetben az amerikai állampolgárnak nemcsak lehetősége van az ellenállásra, de kötelessége is, hogy szembeszálljon egy diktatórikus, zsarnoki kormányzattal jogai védelmében. Valójában ennek az alkotmányos jognak a korlátozása volt a cél, és ehhez kellett olyan hangulatot teremteni a közvéleményben, amely elítéli a rendőri módszereket alkalmazó kormányzattal szemben ellenálló csoportokat.)

A környezetvédelem manipulálása

Jól szemlélteti, hogyan lehet egy valóságos problémát: Földünk erőforrásainak védelmét, felhasználni a hatalom központosítására. Kétségtelen tény, hogy bolygónk életfenntartó képessége komoly válságban van. Ezt ismerték fel a különböző zöld mozgalmak, amelyek jelentős része igen hatékonyan lép fel e válság tudatosítása, és a megoldási módok keresése érdekében. Az új világrend létrehozásán fáradozó nemzetközi pénzügyi közösség és integrált elitje ezt vette figyelembe, amikor úgy döntött, hogy a környezetvédelmet is kiaknázza saját céljai érdekében. E cél érdekében létrehozták a Római Klubot 1968-ban, a magas rangú szabadkőműves, Aurelio Peccei, vezetésével. A Római Klub propagandájának célja az volt, hogy a környezetvédelemre való hivatkozással központosítsa globálisan a hatalmat és akadályozza a harmadik világ ipari fejlődését, továbbá széles körben elterjessze az eugenetikát, vagyis a fajnemesítést, az ember öröklődő tulajdonságait, testi és szellemi képességeit javítani óhajtó genetikai irányzatot.

A "GLOBAL-2000" című jelentés a Trilaterális Bizottság közreműködésével Jimmy Carter kormányzata idején készült el. Ez a túlnépesedésre és az élelmiszerellátásra, valamint az energiaforrások elégtelenségére vonatkozó sokkoló adataival valóban megrázta a világ közvéleményét. Erre a "probléma-felvető" dokumentumra hamarosan megszületett a probléma-megoldó dokumentum, amely viszont kezdeményezte a világ népesség-ellenőrzését, létszámának csökkentését és harmadik világ tudományos, ipari fejlődésének a korlátozását. A dokumentum a valódi környezetvédelmi problémákat megoldani törekvő mozgalmak hátán úszva azt ígéri, hogy globális megoldást nyújt egy globális problémákra. Ezt a megoldásokat tartalmazó programot a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, továbbá más beruházó bankárok és szolgálatukban álló politikusok támogatták. Aki érti a pénzgazdaság működési elveit - azaz pénzből még több pénzt előállítani a forgalom, a fogyasztás és a pénzzel történő spekuláció segítségével - az tudja, hogy a környezeti problémák legfőbb okozója ez a pénzgazdaság, valamint azok az intézmények, amelyek ezt működtetik.

Így az a megoldási javaslat, hogy "Debt for equity", azaz elengedni az adósságot a Harmadik Világ országaiban a környezetvédelem szempontjából rendkívül fontos termőföld átengedéséért cserébe, David Rockefeller és báró Rothschild elgondolása volt. Mint tudjuk, ahol erre sor került, egyáltalán nem csökkent az adott országok eladósodottságának a mértéke. A riói környezetvédelmi világtalálkozó fő rendezői is ugyanezek a háttérerők voltak 1992-ben. A tanácskozás főtitkára Morris Strong olajmilliárdos, a Rockefeller alapítvány egyik vezetője volt.

A környezetvédelem manipulálását szolgálta a nukleáris energia használatának a visszaszorítása. Az olcsó nukleáris energia világszintű elterjedése veszélyeztette a nemzetközi pénzügyi közösség olajipari befektetéseit. A nemzetközi pénzügyi csoportoknak és a tulajdonukban levő "Hét Nővér" nevű olajkartellnek, valamint a Bilderberg-csoportnak kulcsszerepe volt az olajár négyszeresére történő felemelésében 1974-ben. Napjainkig a nukleáris energia jelenti a szerves anyagokból (állati maradványokból) képződött energiaforrások (szénhidrogének) pénzügyileg és hatékonyságban is versenyképes alternatíváját. Az 1973-as Saltsjöbaden-i Bilderberg-tanácskozáson részt vett Robert O. Anderson, az Atlantic Richfield nevű olajvállalat tulajdonosa, a később létrejött Kissinger Associates nevű tanácsadó cég irányító testületének tagja. Anderson volt az, aki óriási összegeket juttatott el azoknak a szervezeteknek, amelyek ellenezték a nukleáris erőműveket és ő volt az, aki létrehozta és finanszírozta a "Föld barátai" nevű szervezetet. Egyidejűleg a háttérhatalom egyik csoportja - a Rothschild-ház franciaországi érdekeltsége - komoly előrehaladást ért el a nukleáris technológia monopolizálása terén. (Franciaországban egyedül annyi atomerőmű működik jelenleg is, mint Európa összes többi országában együttvéve.) A francia Rothschildok hosszú távú stratégiája a nukleáris újrafeldolgozó technológia megszerzése. Ma már ők ellenőrzik a világ uránium-ellátásának a 80%-át.

Az agykontroll és az új világrend

A tömegtájékoztatás tudatbefolyásoló tevékenysége és a társadalom manipulálásának a hagyományos módszerei mellett - amelyekre a fentiekben röviden kitértünk - napjainkban létrejött és működésbe lépett az emberi tudat ellenőrzésének egy teljesen új dimenziója. A háttérhatalom irányítói az elmúlt 75 év során komoly erőfeszítéseket tettek, hogy az emberi tudat befolyásolását hatalmi céljaik érdekében felhasználják. Ezért óriási anyagi és szellemi erőforrásokat fektettek be az agy feletti uralom technológiájának a kifejlesztésére. Ma már rendelkezésükre állnak azok az eszközök és módszerek, pl. tömeghipnózis, globális elektronikai megfigyelési rendszer, amelyek megfelelő alkalmazásával befolyásolni és ellenőrizni képesek az agyműködés tudatalatti és tudatos szintjének a tartalmait, az egyének viselkedését. Ennek a tudatbefolyásolási csúcstechnológiának a kidolgozása és alkalmazása volt az előzőekben már ismertetett - és eredményesnek bizonyult - kísérleti programok célja. Eddigi ismereteink szerint az MK-Ultra és a Project MONARCH bizonyult a leghatékonyabbnak, amelyek keretében elsősorban nők és gyermekek tudatát tudták ellenőrzés alá venni, és kívülről irányítani.

A háttérhatalomnak a tudatkontroll segítségével történő hatalomgyakorlása részleteit már több kísérleti alany, neurológus és pszichiáter szakorvos, valamint társadalomkutató tudós publikálta. Röviden már említettük, hogy az egyik legnagyobb hatású tájékoztatást Cathy O'Brien kísérleti alany írta meg "Trance Formation of America" - "Amerika öntudatlan átformálása" című művében, 1995-ben. Cathy O'Brien a CIA alkalmazásában álló "mind-controlled slave" (agykontroll alatt álló rabszolga) volt. Státusza szerint hivatalosan ún. "Presidential Model"-nek (elnöki modellnek) számított, akinek szexuális szolgáltatásokat kellett nyújtania. O'Brien azt állítja, hogy többek között elnököket (GF, RR és GB) valamint egy sor további fontos beosztású amerikai politikust kellett kiszolgálnia. Ezek a politikusok állítólag rendszeresen gyötörték és megerőszakolták, később pedig ugyanezt tették Kelly nevű leányával is, aki 1980-ban született. A nemi aktusok közben kábítószereket és elektrosokkot is alkalmaztak azért, hogy tovább fokozzák tudatműködésének a megosztását, mert a már ismertetett agykontroll-technikák eredményeként a tudathasadásos személyiségzavarban szenvedő egyén nem tud visszaemlékezni azokra az eseményekre, amelyek akkor történtek, amikor tudatának éppen egy másik önállósított része működött.

Elektronizált korunkban ezt talán úgy lehet leegyszerűsítve megvilágítani, hogy ha számítógépünk Macintosh rendszerben dolgozik, akkor nem tudja használni a Windows operációs rendszer eszköztárát. Azaz a komputer egyik "tudata" (a Macintosh) nem tud a másik tudatáról (Windows). A drogokkal és elektrosokkal okozott trauma az agyműködés leválasztott részeinek a független működését megerősítette. Ha tehát a gyötréskor működésben lévő tudatrész maximálisan el van választva az élet normál helyzeteiben működő tudatrésztől, akkor az illető egyén ilyen normál helyzetekben nem tud visszaemlékezni arra, hogy abnormális helyzetekben mi történt vele. Cathy O'Brien annyira tökéletesen programozható tudattal rendelkezett, hogy az őt ellenőrző szakemberek alkalmasnak minősítették fontosabb politikai és más titkos megbízatások teljesítésére. Így többek között arra is használták, hogy szigorúan titkos információkat juttassanak el vele az Irán-Kontra tárgyalások során.

Cathy O'Brien olyan családba született, ahol több nemzedéken át gyakorlat volt a szülők vérfertőző nemi kapcsolata kiskorú gyermekeikkel. Legelső emléke, hogy majd megfullad apjának a nemi szervétől. Ez a trauma indította be azt a folyamatot, amelynek az eredményeként gyermeki tudata két egymástól elkülönülő és függetlenül működő részre tagolódott, két különböző személyiséggel. Ez tette lehetővé, hogy megbirkózzon ezekkel a lelki sérüléseket okozó helyzetekkel. Azaz volt egy olyan személyisége, amely képes volt alkalmazkodni a gyötrésekhez; és volt egy másik, a normális személyisége, amely irányította magatartását a mindennapi élet szokásos körülményei között. Agya, tudata elhatárolódott a gyötrések emlékétől, miközben kialakult egy másik személyisége, amely az apjához kapcsolódott. Ez a másik személyisége akkor aktivizálódott és vette át az irányítást, amikor apja felizgult állapotban közeledett hozzá. Ez volt az az időszak, amikor Cathy pszichéjében kialakult az a tünetegyüttes, amelyet a szakemberek Multiple Personality Disordernek, MPD-nek (tudathasadásos személyiségzavarnak), mai nevén Dissociative Identity Disordernek, DID-nek (tudathasadásos identitás-zavarnak) neveznek.

Az MPD / DID egyik mellékhatása, mondhatni szövődménye az, hogy a kettő-, illetve többszörös tudatú személyben fotografikus memória alakul ki. 1988 óta, amikor is sikerült elmenekülnie és tudatát lassan újraprogramoznia, Cathy O'Brien megdöbbentően részletesen képes visszaemlékezni mindarra, amin ellenőrzői részéről állításai szerint keresztülment. Részletesen felidézi azokat a terveket is, amelyeket a világuralom megszerzésére dolgoztak ki. Ezekről nyíltan beszéltek vele vezető amerikai politikusok és illegális tevékenységet folytató személyek azokban az években, amikor azt feltételezték, hogy csúcstechnológiával végzett programozásuk visszafordíthatatlan, és éppen ezért minden titkukat biztonságosan megoszthatják vele. Az MPD / DID másik mellékhatása, hogy az ilyen többszörös tudatú egyénben rendkívüli éleslátás fejlődik ki, amely negyvennégyszer pontosabb, mint az átlagember látása.

Cathy-val - kisleányként - apjának a testvérei is visszaéltek, akik gyermekként maguk is pedofil szülők áldozatai voltak. Így Cathy-ban minden szituációra egy másik személyiség fejlődött ki, még egészen kis gyermekkorban. Az egyik nagybátyja, Bob, maga is megrögzött pedofil, gyakran dicsekedett előtte, hogy a légierő hírszerzőszolgálatának a pilótájaként a Vatikán számára is dolgozott. Bob volt az, aki először bemutatta Cathy-t egy gyermekpornográfiát kedvelő személynek, aki a "Trance Formation of America" szerzője szerint állítólag a helyi "michigani maffia" vezetője volt. Ez a személy - Gerald Ford - Nixon elnök lemondása után az Egyesült Államok első nem megválasztott, hanem kinevezett elnökeként a Fehér Ház lakója lett 1974-től 1976-ig. Előzőleg pedig fontos szerepet töltött be a Warren-bizottságban, amelynek az volt a feladata, hogy kiderítse John F. Kennedy halálának a körülményeit. Ford ebben az időben kezdte a genetikus agykontroll tanulmányozásához felkutatni azokat a többgenerációs vérfertőzéses családokból származó gyermekeket, akiknek MPD-je, azaz tudathasadásos személyiségzavara volt. Cathy-t apja e program rendelkezésére bocsátotta. Cserébe ígéretet kapott, hogy nem folytatnak ellene büntetőeljárást gyermekpornográfia árusításáért. O'Brient ugyanis a hatóságok rajtakapták, hogy Cathyval és a boxer kutyájával készült pornográfiát árusított.

Ezt követően O'Brient elvitték kéthetes kurzusra a Harvard Egyetemre, ahol megtanították neki, hogy miként készítse fel Cathy-t a kísérleti projektre. Az apa hazatérve lelkesen közölte családjával, hogy további gyermekeket akar. Cathy O'Briennek jelenleg két leánytestvére és négy fiútestvére van. Valamennyi keresztülment pedofil zaklatáson. A projektre való felkészítés a folyamatos trauma-okozásból, élelem és víz elvonásából, valamint az érzéki észleléstől való megfosztásból állt, beleértve a kimerülésig történő hajszolást. Cathy-t - visszaemlékezései szerint - szülei ismételten kiszolgáltatták prostituáltként a helyi szabadkőműveseknek, rendőröknek, egy katolikus papnak, sátánistáknak és rokonaiknak azért, hogy tudatműködésének a szétválása elkülönülő részekre fokozódjék, és megerősítést nyerjen annak a bevésésével, hogy nincs hely, ahová elmenekülhet és elrejtőzhet.

A gyermeklányt állítólag Guy Vanderjagtnak is a rendelkezésére bocsátották, aki ebben az időben Michigan amerikai tagállam szenátora volt. Később a washingtoni Kongresszus tagja lett. Majd pedig a Republican National Congressional Committee (a Köztársaságpárti Nemzeti Kongresszusi Bizottság) elnöki tisztébe került. Ő volt az, aki idősebb George Busht elnöknek jelölte. Guy Vanderjagt rózsakeresztes nyakláncot adott Cathy-nek és elmondotta neki, hogy ő és Bob nagybácsija a Vatikánban voltak, ahol a létezés más dimenzióinak titkait őrzik. Egyik alkalommal - állítja könyvében Cathy O'Brien - mind ő (Vanderjagt), mind pedig Ford megerőszakolta egy politikai ünnepség során a színpad háta mögött. Ezt követően egy dobogón az összegyűlt vendégsereg elé vitték, ahol Cathy iskolatársai is jelen voltak és őt is bemutatták egy amerikai lobogóval, amelyet rövid idővel korábban a rectumába dugtak. E mindennapos megpróbáltatások ellenére kitűnt iskolai teljesítményével, amelyet nagyrészt fotografikus memóriájának köszönhetett.

1968-ban Vanderjagt bemutatta Cathy-t Pierre Trudeau kanadai miniszterelnöknek, aki a könyv szerint szintén használta őt, többek között egy francia poodle-nek a bekapcsolásával, amelyet aztán neki ajándékozott. Amikor Cathy a pubertás korba lépett és mellei növekedni kezdtek, Vanderjagt már nem találta eléggé attraktívnak és továbbadta Robert C. Byrd szenátornak, aki állítólag szadista-mazochista módszerekkel gyötörte és ennek a nyomai a mai napig fellelhetők Cathy testén. Ebben az időszakban Cathy O'Brien már nem volt képes elválasztani a realitást a képzelt dolgoktól és fordítva. Ezt az állapotot még meg is erősítették az agykontroll fejlett formáival, amit "Satanic reversals"-nek (sátáni kísértéseknek, megpróbáltatásoknak) neveznek, és amelyek során minden érzékelést ellenőriznek, és minden szót és mondatot két és többértelművé alakítanak át. Cathy-t előkészítették a Project MONARCH-ra, amikor is kivették az iskolából és átvitték a muskegoni Katolikus Központi Középiskolába a többi Monarch-project számára kiválasztott gyerekkel együtt.

Az utolsó esemény, amely szó szerint kiforgatta Cathy-t saját lelkivilágából, és lerombolta még megmaradt normális személyiségét 1974-ben történt egy a Michigan tagállamban lévő Cedar Springs-ben tartott rendezvény után. Ekkor Ford állítólag lerohanta őt és elektrosokkolta is, hogy mindent elfelejtsen. Ezt követően tudatának szinte minden önállósított része már valamilyen traumával volt összekapcsolva. A kísérleti program folytatódott különböző csúcstechnológiájú katonai támaszpontokon és itt tovább traumatizálták. E támaszpontok közül felsorolja a könyv a tampai McDill légibázist, a Fort Campell-t Kentucky-ban, a Fort McKlellen-t Anistonban Alabama tagállamban, a NASA Kennedy Űrkutatási Központot, Cape Canaveral-t Floridában és ugyancsak a NASA-hoz tartozó Godard Űrkutatási Központot, a főváros, Washington közelében.

Cathyt ezután apja átadta Byrd-nek, aki névleg feleségül vette. Byrd szerződést kötött az átadóval, s ez egyik napról a másikra milliomossá tette Cathy apját. Noha Byrd volt a "tulajdonosa", Cathy-t továbbadták ún. "handlerek"-nek - kezelőknek, ellenőröknek -, akik rajta tartották a szemüket és tovább traumatizálták. Egyik ilyen kezelő, a sátánista és állítólag gyilkosságokat is elkövető Wayne Cox, azzal nyert immunitást a bűnüldöző szervektől, hogy részt vett a Project MONARCH-ban. A Tennessee állambeli Nashville-ban megrendezésre kerülő Grand Old Opry fesztivál során mutatták be az ott fellépő Wayne Cox-ot Cathy-nek. Cathy azt állítja könyvében, hogy senki nem csinál karriert Nashville-ben, hacsak nem olyan kontrollált személy, mint ő, vagy nem a CIA operatív munkatársa. A vezető "slave-handler"-ek, vagyis rabszolga-kereskedők között megnevezi Kris Kristofferson-t (a Vatican based Project MONARCH slave-runner-t - egy Vatikánban működő Project MONARCH kísérleti alany irányítóját), Boxcar Willie-t (aki Cathy leányát Kelly-t három különböző elmegyógyintézetben is molesztálta) és Merle Haggard-ot (akinek a sikerdala: "Freedom Train" - Szabadságvonat, egy agykontroll-terv kódszava). A Project MONARCH slave-ekhez (kísérleti alanyokhoz) tartoznak Barbara Mandrell és nővérei. Nekik is Byrd a tulajdonosuk.

Wayne Cox Cathyt bevonta a kábítószer tranzakciókba és a sátánista rituálékba. Hat alkalommal állítólag csak azért ejtette teherbe, hogy a magzatokat sátánista szertartásokon használhassa. Tény, hogy Wayne Cox az apja Cathy O'Brien egyetlen gyermekének: Kelly nevű lányának, aki 1980-ban született. Egyik kábítószeres bevetése során Hotsprings közelében a Tinker Légibázison Cathy találkozott az akkori arkansas-i kormányzóval, Bill Clintonnal is. Azt az utasítást kapta, hogy adjon át a részére egy titkos üzenetet Bennett Johnson lousiana-i szenátortól, végül személyes használatra egy csomag finomított kokaint is át kellett adnia.

Cathyt 1980-ban a Fort Campbell-i kísérleti bázison, Kentucky-ban, Michael Aquino alezredes programozta. Aquino neonáci nézeteket vallott, és mint már említettük megalapítója volt annak a "Temple of Set" nevű szektának, amelyet még Himmler kezdeményezett. Aquino a legtitkosabb kísérletekben is részt vett, a DIA (Defence Intelligence Agency - Katonai Hírszerző Szolgálat) pszichológiai hadviselési részlegénél. Aquino volt megbízva a Presidio Day Care Center-ben - a San Francisco-i Presidio Parkban működő gondozó-központban - a gyermekeken végzett kísérletek irányításával. Cathy-n és leányán, Kelly-n, Aquino állítólag a NASA legkegyetlenebb traumaokozó technikáit is kipróbálta.

Az egyik ilyen "sex-slave" (szexuális célokra használt kísérleti alany) kiképző tábort, az Ohio tagállamban lévő Youngstone-ban működő "Charm School"-t ("Báj Iskolát") Dick Thornburgh (Pennsylvania tagállam korábbi kormányzója), későbbi amerikai igazságügyi-miniszter irányította. Együtt működött Jim Trafficant képviselővel a legfejlettebb programozási technikák alkalmazásában.

A továbbiakban idézünk szó szerint Mark Phillips és Cathy O'Brien "Trance Formation of America" című könyvéből:

"Byrd gyakran fenyegetett, hogy eldobhatónak tekintenek. Végül is az első elnöki modellt, Marilyn Monroe-t a nyilvánosság szeme előtt ölték meg, és senki sem tudta mi történt."

"Byrd szerette hallgatni a saját hangját és gyakran bonyolódott véget nem érő monológokba hosszúra nyúló híres előadásai során, miközben fotografikusan rögzítettem minden szavát. Részletezte a világuralmi erőfeszítés belső műveleti struktúráját, beleértve a lélektani hadviselés stratégiáit és megmagyarázta: miként használta és fogja használni az alkotmánnyal kapcsolatos ismereteit, hogy az alkotmányt, valamint az amerikai igazságügyi-rendszert manipulálja."

"Byrd azzal igazolta az agykontrollal kapcsolatos kegyetlenkedéseket, hogy azok belekényszerítik az emberiséget egy felgyorsult evolúcióba a neonáci elveknek megfelelően, amelyekhez ő igazodott. Azzal támasztotta alá a vallás manipulálását, hogy a Bibliában megjövendölt világbékét az egyetlen rendelkezésre állóeszközzel, a totális agykontrollal lehet elérni az új világrend keretében. Végül is - nyilatkoztatta ki - még a pápa és a mormon próféta is tudja, hogy ez az egyetlen út a békéhez és ők teljesen együttműködnek a Tervvel."

"Byrd meg volt győződve arról, hogy a világ lakosságának a 95%-a azt akarja, hogy a fennmaradó öt százalék irányítsa, és ezt azzal lehet bizonyítani, hogy a 95% nem is akarja tudni: mi történik valójában a kormányban? Byrd úgy gondolta: azért, hogy a világ fennmaradhasson, az emberiségnek óriási evolúciós lépést kell tennie egy felsőrendű faj létrehozásával. Byrd hitt a hátrányos helyzetű fajok és kultúrák népirtás és genetikai változtatás révén való megsemmisítésében és a tehetségesebbeknek, 'a világ szőkéinek' a kitenyésztésében."

Cathy elsőként Ronald Reagan mellett töltötte be a "Presidential Model" pozíciót. Az ő beállítása szerint Reagan egyik kedvenc időtöltése volt, hogy személyes fényképészével, Larry Flynt-tel, a saját ízlésének megfelelő szex-fotókat készíttetett, amelyek úgy váltak ismerté, mint "Uncle Ronnie's Bedtime Stories" (Ronnie bácsi esti történetei). Reagan személyi titkárának, Philip Habibnak az volt a kedvenc időtöltése, hogy Cathy-vel análisan szeretkezzen, s közben áramütésekkel stimulálja. Philip Habib később bemutatta Cathy-t King Fadh-nak, Szaúd Arábia uralkodójának, akinek szexuális ízlése hasonló volt. Fadh volt egyébként, aki finanszírozta a kontrákat a panamai diktátoron és CIA ügynökön, Manuel Noriega-n keresztül. Cathy-t ebben a tranzakcióban üzenetközvetítőként használták. Ennek az akciónak volt a neve az "Operation Carrier Pigeon" (Postagalamb-művelet).

Cathy egyik legbrutálisabb gyötrője állítólag Dick Cheney volt, aki Ford idején a Fehér Ház apparátusát irányította, Reagan elnök idején védelmi miniszter volt, jelenleg pedig az Egyesült Államok hivatalban lévő alelnöke. A könyv állításai szerint Cheney (és ezeket eddig jogi úton, hivatalosan és határozottan egyetlen illetékes, így az alelnök sem vonta kétségbe, azaz nem követelte "a kitalációkat és rágalmakat hangoztató Cathy O'Brien és Mark Phillips" szigorú felelősségre vonását és példás megbüntetését) rendszeresen szervezett rendezvényeket, amelyek "A Most Dangerous Game" (A legveszélyesebb játék) néven voltak ismeretesek. Ennek részét képezte a MONARCH programban résztvevő "slave"-ek szabadjára engedése az erdőben, akikre aztán kutyákkal és puskákkal vadásztak egyrészt kedvtelésből, másrészt az áldozatok további traumatizálása végett.

Az egyik ilyen parti alkalmával, amelyet állítólag Cheney és Ford rendezett, sor került az "Operation Shell Game"-re (Célbalövő játékra). Ebbe Cathy-t is bevonták, mint "postagalambot":

"Ford kezdett beszélni, mintha én egy gép lennék és lediktált egy üzenetet: 'Vidd ezt az üzenetet Dick Cheney-nek a Pentagonba. A MOB (maffia) hozzájárult 2,3 millió dollár (pornóprofit) átutalásához a Bank of Credit and Commerce International-hez. Gyűjtsd össze most a pénzünket és úszni fogunk benne. Ez a művelet sikeres vállalkozás volt. Hagyd így tovább. Fejezd be a megállapodást Panamával, valamennyi mexikói csatorna működőképes (kokain és heroin). Üdvözlet a főnöknek!"

Cox helyettesítésére Cathy-t átadták egy új kezelőnek, a pedofil, hasbeszélő és hipnotizáló Alex Houstonnak. 1982-ben Houston kokaint nyújtott át Bill Clintonnak, miközben Cathy-nek találkoznia kellett feleségével, Hillary Clintonnal. Hillary Cathy vaginájának a megpillantása során (amelyet korábban elaltatás nélkül egy démon fejéhez hasonlító alakúra operáltak, s így Baphomet-nek a fejét ábrázolja - amelyet a templomosok és követőik imádtak) állítólag annyira izgalomba jött, hogy orális aktust hajtott végre. Ez így szerepel abban a könyvben, amelyből már több kiadás is napvilágot látott, és amelyből több tízezer példányt már eladtak. Vajon miért nem tisztázza magát ezek alól a becsületsértő rágalmak alól minden rendelkezésére álló jogi és média eszköz igénybevételével, és miért nem követel magának elégtételt New York szenátor-asszonya a becsületében gázoló rágalmazók példás megbüntetésével?

Cathy O'Brien könyve szerint id. George Bush-nak állítólag pedofil hajlamai voltak és Cathy Kelly nevű leányával is volt kapcsolata. A könyv szerzői szerint id. George Bush azt is állította magáról, hogy ő E.T., vagyis extra terrestial (földöntúli lény) és képes aktivizálni olyan holografikus képzetet Cathy elméjén belül, amelyben átváltozik óriásgyík-szerű űrlénnyé.

Bohemian Grove Californiában olyan exkluzív klub, ahol szinte minden szexuális és sátánista perverzió megengedett. A látogatókat egyszerűen "Grover"-eknek nevezik. Reagan elnök oktatásügyi minisztere, és Bill Clinton későbbi jogtanácsosa: Bill Bennett és testvére Bob Bennett 1988-ban lerohanták az akkor nyolc éves Kelly-t. Bennett belülről ismerte a katolikus-jezsuita agykontroll technikákat, és felhasználta őket az "Education 2000" elnevezésű programnak a végrehajtásához. Ezt a programot úgy dolgozták ki, hogy növelni tudják vele a gyermekek tanulási kapacitását, miközben lerombolják azt a képességüket, hogy önállóan tudjanak gondolkodni. Bennett Bushoz hasonlóan szintén azt állítja magáról, hogy földöntúli űrlény. Egy másik terv, amely "World Vision" néven ismert, tulajdonképpen egy jezsuita finanszírozási módszer a világbéke elérésére agykontroll révén.

Az "Order of the Rose" (a "Rózsák Rendje") a templomos lovagrend egyik elágazásának tekinthető, és nagy tekintélye van az új világrend létrehozására törekvő szervezetek körében. Sok kísérleti alany bal csuklójára rátetoválták a vörös rózsát. Ennek az "Order of the Rose"-nak tagja volt Brian Mulroney kanadai miniszterelnök és Vanderjegt, valamint Madelaine Albright, aki Bush szerint: "rajtam keresztül került az ENSZ-be, azért, hogy elősegítse az Új Világrendet." A "Rózsák Rendjén" belül id. George Bush renden belüli neve: "The Rose" - "a Rózsa".

1986-ban Cathy-t és Kelly-t a kaliforniai Lake Shasta-ba vitték azzal az ürüggyel, hogy ott zenei fesztiválra kerül sor Merle Haggard szervezésében. Lake Shastá-ban valójában egy különleges rendőri erő tartózkodik, amelynek feladata az Új Világrend programjában való részvétel. Ebben a központban számos ún. Fekete Helikopter állomásozik, valamint agykontroll alatt álló fegyveres személyzet. Itt a könyv jogi úton eddig nem cáfolt állításai szerint id. George Bush és Dick Cheney eljátszották Cathy-val a már előbb ismertetett "Most Dangerous Game"-t. Amikor Cathy 29 éves lett felötlött benne, hogy a korábbi "Presidential Model"-ek nem sokáig éltek 30 éves koruk után. Ebben a kritikus időpontban azért menekült meg mégis, mert egy másik szenátor, Patrick Leahy, (aki Byrd szenátornak a közeli barátja és a Szenátus hírszerző bizottságának a helyettes-elnöke volt) megszerezte őt egy átmeneti időre.

1988. februárjában, két hónappal rá, hogy Cathy betöltötte 30. születésnapját Mark Phillips, (aki korábban a CIA alkalmazottja volt és a legtitkosabb technológiában - a "Trauma-based mind control"-ban, azaz az agyműködés trauma révén történő befolyásolásában - járatos szakértőnek számított) megszöktette Cathy-t és Kelly-t Alex Houstontól, akinek Phillips korábban üzleti partnere volt. Mark Phillips-nek sikerült őket Alaszkába vinnie a "hírszerző közösség" egyik bennfentesének a segítségével. Itt Mark Phillips, aki nem ideg és elmegyógyász, de az agykontrollhoz szükséges eszközök szakértőjeként ismerte ezt a technikát, hozzálátott Cathy tudatának intenzív visszaprogramozásához (de-programming), amely végül is elvezetett hosszú és fáradságos erőfeszítések után, Cathy normális agyműködésének a visszaállításához. Ez tette lehetővé azoknak az információknak az emlékezetéből való felidézését, amelyek végül is elvezettek Mark Phillips és Cathy O'Brien közös munkájának a megírásához: a "Trance Formation of America" című könyv megszületéséhez.

Az is kiderült, hogy Kelly-t Wayne Cox úgy programozta, hogy a "hypnosleep" (hipnotikus álom) néven ismert agykontroll-technika segítségével adott esetben meghaljon. Az ilyen módon programozott személy krónikus és egyre súlyosbodó asztmában szenved. Mark Phillips szerint jelenleg az elmegyógyászat még meglehetősen le van maradva: "Agykontroll áldozatoknak a hivatalos elmegyógyászokhoz való irányítása kezelés végett, a jelen körülmények között, egyenlő lenne azzal, hogy egy beteget, akinek nagyon kényes műtétre van szüksége, egy olyan sebészhez küldünk, akinek a szeme be van kötve és a keze meg van bilincselve."

Hármuk élete tele volt megpróbáltatásokkal, halálos fenyegetésekkel és jogi küzdelmekkel. Kelly a könyv megjelenésének időpontjában, 1995-ben, ténylegesen politikai fogolynak számított és elmegyógyintézetben tartották. Arra hivatkozva, hogy öngyilkossági késztetései vannak, nem engedték meg, hogy kapcsolatot tartson Mark Phillips-szel, azon kevesek egyikével, aki segíthetett volna neki egészsége visszanyerésében. A kiszabadítása érdekében kezdeményezett valamennyi jogi lépést végül is "nemzetbiztonsági okokra" való hivatkozással utasították el az igazságügyi hatóságok. A kellően alátámasztott bizonyítékok egész sora ellenére, az 1947-es nemzetbiztonsági törvény, valamint annak 1986-os kiegészítése annyi kiskaput hozott létre, amely lehetővé tette a kormányzat és az igazságügyi szervek számára, hogy "nemzetbiztonsági érdekekre" hivatkozva cenzúrázzanak, illetve eltusoljanak kényes ügyeket.

Az átlagpolgár azt feltételezheti, hogy ha napvilágra kerülnek a könyvben leírt visszaélések, akkor az illetékesek a nyilvánosság nyomásának engedve felelősségre lesznek vonva. Minthogy a könyv szerzői halálos fenyegetések közepette éltek, a nyilvánossághoz menekülve kerestek védelmet. Egyelőre azonban a felelősségre vonás elmaradt. De elmaradtak a megvádoltak részéről a könyv szerzői ellen szükségessé vált jogi lépések is. Azaz, a váddal illetetett közéleti személyiségek sem vették igénybe az igazságszolgáltatást azért, hogy tisztázzák magukat a két szerző által leírt vádak alól. Ennek egyik oka lehet az, hogy a jogi eljárások további tényeket tártak volna fel és esetleg megerősítették volna az állításokat. Ehhez járult volna a nem kívánatos nyilvánosság a tömegtájékoztatási eszközökben. Tehát nagyon nyomós okok szóltak amellett, hogy a megvádolt közéleti személyek hallgassanak és passzívak maradjanak.

Az a tény, hogy ezt a hallgatást és passzivitást megengedhették maguknak, arra utal, hogy a társadalmi hierarchiában, hatalmi struktúrában elfoglalt helyük valójában már nem az állampolgárok döntésén nyugszik. Ezért az állampolgárok véleménye, a közvélemény nyugodtan ignorálható. Azok a háttérhatalmi struktúrák, amelyek őket politikai pozícióikhoz juttatta, azok továbbra is bíznak bennük és e körök számára nem számít diszkvalifikációnak mindaz, amit a "Trance Formation of America" című könyv néhány közéleti személyről állít.

Brice Taylor és az agykontroll

Brice Taylor is a trauma okozással végzett agykontroll kísérletek egyik bátor túlélője. Miután átélte a csúcstechnológiával gyakorolt kísérletezést, megírta kellően dokumentálva élettörténetét részletesen beszámolva arról, hogy milyen kínzásokat kellett elszenvednie olyan ünnepelt közéleti személyiségektől, mint Bob Hope, Henry Kissinger és még sokan mások. "Thanks for the Memories" (Köszönet az emlékekért) című könyvében Taylor ezt írja:

"Amiről az önök többsége nem tudhatott, az az, hogy évekkel ezelőtt a Hidegháború kezdetén ún. hivatásos szakemberek és vezetők egy titkos csoportja engedélyt kapott gyanútlan amerikai lakosokon végzett kísérletekre azért, hogy a fejlett technológia egy változatát továbbfejlessze... Az amerikai vezetők, hivatásos orvosok és tudósok által összegyűjtött technológia, a bio-elektromágneses frekvencia-gyógyászat, a génmanipuláció, agykontroll, agykutatás, halálközeli állapottal való kísérletezés, a parapszichológiai kutatások, a távolbalátás, az idő- és térben való utazás formájában létezett és létezik, s ehhez képest mindennapi felfogásunk elavultnak számít."

Brice Taylor is - Cathy O'Brienhez hasonlóan - mesterségesen előidézett Multiple Personality Disorder-ben (tudathasadásos személyiségzavarban), mai nevén Dissociative Identity Disorderben (tudathasadásos identitás-zavarban) szenvedett. Ez a trauma-okozással szabályozott technika képes létrehozni számos elkülönülő "személyiséget" ugyanazon személyen belül. Ezek az elkülönülő személyiségek önállóan programozhatók, mint egy komputer azért, hogy különböző specifikus feladatokat lássanak el. Így beprogramozható az egyik elkülönített személyiség szex rabszolga-prostituáltnak, a másik bizalmas információkat továbbító futárnak, vagy adatokat rögzítő agyfájlnak. Ezek az elkülönített személyiségek csak azon személy számára hozzáférhetőek, aki ismeri a speciális kódjelzéseket, mert csak ezek segítségével lehet működtetni (aktivizálni, be-és kikapcsolni) az adott elkülönült személyiségbe beépített programot.

Sok évig tartó terápia és gondos kezelés révén Brice Taylornak sikerült rekonstruálnia saját emlékeit, amelyek a programozás révén nem voltak hozzáférhetőek a saját maga számára, mert azokat a rituális kínzások és tudatmanipulációk elrejtettek előle. Amikor emlékezete ismét működni kezdett, megdöbbentő történet bontakozott ki saját maga előtt is:

"Amit ön olvas ebben a könyvben, bepillantás az eseményekbe programozott 'személyiségek' szemén keresztül, mindazon keresztül, amit ezek a 'személyiségek' megtapasztaltak és átéltek." - írja könyvének bevezetőjében, hozzátéve "az információk többsége egyszerű kópia, amelyet gyakran szó szerint lemásoltam a saját magán-újságjaimról. Éveken keresztül naponta kínos pontossággal dokumentáltam emlékeimet azért, hogy kiválasszam a gyakran eleven, bár zavaros emlékképeket, amelyeket őriztem. Amire emlékeztem olyan messze volt attól, amiről azt hittem, hogy átéltem - hogy mélyen megrázott."

Brice Taylor memoárja éveken át tartó gyötrő visszaemlékezés az átélt események részleteire. A programozás eredményeként szinte tökéletes fényképezőgéphez hasonló memóriára tett szert, és ez tette lehetővé, hogy a legapróbb részletekről is be tudjon számolni.

"Az a képzés, amelyben irányítóim részesítettek visszalőtt rájuk. Amikor titkos életem emlékei kezdtek benyomulni a tudatos agyműködésembe, sok olyan tolakodó emléknyom villant fel, nemcsak az agyamban, de a testemben is, amely arra kényszerített, hogy újra felidézzem ezeket a tapasztalatokat teljes részletességgel. Ez addig a pontig haladt, hogy teljesen felborította mindennapi élettevékenységemet... Olyan mértékig, hogy abba kellett hagyni a 'master degree'-ért folytatott egyetemi tanulmányaimat és mindennap fel kellett keresni orvosomat folyamatos terápia keretében... Megkíséreltem megérteni és megtartani mindazt az információt, amely visszaáramlott a tudatomba, és ezért éveken át arra kényszerültem, hogy minden egyes emlékemet - úgy, ahogyan azt lelki szemeimmel láttam, hallottam és a szagát érzékeltem, és ahogyan azt a testemben éreztem - leírjam. Így tudtam megőrizni némi hasonlóságot a valódi személyiségemhez."

Brice Taylor visszaemlékezései 14 évet fognak át. Ez arról szól, hogy hogyan hoznak létre egy emberi robotot. Brice Taylor felvett név. Kislányként Brice folyamatosan alá volt vetve traumáknak, testi és lelki sérüléseknek, lelki megrázkódtatásoknak, mivel apja folyamatosan megerőszakolta, gyermekprostitúcióra kényszerítette, és pornográfia készítésére használta.

"Apám éveken át rituális jellegű brutális fizikai és lelki kínzásokkal gyötört. Többek között bezárt szekrényekbe, ketrecekbe és koporsókba, miközben közölte velem, hogy itt hagy meghalni. Csaknem megfulladva, magányosan, tűket szúrtak az érzékeny testrészeimbe, megfosztottak az élelemtől és az alvástól. Elektrosokkot kaptam, elektromos vezetékeken, forrasztó készülékeken és állatok hajtásához használt ösztökével. Kábítószereztek. Kifinomult módszerekkel hipnotizáltak és elektronikusan programoztak..."

Brice Taylort kényszerítették, hogy kínzási rituálékon és orgiákon vegyen részt. Végül is eladták egy "rabszolga-aukción".

"Az agykontroll rabszolgák piacán az elit tagjai felkeresik az aukciókat, amelyek első látásra gyermek divatbemutatóknak látszanak. Később sztriptíz következik. Számos ilyen show-műsorban felléptem, mielőtt ténylegesen szponzoráltak vagy eladtak."

Nos, Brice Taylor "tulajdonosa" a közismert színész és komikus: Bob Hope volt. Később felfedezte, hogy egy másik szponzora, akit Charlie nagybácsinak hívott: Charles L. Horn volt, a Federal Cartridge Company tulajdonosa, a későbbi Olin Alapítvány létrehozója és elnöke. Charlie mutatta be Brice Taylort Henry Kissingernek, aki folytatta agykontroll-programozását, felkészítve őt arra, hogy a későbbiekben "mind file"-nak (agy-fájlnak), élő memóriának, információ-raktárnak használja a személyi komputerhez hasonlóan. A tudatába elhelyezett szigorúan titkos kormányzati adatokhoz kizárólag Kissinger tudott hozzáférni.

Taylor keresztülment a NASA (National Security Agency - Nemzetbiztonsági Hivatal) által kidolgozott magasabbszintű agykontroll programozáson is, valamint az "Óz a varázsló", "Apád, anyád idejöjjön" történetén alapuló agykontrollon. Ezen túlmenően a hatalmi elit szexuális igényeinek kiszolgálására is felkészítették, mint prostituáltat. Brice Taylor ilyen minőségben kiszolgálta John F. Kennedy-t, Lyndon Johnsont, Richard Nixont, Gerald Fordot és még kormányzóként Ronald Reagant. Beceneve: "a million dollar baby" (milliódolláros baba) volt. Könyvében Taylor leírja, hogy fültanúja volt olyan beszélgetéseknek, ahol az Egyesült Államok elnökének és más magas rangú politikusoknak felkínálták az "escortok", azaz a kísérőhölgyek szolgálatait, a CIA emberi robot technológiájának legújabb, legmodernebb termékeit: a programozott szex- és hírszerző-rabszolgákat. Bátorították őket, hogy szexuális és emocionális szükségleteik kielégítésére ezeket a társalgó hölgyeket vegyék igénybe a kívülállókkal folytatott ilyen kapcsolat helyett. Taylor később megtudta, hogy a Project MONARCH Beta-típusú programozásán átesett személyeket nevezték "milliódolláros babáknak", mivel ekkora nagyságú közpénzt kellett minden így programozott kísérleti alanyba invesztálni kisgyermek korától a felnőtt koráig.

A Project MONARCH keretében kiképzett "Presidential Model" ("Elnöki model") szolgálatainak az igénybevétele egy estére az 1960-as években 1200 dollárba került. Henry Kissinger Brice Taylor-t az ő "egymillió dolláros gépének" nevezte. Mint már utaltunk rá Kissinger élő személyi komputerként használta Brice Taylort, hozzáférhetővé téve az agyában létrehozott információs fájlokat az Energia Bizottság, a NATO, a Külkapcsolatok Tanácsa, a Trilaterális Bizottság, valamint a Képviselőház azon tanácskozásain, ahol a közpénzek szétosztásáról döntöttek. Brice Taylor részletesen ír könyvében a "Council"-ról (a "Tanácsról"), amely a színfalak mögül irányítja a világpolitikát és a globális eseményeket. "Henry volt a legnagyobb kutya, ami a Council-t illeti. Neki volt az a tehetsége, amelyre szükségük volt, és aki gondosan előre kidolgozta a stratégiai terveket és rendszerint el is érte a kívánt eredményeket. A Council szemében Rockefeller inkább nélkülözhető volt, mert övé volt ugyan a pénz és a hatalom, de nem volt sajátja az a mélyenszántó gondolkodás, amit Henry-ben megtaláltak."

E sorok írója a "Council"-t, a Council on Foreign Relations-zel (Külkapcsolatok Tanácsa New Yorkban) azonosítja, amely 1921 óta a háttérhatalom legfontosabb koordináló intézménye, a City of Londonban működő ikerintézményével, a Royal Institute of International Affairs-zel (Királyi Külügyi Intézettel) együtt.

Kissingerről még a következőket írja Taylor:

"A színfalak mögött Henry ellenőrizte a külkapcsolatokra vonatkozóan a Külügyminisztérium által hozott döntéseket és akciókat. Mindig kísérletet tett arra, hogy olyan szituációt teremtsen, amelyben a Council globális méretekben tartotta kézben a teljes ellenőrzést. Úgy tekintették mindezt, mint egy játékot, egy életre szóló tervet, melynek várható kimenetele végül is lehetővé teszi, hogy a globális elitnek ez a nemzedéke nyerje meg azt a játszmát, amely elődeinek nem sikerült. Ez ambicionálta és ösztönözte őket."

Brice Taylor könyvének egyik fejezete a "Baby Monarchs Are Born" (Monarchs bébik születnek) címet viseli és ebben azt állítja, hogy Reagan elnöksége idején az alelnök, vagyis id. George Bush pedofil volt. A következőket írja szó szerint arról, miként traumatizálta Kelly nevű leányát:

"Éveken keresztül Kelly szorosan kapcsolódott ahhoz a traumához, amit én kaptam. Ismétlődően kínozták és traumatizálták a jelenlétemben abból a célból, hogy engem 'vonalban tartsanak'. A kínzással fragmentálták a pszichéjét azért, hogy létrehozzák benne a tudathasadásos személyiségzavar állapotát, hogy ő is a nyomdokaimba léphessen és használhassák, mint 'Presidential Model'-t. Szerencsétlenségére nem sokáig kellett várnia, hogy ehhez az ún. 'privilégiumhoz' hozzájusson, minthogy ezidőtájt a mi újonnan választott alelnökünk, George Bush, pedofil volt, és Kelly-t olyanná formálták, amit 'Bush-baby'-nek neveztek, amint azt később meg tudtam egy korábbi CIA-alkalmazottól."

Alátámasztja ezt a gyermekek elleni bűnös eljárást az a másik könyv is, amelyet Cathy O'Brien írt: "Trance Formation in America" és amelyet az előzőekben már részletesen ismertettünk. O'Brien leányát - véletlenül vagy sem - szintén Kelly-nek nevezték. Kormányzati forrásokból származó értesülések szerint, a "Bush-baby"-khez sorolt kislányokat Kelly-nek nevezték el, így bárki is volt, aki kezelésbe vette őket, nem kellett emlékeznie a nevükre. Brice Taylor is - véletlenül vagy sem - beszámol egy esetről, amikor vadászott rá George Bush Bob Hope-nak a Jordan Ranch nevű birtokán. Ennek a vadászatnak a neve volt "The Most Dangerous Game", azaz "a legveszélyesebb játék". Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy Cathy O'Brien is beszámol könyvében ehhez hasonló történetről.

Brice Taylor, aki időközben vallásos lett, úgy látja, hogy egyfajta spirituális háború folyik Földgolyónkon, egy láthatatlan küzdelem az életekért, a szabad akaratért. Az agykontroll az egyik végső eszköz a világuralom megszerzéséhez: "Megtanultam, hogy a szabadság nem szabad, és küzdelembe kell bocsátkoznunk nem erőszak és háború útján, de a tudás, az igazság és a szeretet, az igazi spirituális erő és kiállás segítségével, úgy, hogy hallani lehessen bennünket." - írja Taylor könyvében.

Candy Jones, mint kísérleti alany

Candy Jones, aki Jessica Wilcox néven látta meg a világot, mint divatmodell világhírűvé vált a II. világháború idején, később pedig saját modell ügynökségét is megalapította, és sikeresen működtette. Az FBI egyik munkatársa arra kérte: járuljon ahhoz hozzá, hogy irodája titkos levélátadó hely ("mail drop") lehessen egy másik kormányzati ügynökség, feltehetően a CIA számára. A mélyen hazafias Candy Jones elfogadta ezt az ajánlatot. A hírszerzés titkos világának a határszélén mozgó Candy Jones kapcsolatba került Dr. Gilbert Jensen-nel, aki viszont Dr. Marschall Burger-nek dolgozott. Ezek az álnevet viselő doktorok kém-pszichiáterként álltak a CIA alkalmazásában. Jensen azzal az ürüggyel, hogy munkavállaláshoz szükséges interjút készít, hipnotizálta Candy Jones-t és úgy találta, hogy különösen fogékony alany. Így vált a CIA agykontroll programjának az egyik kísérleti résztvevőjévé. Titkos futári szolgálat teljesítésére készítették fel. E felkészítés során álcázott technikával hipnotizálják a kiválasztott személyt, átadják neki a továbbítandó információt, hogy rögzítse az emlékezetébe. Ezt az üzenetet hipnotikus eszközökkel törlik a tudatos memóriából, majd hipnózis utáni szuggeszcióval - specifikus kulcsszó használatával - lehetővé teszik az így elrejtett üzenetnek az előhívását. Ha a hipnotizáló létre tud hozni egy ilyen futárt, akkor garantálva van a maximális biztonság. Még kínzás hatására sem árulja el az üzenetvivő, hogy mi van elrejtve a tudatalattijában, mert nem tudja valójában, hogy ő mit is tud.

Candy Jones titkára fokozatosan úgy derült fény, hogy 1972. december 31-én Long John Nebel, a népszerű médiaszemélyiség feleségül vette az akkor már 47 éves és nemzetközileg is ismert divatmodellt, Candy Jones-t. Nebel egész éjszakán át tartó rádió show műsorai több millió hallgatót vonzottak. Az esküvői partin Nebel rendkívül érdekes változást figyelt meg újdonsült házastársán, akit mindössze 28 napi ismeretség után vett feleségül. Candy igen rövid idő alatt elveszítette természetes báját, hangja megváltozott, és egy teljesen más asszony állt előtte. Amikor vacsorázni mentek, Nebel ismét megtapasztalta ezt a transzformációt. Miközben otthon lefekvéshez készültek, ismét egy ilyen furcsa személyiség változás állott elő. Candy teljesen másképp viszonyult hozzá. Durván, gúnyosan és hűvösen. Amikor Nebel erre rákérdezett, Candy meg volt lepődve, nem érzékelte, hogy egy másik személyiség és egy másik hang áradt belőle. Néhány héttel később végül is elmondta férjének, hogy az FBI számára dolgozott, hozzátéve, hogy időnként el kell majd távoznia anélkül, hogy ennek okát megmondaná. Ekkor gondolt arra Nebel, hogy kapcsolat állhat fenn Candy másik személyisége és titokzatos útjai között.

Jessica Wilcox 1925-ben Atlantic City-ben született, és feltűnő szépségű szőkeség volt. Az általa megszemélyesített szépségideál igen divatos volt Grace Kelly, Jane Mansfield és Marilyn Monroe előtt. Szülei nem éltek jól, őt pedig bántalmazták. Nem engedték, hogy más gyermekekkel barátkozzon és gyakran el volt zárva egy sötét szobában. Ekkor kezdett képzeletben különböző figurákat teremteni a maga számára. Egyik ilyen fantázialény volt Arlene, aki a többi képzeletbeli személytől eltérően végig vele maradt, mint a másodlagos személyisége, aki pont az ellentéte az igazi Candy-nek. Arlene sok tulajdonsága az anyjáéra hasonlított, durva, kemény, és szarkasztikus volt, aki mély hangon beszélt. Ez volt az a hang, amire Nebel, a férj felfigyelt. Amikor Candy igazi önmaga volt, akkor szeretetteljes, barátságos és elbűvölő volt. Amikor viszont Arlene-ként viselkedett, akkor rosszmájú, agresszív. Nebel arra is felfigyelt, hogy Candy halálosan retteg mindentől, ami kínai. Ezen túlmenően félt az orvosoktól, a pszichiáterektől, mert valamennyien használtak gyógyszereket. Amikor a drogok kerültek említésre, minden alkalommal Arlene jelent meg Candy-ben, mint a védelmezője. Nebel rájött, hogy hosszú története van annak, ami Candy-ben lejátszódott és a nyomok az amerikai központi hírszerző ügynökséghez, a CIA-hoz vezetnek. Nebel, aki amatőr hipnotizőr is volt, arra a kockázatos lépésre szánta rá magát, hogy Candy-t transzba ejtse, feltegyen neki néhány egyszerű kérdést, és magnetofonra rögzítse a kapott válaszokat. Így született meg a "The Control of Candy Jones" (Candy Jones ellenőrzése) című könyv, amelyet Donald Bain írt a szalagra rögzített vallomások alapján.

Candy 1945-ben a Fülöp-szigeteken turnézott, amikor beteg lett, és ekkor találkozott Dr. Gilbert Jensen-nel. 1946-ban érdekházasságot kötött Harry Conover divatcárral, de ez válással végződött. A házasságból származó három fia vele maradt. 1960-ban kereste fel régi ismerőse egy nyugdíjas tábornok, aki engedélyt kért arra, hogy new yorki üzletét "mail drop"-nak használhassák. Ehhez hozzájárult és abba is belement, hogy üzleti útjai során levélküldeményeket továbbítson az FBI számára. Az egyik ilyen levelet San Franciscóban Dr. Gilbert Jensen-nek kellett átadnia, akire halványan emlékezett, és akivel újból 1960. november 16-án találkozott. Jensen közölte vele, hogy most a CIA számára dolgozik, és Oaklandban van az irodája. Felajánlotta Candy-nek, hogy csatlakozzon a titkos tevékenységhez, hozzá téve, hogy ez anyagilag is igen kedvező. A három fiát nevelő Candy beleegyező választ adott. Jensen elsők lépésként hipnotizálta. Ekkor találta meg benne a lelkemélyén rejtőzködő Arlenet. A hipnózison túlmenően nagy hatású gyógyszereket is beadott neki intravénásan. Ezzel elérte, hogy Arlene előre került Candy tudatában és csaknem teljesen átvette személyiségének az irányítását. Ez tette lehetővé, hogy Arlene hangjával és modorával Jensen képes volt rávenni Candyt különböző kísérleti feladatok teljesítésére az Egyesült Államokban és külföldön. Candy kinézésre is Arlene-vé alakult át, amikor parókát viselt és különböző stílusú kozmetikai kikészítéssel elváltoztatta a külsejét. Jensen célja tökéletes hírtovábbítónak a létrehozása volt, aki semmilyen körülmények között - még kínzás hatására sem - árulja el azt, amit tud.

Ez a művelet igen jól meg volt szervezve. Candy, mint Arlene - vagyis virtuális zombie - meglátogatott különböző kiképző táborokat, katonai támaszpontokat és titkos orvosi létesítményeket egész Amerikában. Kiképezték a titkos tevékenység minden változatára, beleértve a robbanószerek használatát, a közelharcot improvizált fegyverekkel való bánásmódot, az álcázást, és a kommunikációt. Megtanították rá. hogy hogyan öljön csupasz kézzel, miként viselje el a fájdalmat és legyen képes ellenállni a kihallgatási technikáknak. Többször is jelen volt a büszke Jensen oldalán, mint a narko-hipnotikus tudatbefolyásolás sikeres példája: a tökéletes harcos. Jensen azt is állította, hogy Arlene-t oly mélyen kondicionálta, hogy parancsára akár meg is ölné magát. Mutatja morális beállítódását az, hogy Jensen égő gyertyát helyezett Candy-nek a nyitott vaginájába anélkül, hogy fájdalmat, vagy félelmet tanúsított volna. Így demonstrálta módszerének a sikerét 24 orvos előtt a CIA központjában Langley-ban, egy előadás alkalmával.

Candy-t Arlene-ként kétszer is Taiwanra küldték futárszolgálatra. Itt elektromos árammal kínozták, de nem tört meg. A titkos képzési menetrend szerves részét képezte a perverz szexualitás. Gyakran levetkőztették, lefektették, kábítószerezték, hipnotizálták, és kínozták különböző összejöveteleken. Orvosi vizsgáló asztalon Gestapó módszerekkel vallatták, és még nők is használták szexuálisan akarata ellenére. Maga Jensen is közeledett hozzá hipnózisban, de úgy tűnik, hogy Candy ezt valahogy mégis csak elhárította.

Minderre nem a kommunizmus elleni harchoz volt szükség. Ez sokkal inkább azt példázta, amit Churchill "pervertált tudomány"-nak nevezett a régi stílusú hírszerzési rendszer keretén belül. Jensen a programozó és kontrolláló elmegyógyász tudatában volt, hogy nagy kockázatot vállal. Nem lehetett biztos abban, hogy vajon Arlene nem jelenik-e meg parancs nélkül is Candy Jones mindennapi életében. Jensen óvatossága ellenére ez mégis megtörtént, hiszen végül is az egész történet így került fokozatosan napvilágra. Candy-nek azonban fogalma sem volt arról, hogy máshol is járt és mást is tett, mint az ő normális élete, kivéve azt, hogy felkereste Jensent és átadta a rábízott iratokat. Amikor a feladatot elvégezte, Jensen visszahozta őt a transzból, és tudatos élete ismét folyamatossá vált.

Mindezt azokról a magnószalagokról tudhatjuk, amelyeket Candy hipnózis alatt maga mondott el Nebel kérdéseire válaszolva. Candy nem akarta elhinni, hogy ő maga átment ezeken a tapasztalatokon, amelyeket Arlene elmondott. Ezekről a magnószalagokról évek múltán Donald Bain színpadi drámát írt négy szereplővel. Egyrészt Arlene és Nebel, másrészt Jensen és Candy. Arlene természetesen egy fantázia-lény Candy fejében. A lényegi szereplő Nebel, és Jensen csak árnyékfigura. A drámának fokozta a hatását az a tény, hogy megerősítést nyert. Jensen létező személy és valóban olyan fajta tevékenységet folytatott, ahogyan az Candy elmondotta.

Donald Bain könyve vált a mintájává Cathy O'Brien "Trance Formation of America" című és Annie McKenna "Paperclip Dolls" (Kivágott papírbabák) című könyvének. Bain szembe állította a Cathy agyában lévő képzelebeli világot John Nebel egyre mélyebbre hatoló, valóságfeltáró kérdéseivel. Az egészre pedig ráborul Jensen árnyékfigurája. Donald Bain úgy látja, hogy Candy Arlene-ként sokkal több kísérleti küldetést teljesített Jensen számára, mint amennyi valaha is felfedezésre került. Áttekintve az 1960-as években a hivatalában eltöltött munkaidőt kiderült, hogy üzleti út címén igen gyakran volt távol és semmiféle megállapodást nem kötött.

Candy Jones akarata ellenére belekerült a hatalomnak abba a misztikus, rejtőzködő szférájába, amelynek léte és működése meghazudtolja a természet és a társadalom demokratikus és szociális szemléletét. Candy annak a határterületnek a részesévé és áldozatává vált, ahol találkozott az amerikai hírszerzés és az orvosi, pszichiátriai szakma. Mindkét szektor életbe vágóan fontos volt az amerikai katonai ipari komplexum és a mögötte álló szervezett pénzhatalom számára az 1950-es és 1960-as években. Minden valószínűség szerint a Jensen álnév alatt rejtőzködő kísérletező pszichiáter a beindult MK-ULTRA program keretében tevékenykedett.

"Project Superman" - Andy Pero története

A magyar, román és cseh felmenőkkel rendelkező Andy Pero a nevadai Fallonban született 1969-ben. Apja az ottani légi bázis helyettes parancsnoka volt. Andy Pero anélkül, hogy ehhez hozzájárult volna, olyan tudatmódosító kisérleti programnak lett alávetve, amely a Monarch Project elágazásának tekinthető. Pero azt állítja, hogy genetikus manipulációval trauma okozásával végzett agykontrollal, valamint a Jose Silva nevével fémjelzett relaxációs tréninggel, illetve e három módszer kombinációjával rendkívüli tulajdonságokat fejlesztettek ki benne. Ezen túlmenően Pero azt is állítja, hogy akaratlanul úgnevezett "Manchurian Candidate"-ként is felhasználták, a Montauk Project keretében.

Andy Pero először 1998. augusztusában hozta nyilvánosságra élettörténetét, Preston Nichols különleges vendégeként. Preston előadássorozatára Philadelphiában került sor. Andy Pero úgy véli, hogy az első kísérletek vele akkor kezdődtek, amikor két és fél éves volt. Öt éves korában Münchenbe került, ahol két különböző óvodába, egy német nyelvűbe és egy angol nyelvű amerikaiba járt. Felvillanó emléknyomok arra utalnak, hogy bizonyos kísérleti kínzásokon már két éves korában is keresztülment, amikor is elektrosokkolták, és tűket szurkáltak a fülébe illetve a nemi szervébe. Ezeknek a kísérleteknek az a célja, hogy olyan extrém traumának vessék alá, amely elválasztja az agy működését a test működésétől. Ezt úgy érik el, hogy a tudatot különböző önálló részekre hasítják, amelyeket aztán egymástól függetlenül lehet programozni, és így el lehet vele érni emberfeletti tulajdonságok létrehozását. Az történik, hogy az emberi agy normális impulzusait, az emóciók normális folyamatát szétválasztják, majd a szétválasztott tudatrészeket újra programozzák. Ezen keresztül el tudják távolítani a félelmet, és el tudják érni, hogy az új program nyomán eltűnnek az ösztönös gátlások és a "de én nem tudom, de én félek..." típusú válaszok. A program arra irányul, hogy a kísérleti alany tegye meg, amit mondanak neki, és ne gondolkozzék. Lényegében úgy kezelik az emberi tudatot, mint egy komputert.

Az ehhez hasonló tudatmódosító programokat, pl. a Monarch és a Montauk Project-et a kormányzat finanszírozza. A II. világháborút követően számos egykori náci tudós érkezett az Egyesült Államokba a titkos szolgálatok útján. Ők korábban a koncentrációs táborokban végeztek agykontroll kísérleteket. Andy Pero tréningjét, tudatmódosító "kezelését" a New York államban lévő Rochester Egyetemén végezték. Vagy egy padlásszobába vitték fel, vagy pedig a könyvtár legfelső emeletére. Programozásának döntő része a New York államban lévő Rome helység légi bázisának a nagyméretű laboratóriumában folyt. Perot bekapcsolták a "Montauk chair" ("Montauk szék") nevű kísérleti programba is Camp Hero-ban, amely a New York Államhoz tartozó Long Island sziget Montauk nevű városkájában van. A nők szex-programozását a New Jersey-ben lévő Paramus-ban végzik. Az itteni kísérleti alanyok 99 %-a akaratlanul vesz részt ebben a programozásban, és így válnak irányított tudatú ügynökökké.

Andy Perot édesanyja még 10 éves korában beíratta a Silva-féle agykontroll kurzusra. A Silva-módszer önhipnózisnak is felfogható, amelynek keretében meg lehet tanulni a különböző tudatszintek bekapcsolását, és ezáltal öngyógyítást, ellazulást, emlékképek felidézését, sőt a tudatunk erejével történő kanálhajlítást is meg lehet tanulni. Andy Pero ekkor találkozott először két különösen viselkedő egyenruhás személlyel, akik aztán rendszeres időközönként felkeresték. Mivel Andy kiválóan szerepelt a Silva-féle kiképzésen, valamint a különböző sportokban, a két egyenruhás egyik alkalommal közölte is vele: "hallottuk, hogy bizonyos nagyon különös képességekkel rendelkezel. Egy napon számunkra fogsz dolgozni." Először még nem fogta fel e kijelentés értelmét, de később a két férfi fontos szerepet játszott valamennyi tréningjén egyetemi évei egész időszakában. Andy Pero nemcsak a különböző sportokban tűnt ki, de intelligencia hányadosa is a legjobbak közé tartozott. Ennek ellenére nem tartották különösebben okosnak, mivel az elektrosokk kezelések következtében dadogott.

Amióta fokozatosan helyreállt emlékezetének a működése, már vissza tud emlékezni arra, hogy számos alkalommal elektrosokk kezelést kapott, miközben egy zárt víztárolóba helyezték és azt az utasítást kapta, hogy a víz alatt lélegezzen. Ennek eredményeként több alkalommal is csaknem megfulladt, és az agyában kísérletileg létrehozott öngyógyítási képesség segítségével tudta visszanyerni eszméletét. Megtanulta, hogy létrehozza saját lelki laboratóriumát a Silva agykontroll segítségével, amely tele van szuper-hatékony gyógyító eszközökkel, amelyek bármely elszenvedett sérülést képesek gyógyítani. Kényszerítették, hogy elviseljen minden képzeletet felülmúló fájdalmat, és ezáltal emberfeletti erőre és önuralomra tegyen szert, és rendkívüli körülmények között is életben maradjon.

A kiképzők hipnotikus önkívületi állapotában közölték vele, hogy ugorjon le egy létráról csekély magasságból. Majd fokozatosan növelték a magasságot, végül már sikeresen leugrott egy épület tetejéről, sőt kisebb magasságban repülőgépből is ejtőernyő nélkül. Amikor tudatkontroll alatt volt, szinte bármit végre tudott hajtani egészen addig, amíg hitt a feladat végrehajthatóságában. El tudott végezni több száz fekvőtámaszt, amelyet több mint fél órán át megállás nélkül volt képes csinálni. Az ugrásai azért voltak sikeresek, mert a macskához hasonlóan hajtotta végre: nyugodtan, hideg fejjel, félelem nélkül, kizárólag arra koncentrálva, hogy a legmegfelelőbben érjen talajt.

Andy Pero azt állítja, hogy több ezer más gyerek és felnőtt ment át ilyen kísérleteken. Sokan meg is haltak ezek során. Őket feláldozhatónak minősítették. Azok lettek a "Montauk-fiúk", akik a legszigorúbb programozást is túlélték. Duncan Cameron az egyik ilyen személy. Ezek a fiúk, illetve fiatalemberek futárszolgálatra, szuper katonának és merényletek végrehajtójának lettek kiképezve. A nőket általában szexuális megbízatások teljesítésére is használták. Erre jó példa Cathy O'Brian élettörténete.


Egyes különleges kiképzési feladatok során F-16-os gépekkel elvitték Rochesterből az Egyesült Államok délnyugati sivatagos területére, ahol speciális katonai kiképzésen különleges akadályok leküzdésén kellett részt vennie. Egyik ilyen alkalommal számos fekete ingbe és nadrágba öltözött férfi volt jelent. Más alkalommal egy repülőgép anyahajón találta magát. A kiképzések után visszavitték az egyetemre, de ő valójában semmire nem emlékezett, hogy mi történt vele. Ezek a kísérletek 15 éves korától folytatódtak egészen 1988-ig, illetve azt követően 1992-ig, mély hipnotikus programozás keretében, amikor is memóriáját törölték, és így nem is emlékezett vissza a történtekre. Csak akkor kezdtek emlékei foszlányokban, majd egyre nagyobb mértékben visszatérni, amikor tudatosan törekedett agyműködésének a visszaprogramozására.

Andy Perot arra is megtanították, hogy bánni tudjon a különböző típusú fegyverekkel, szét tudja szedni őket, meg tudja tisztítani és természetesen tölténnyel feltölteni. Kiképzése arra irányult, hogy pontosan lőjön és habozás nélkül, hibátlanul hajtsa végre a kapott parancsot.

Montauk Project és a Montauk chair

A Montauk chair a Montauk program egyik elágazása volt. A Montauk chair keretében fejlesztették ki azokat a képességeket, amelyek megkönnyítik az úgynevezett "időutazást". A Montauk chair program során elválasztják az agy működését a test működésétől. A"chair (szék) program" működtetője gondolkodik, és vibrációs energiáját - vagyis a gondolkodás során keletkező bioelektromos energiaváltozásokat - a szék fölé helyezett, kifeszített esernyőhöz hasonlító antenna felfogja, és egy komputerhez továbbítja. Ezt aztán a komputer több százszorosan felerősíti. Az így felerősített információ továbbításra kerül szabad energiakristályok hálózatába, amely kör alakúan van elrendezve. Ezt követően, függetlenül attól, hogy milyen gondolat került felerősítésre, bizonyos idő elmúltával felnyílt a szobában egy úgynevezett "wormhole", azaz egy kukac- vagy gilisztajárathoz hasonló nyílás, amelynek a nagysága 5-6 méter körüli, és elég nagy ahhoz, hogy egy teherautó is keresztülhaladjon rajta. A Camp Hero nevű kísérleti központ Montauk városkában, azaz olyan helyen fekszik, ahol a Föld bioritmusának a tengelye található, és ez bolygónknak az a pontja, ahonnan az időutazást a legkönnyebben végre lehet hajtani akkor, amikor a Föld kiindulópontjához érkezik.

Andy Pero azt a feladatot kapta a Montauk chair projectben, hogy összpontosítva vizuális képzelőerejét, gondoljon egy meghatározott történelmi időpontra, amelyet kijelöltek a számára. A szék, amelyben ült össze volt kapcsolva egy csúcstechnológiájú, rendkívül fejlett komputerrendszerrel és gondolaterősítővel. Ez a különleges komputer úgy volt programozva, hogy amikor egy bizonyos időpontra vonatkozóan megjelent a gondolat, akkor a komputer bekapcsolta azt a szimulációs programot, amely arra az időpontra vonatkozott, amelyet a kísérleti alany az agyában elgondolt. Egész sorozat ilyen úgynevezett "time portal" ("idő-kapu, idő-bejárat") készült, és végül már egész könyvtárnyi program állt rendelkezésre a különböző történelmi időszakokról. Ezt a bizonyos kísérleti széket arra is használták, hogy felerősítsék a különleges módon összpontosított gondolatokat a működtető gondolatain alapuló háromdimenziós ábrák felidézésére. Preston Nichols több könyvet is írt a Montauk Project-ről. Megemlít egy esetet, amikor Duncan Cameron létrehozott egy szörnyet, miközben a Montauk chair-ben ült.

Az egyik ilyen időutazási kísérlet neve volt a "Project Southern Cross" (A "Dél-Keresztje program"). Ennek célja az volt, hogy a szövetségesek megnyerjék a II. világháborút. Az Egyesült Államok kormánya az időutazás módszerével is elő kívánta segíteni az 1940-es évek elején a háború megnyerését. A kísérletben résztvevők azt a feladatot kapták, hogy szállítsanak hírközlési eszközöket, fegyvereket és az 1940-es években gyártott technológia szerinti alkatrészeket. Ezeket át kellett adni olyan tervrajzok és utasítások kíséretében, amelyek lehetővé tették az eszközök és fegyverek összeállítását az 1940-es évekből való alkatrészekből. Andy Pero számos alkalommal részt vett ilyen kísérletekben: az egyik alkalommal Németországba, egy másik alkalommal pedig Angliába kellett csomagot kézbesítenie. Ilyen fuvarok alkalmával nem szólhatott senkihez, csak át kellett adnia a nála lévő csomagot, és gyorsan vissza kellett térnie a saját idejébe. Mindez a legmélyebb hipnotikus állapotban történt, és nem volt lehetősége a kísérleti alanynak arra, hogy elemezze saját helyzetét. Pero elmondása szerint mindössze kétórányi időutazást kapott a szállítmányok átadására.

Andy Pero első emlékképei 1996-ban kezdtek visszaszivárogni a memóriájába, amikor egy társával közösen bérelt lakásban élt Atlantában. Egyik alkalommal felkereste a közeli tekepályát és megpillantott egy nagy reklámot, amelyen "Rhino"-nak (azaz orrszarvúnak) öltözött figura volt látható, és azt reklámozta, "Bowl with Rhino balls" (Tekézzél Rhino kugligolyókkal). Ez a reklám beindította Andy Pero memóriáját, minthogy "Rhino" az egyik kulcsszó volt, amivel rejtett agyprogramját aktivizálták. Pero szobatársa felfigyelt, amikor hangosan kimondta "I'm Rhino, they called me Rhino" ("Én vagyok Rhino, engem hívtak Rhinónak"). Pero szobatársa mély aggodalommal nézett rá, és elkezdte kérdezgetni. Andy Pero aggódó viselkedéséből megértette, hogy szobatársa valójában az egyik melléje rendelt programozó és irányító. Az első kulcsszóval beindított emlékezés azt idézte fel, hogy elektrosokkolják, és ő jajgat a fájdalomtól számos kínzási gyakorlatának egyikén.

Az első emlékezést további emlékek előtérbe kerülése követte. Andy Pero úgy érezte, hogy mesterséges gátakkal körülvett agyában a tudatalatti emlékképek mennyisége olyan szintet ért el, hogy megáradt folyóként átlépték a gátat. Agyprogramozói tudományos módszerekkel falat húztak fel emlékezése köré, s így leblokkolták memóriáját. Amikor mégis elkezdte visszaidézni apró részletekben emléknyomait, akkor ezeket gyorsan leírta a maga számára és gondosan eldugta. Később, amikor megint elfelejtett mindent, megtalálta ezeket a jegyzeteit. Óvatosnak kellett lennie, mert szobatársa gondosan ellenőrizte, miután rájött, hogy emlékezete fokozatosan visszatér. Ezért ismételten transzba helyezte, hogy törölje memóriáját, és elfelejtse, amire mégis apránként kezdett visszaemlékezni. Andy Pero azonban ezt követően is folytatta emlékeinek a leírását, és továbbra is elrejtette feljegyzéseit. Szobatársáról bebizonyosodott, hogy nem a barátja, hanem az egyik felbérelt felügyelője, akinek az volt a feladata, hogy az agykontrol-program keretében irányítsa. Pero beszámol arról, hogy memóriája fokozatos visszatérésének az időpontjáig, mintegy 10 éven át, egyetlen álmára sem emlékezett vissza. Most azonban ezek kezdtek fokozatosan visszatérni a tudatába.

A tudatbefolyásoló programokat kutató Eve F. Lorgen-nek adott interjújában, amely az Unknown Magazinban jelent meg, Andy Pero így foglalta össze a "Mind Controll" programokkal kapcsolatos tapasztalatait: "Tudatellenőrző taktikáik lényege az agy működésének a megosztása már fiatal korban. Ez magába foglalja a kísérleti alany traumának, kínzásnak, becsmérlésnek és megalázásnak való folyamatos alávetését. A konkrét eljárás minden személy esetében különbözik, de a lényeg valamennyiben az, hogy a tudatalattiban kiderítsék melyek az adott személy legérzékenyebb pontjai. Ezeket aztán felhasználják ellene, hogy megtörjék az ellenállását, és elkülönített részekre hasítsák tudatát. E cél érdekében már egész fiatal korban kiválogatják azokat, akik különleges lelki, szellemi képességekkel rendelkeznek. Gyakran vannak közöttük fegyveres testületek tagjaihoz tartozó családtagok, vagy olyan személyek, akik több nemzedéken át rituális bántalmazáson mentek keresztül. Ezt követően a kiválasztott kísérleti alanyokat különböző fokozatú megfélemlítésnek és terrorizálásnak vetik alá, hogy mesterséges tudathasadást váltsanak ki, s a leválasztott tudat tőlük függetlenül működjön. Ez a folyamat a fokozatosan előrehaladó tudatszétbontás, az agyműködés és a személyiség elkülönülő részekre, fülkékre, fájlokra osztása (Compartmentalization of the mind and personality). Az agyműködést különböző bonyolult hipnózis technikákkal és parancsokkal ellenőrzik egészen addig, amíg létrehozzák a tökéletes 'Manchurian Candidate'-t, azaz azt az alvó merénylőt, aki kódszavakkal aktivizálható, és aki robotszerűen végrehajtja a kapott utasítást."

(Erről D. C. Hammond tartott előadást "Hypnosis in MPD: Ritual Abuse" (Hipnózis a tudathasadásos személyiségzavarban: Rituális erőszak) címmel 1992-ben a virginiai Alexandriában az MPD-vel foglalkozó Negyedik Évi Regionális Konferencián. Ezen a szakmai tanácskozáson elmondott beszéd a szakirodalomban úgy ismeretes, mint a "Greenbaum Speech". Ez szakszerűen tárgyalja mindazt, amit az MPD-vel és DID-el kapcsolatosan egy felkészült pszichiáternek és tudósnak tudnia kell. A legszembetűnőbb azonban az, hogy a közvélemény szinte semmit sem tud erről a beszédről, és annak a közérdeket nagyon is érintő fontos tartalmáról. Ebben a beszédben tájékoztat Dr. Hammond arról, hogy miként lehet létrehozni egy "Manchurian Candidate"-t. A beszédre még visszatérünk, és részletesen ismertetjük)

Andy Pero röviden annyit mond a "Manchurian Candidate"-ről, hogy a kísérleti alany tudatát beprogramozzák, majd pedig memóriáját törlik. Alapvetően úgy használják a kísérleti személy agyát, mint egy biológiai komputert. Mihelyt behelyezték tudatába a mágikus szót, akkor már csak ezt a kulcsszót kell kimondani és a kísérleti alany a vele kísérletezők teljes ellenőrzése alá kerül, többé nem ura önmagának. Ha mindez kisgyermekkorban történik, akkor a kísérleti alany ellenőrzése, kondicionálása és számos elkülönülő tudatrésszel rendelkező személyiséggé való átalakítása könnyebb.

A kontroll másik módszere, hogy különleges megbízatású embereket irányítanak a kísérleti alanyhoz, akiket handlerek-nek, controllereknek (kezelőknek, ellenőröknek) neveznek, és akik a kísérleti alany barátjának, tanárának, visszaprogramozójának, lakótársának, szerelmi partnerének, stb. adják ki magukat, de akik valójában a tudatmódosító kísérlet végrehajtói. Vannak olyan úgynevezett alvó operatív személyek is, akik nem is tudják, hogy milyen feladatok végrehajtására vetették be őket. Mindezen okokból rendkívül nehéz bárkiben is megbízni.

Andy Pero azt javasolja azoknak a kísérleti alanyoknak, akik szeretnének a tudatmódosító kísérleti programból kikerülni, hogy fejlesszenek ki magukban erős küzdőszellemet, és csak azt legyenek hajlandóak megtenni, amit helyesnek tartanak tekintet nélkül arra, hogy mások mit tesznek és mondanak. Pero úgy véli, hogy abból a ketrecből kell elsősorban kiszabadulni, amit az adott személy épít önmaga köré. E célból rendkívül fontos, hogy a kísérleti személyek énjük legmagasabb szintjeit erősítsék, és ezáltal képesek legyenek ellenállni az alacsonyrendű késztetéseknek, amelyekre rá kívánják venni programozóik. Rendkívül fontos e célból annak a tudatában lenni, hogy mi helyes és mi rossz.

Eve Lorgen interjúja "Jared"-del

Az interjú készítés idején 59 éves vietnami veterán, Jared, 1964-ben a légierőnél vált az MK-ULTRA Project egyik részprogramjának a kísérleti alanyává. Ennek a részprogramnak az volt a feladata, hogy létrehozzon egy olyan szuper katonát, akinek az agya komputerként működik, fotografikus memóriája van és pszichikus képességei rendkívül fejlettek. Jared azt állítja, hogy ő egyike ezeknek a kikísérletezett prototípusoknak, mert az ő agyába és testébe egy szuperharcos képességeit ültették el alaposan kidolgozott tudományos módszerekkel. Jared ezt a beléültetett szuperharcost "David"-nak nevezi, aki Jaredtól függetlenül cselekszik, és aki azokat az utasításokat hajtotta végre, amelyeket programozói adtak parancsba neki. Jared személyi okokból nem használja az igazi nevét, és visszahúzódva él családjával.

Eve Lorgen, a paranormális jelenségek kutatója, azt követően kereste fel Jaredet, hogy napvilágot látott Andy Peroval készített interjúja. Jared azt állítja, hogy ma már programozói sem tudják irányítani. Pontosabban "David" az, aki már nem engedelmeskedik nekik. Ennek ellenére Jared nem tudja teljes mértékben ellenőrizni, hogy mit tesz "David", és ez számos bizonytalansági tényezőt jelent nemcsak Jared számára, hanem korábbi titkos felügyelői számára is. Jaredet a vietnami háborúban tesztelték rendkívül kemény körülmények között. Mindez csak akkor tudatosodott benne, amikor memóriája lassan ismét működni kezdett 1986-ban, és ez rendkívül stressz-hatást váltott ki benne. Ezek a visszaszivárgó emlékek olyan titkos bevetésekről adtak hírt, amelyek Vietnamban és Kambodzsában történtek, és amelyeknek egy részét más vietnami veteránok is megerősítettek. Jared azonban visszaemlékszik más kísérletekre is, így időutazásra, és bizonyos föld alatti létesítményeken végzett tevékenységekre. Jared interjújából kiderül, hogy ma már a kísérletek túljutottak az egyszerű "Manchurian Candidates", vagy a valódi időben lezajló küldetéseken. Ma már olyan technológiák léteznek, amellyel manipulálni lehet az időt, az emberi agyat és úgynevezett "multiple realities" (sokféle valóság) hozható létre.

Lorgen kérdésére Jared elmondta, hogy először Vietnamra kezdett emlékezni 1986-ban. Megjelentek emlékképek dzsungelharcról, felderítő repülésekről, titkos küldetésekről, majd pedig idő- és térutazásról. "David" megszületése csak egy kis része az egész programozásnak, amely az agykontrollal kezdődött. Ez viszonylag hosszú folyamat volt, és amikor befejeződött, a következő lépésként létrehoztak egy önálló entitást, önállóan konstruált egészt, komputer segítségével a DNS-eiből (dezoxiribonukleinsav molekuláiból, amelyekbe be vannak programozva az adott ember fehérjéjének alapvető tulajdonságai). Ezt tudósok végezték, és ehhez hozzáprogramozták azt is: mi az, amit "David"-tól elvárnak, hogy végrehajtson. Az így létrehozott mesterséges személyiség "David" nem érzett egyetlen emberi lénnyel szemben sem emóciókat. Tökéletesen gyilkoló érzéketlen gépezet volt, amely a rendelkezésére álló intelligencia segítségével különböző szintekre volt emelhető. Amikor ezzel a mesterséges személyiség teremtéssel elkészültek, akkor úgy döntöttek, hogy azt Jaredba helyezik.

Első lépésként létrehoztak az agyában egy komputerhez hasonló struktúrát ("letöltöttek az agyába egy komputert"), hogy őrizze ezeket az adatokat, mert a próbán és tévedésen alapuló fokozatos megközelítés módszerével rájöttek, hogy egy teljesen új szimulált személyiséget nem tudnak abba a testbe és idegrendszerbe behelyezni, amely már foglalt. Ilyen esetben a kettő szembekerül egymással és összekeveredik. Azt követően, hogy az általuk létrehozott komputer entitást letöltötték, három elektródát kapcsoltak Jared testéhez. Egyiket a nyakszirtjénél, másikat a váll lapockája között, a harmadikat pedig a gerincoszlop bázisánál (at the base of the spine) rögzítették a testére. A következő lépés a szív leállítása volt. Egy rövid időre klinikai halál állapotát idézték elő, a lélek, a tudati funkció teljes leállításával, mielőtt betöltötték ezt a bizonyos entitást. A letöltés kezdetétől a test szörnyű vonaglásokon, csavarodásokon ment keresztül, torokhangokat hallatva. Ezek a hangok egy bizonyos pontnál tudatták a kísérletezőkkel, hogy eljárásuk sikerült. Sok kísérleti alany meghalt még azt megelőzően, hogy ezt a pontot elérték volna. Miután a letöltés befejeződött az agy baloldalán, a testet előkészítették, hogy merüljön bele a "szülőmedencébe". Mindenfajta drótok, elektródák és sok egyéb volt a testhez kapcsolva a fejtől a lábujja hegyéig. Ezt a testet, amelynek az idegszöveteibe már "David" volt müködtető programként elhelyezve, beletették egy tartályba, amelyben valamiféle folyadék volt. Nem víz, hanem valamilyen fajta folyadék. Ebben a folyadékban maradt a test három hónapon keresztül, amíg az "megszületett" és egész idő alatt a lélek, vagy amit a tudósok annak neveznek, ott lebegett megzavarodott állapotban. Három hónap elteltével kivették a testet a tartályból, és az újonnan beleültetett mesterségesen programozott idegrendszer működésbe lépett.

Jared elmondotta, hogy neki csupán három olyan másik személyről van tudomása, aki ehhez hasonló "Super Warrior" programozáson ment keresztül. Az egyik "Cowboy" kódnevet kapott, de valójában száz százalékos indián volt. Jared kódneve "Rambler" (bolyongó) volt. A másik kettőnek nem emlékszik a nevére. Amikor titkos megbízatásokat kellett végrehajtaniuk Vietnamban, gyakran kellett csatlakozniuk más egységekhez azért, hogy feladatukat végrehajtsák. Esetenként nőkből álló egységekhez is társultak. A nők legalább olyan kemények voltak, mint a férfiak. Keménységük és rendkívüli képességeik arra utalnak, hogy esetleg ők is programozott személyek lehettek.

Jared visszaemlékezett néhány handler-re (kezelőjére). Az egyik ellenőre egy magas szőke férfi, testes és izmos személy volt. "Emlékszem, hogy Vietnamban egy csoport-kezelő kapcsolatba akart lépni 'David'-dal, és a kifejezések egyike ez volt: 'Ok, now lets play the numbers game' (Oké, játsszuk most a számjátékot). Egy másik operatív személytől tudom, - mondta Jared -, hogy ezt az aktiváló kifejezést vele szemben is alkalmazták, beleértve azt, hogy 'Now you know the numbers, don't lie' (Most már ismered a számokat, ne hazudj). Ezután a kezelő/ellenőrző megnevezett egy sorozat számot, amelyek eredményeként én még mélyebb hipnotikus álomba kerültem."

Eve Lorgen ezután arról kérdezte Jaredet, hogy "David"-nak milyen pszichikus és mentális képességei vannak? Jared elmondotta, hogy "David" telepatikus érzékelése pontos, és előre megérzi a veszélyhelyzeteket potenciális támadói részéről. "David" két helyen is aktív lehet, miközben Jared éli a normális mindennapi életet. "David" fizikai kárt tud okozni megfelelő távolságban. Jared soha nem kontrollálta őt, és nem írhatta elő neki, hogy mit tegyen. Ezekre csak fokozatosan jött rá későbbi emlékezései során. Tisztában van azzal, hogy csak a jéghegy csúcsa, amire vissza tud emlékezni, amit "David", ez a tőle független személyiség a testébe bújva végrehajtott. Amikor valaki még gondolatban készülődik arra, hogy neki kárt okozzon, "David" erről azonnal tudomást szerez. Egyik alkalommal "David" elment, hogy leromboljon egy ellenőrző laboratóriumot. Ez egy nagy épület, amely komputer sorokat tartalmaz, ahol minden készülék mellett ül egy ellenőr, aki figyelemmel kísér egy meghatározott egyént. Ez a megfigyelés és az ellenőrzés szupermodern interaktív-típusú rendszereként működött. A termet fegyveres őrök őrizték laser fegyverekkel ellátva. "David" kiütötte a kezükből ezeket a fegyvereket, és ellenük fordította. A monitor teremben dolgozó szakértők pánikszerűen menekültek. Az akció végén az épület felrobbant.

Jared végül azt is elmondotta Eve Lorgennek, hogy tudomása szerint három implantátum (beültetett szerkezet) van a testében, ebből kettő a két lábában alul, egy pedig a jobb füle mögött hátul. A füle mögötti szerkezetet már eltávolították, úgyhogy most már csak az a himlőhólyaghoz hasonló nyom látható, amit maga után hagyott. A talpában lévő mikrochipek pici, tökéletesen kerek alakú golyócskák, éppen csak a bőr felszíne alatt. A füle mögé beültetett implantátum minden bizonnyal a hallható kommunikáció céljait szolgálta. Jared nem tudta megmondani, hogy a kormányzat, illetve a hadsereg melyik részlege irányította a vele folytatott kísérletet. Azt válaszolta: csak arról van tudomása, hogy létezik egy titkos kormányzat, amelynek saját katonai és biztonsági személyzete van a különböző támaszpontokon és titkos helyeken.

"The Greenbaum Speech" - Dr. D. Corydon Hammond beszéde

Már utaltunk rá, hogy Dr. D. Corydon Hammond 1992. június 25-én a Virginiai Alexandriában a Radisson Plaza Hotelben előadást tartott a Multiple Personality Disorder-ben (A tudathasadásos személyiségzavarban) alkalmazott hipnózisról, és a rituális jellegű erőszakról. Dr. Corydon Hammond igen tekintélyes tudományos és kutatói karriert futott be. Nemcsak egyetemi tanár, de ő szerkesztette a "The American Journal of Clinical Hypnosis" című szakfolyóiratot. Ezen túlmenően megkapta a szakmájában elérhető legmagasabb elismeréseket. Rendelkezik az "American Board of Psychological Hypnosis" klinikai hipnózis diplomájával, az "American Bord of Sexology" diplomájával szexterápiából, az "American Board of Family" diplomájával házassági- és szexterápiából, alapítója és igazgatója az Utah Állami Egyetem Szexuális és Házassági Klinikájának, továbbá a "Utah School of Medicine" associate professzora, azaz docense. Ez a felsorolás nem teljes, csupán azt akartuk szemléltetni, hogy alaposan felkészült, kiváló szakemberről van szó.

A továbbiakban kivonatosan ismertetjük Dr. Hammond említett beszédét, amelyet orvosokból, pszichiáterekből álló hallgatóságának tartott az MPD-vel foglalkozó Negyedik Évi Szakmai Konferencián 1992 június 25.-én a Virginia államban fekvő Alexandria Hotel Radisson Plaza nevű szállodájában. D. Corydon Hammond közölte hallgatóságával, hogy olyan módszereket kíván ismertetni, amelyeket eddig mellőztek a DID-ben (Dissociative Identity Disorder-ben, magyarul tudathasadásos identitás-zavarban) szenvedő betegek kezelésénél. Be akarja mutatni, hogy miként reagálnak egyes traumákra az MPD betegek, valamint azok, akik nem annak minősülnek. D. Corydon Hammond talált egyrészt hasonló, másrészt csak az MPD esetekre jellemző tüneteket. E célból éveken át folytatta kísérleteit. Reményét fejezte ki, hogy részletesebben tud szólni az agykontroll programozásról és agymosás során alkalmazott rituális bántalmazásról. Erről korábban nem volt hajlandó a nyilvánosság előtt szólni, csupán kisebb szakmai összejöveteleken és konzultációkon beszélt róla. Eljött azonban az ideje, hogy most már legalább a szakemberek behatóan foglalkozzanak a részletekkel is.

A rituális kínzásról tartott első nemzetközi kongresszuson Chicagóban meglepően sok résztvevő jelezte, hogy így vagy úgy, de már szembesült ezzel a problémával. D. Corydon Hammond azonban csak Chicago után találkozott az első ilyen betegével. Rendkívül kíváncsi volt arra, hogy miként használják a különböző agykontroll technikákat és a hipnózist, valamint a többi agymosási módszert. Ekkor D. Corydon Hammond elkezdte tanulmányozni a szakirodalomban e témáról elérhető publikációkat, és személyesen is megismerkedett az egyik e témáról írt könyv szerzőjével. Ekkor határozta el, hogy az International Society for the Study of Multiple Personality and Dissociation (A Tudathasadásos Személyiség-és Identitászavar Tanulmányozásával Foglalkozó Társaság) tagjai közül számos terapeutával szorosabb munkakapcsolatba lép.

Az általa kiválasztott szakembereknek feltette kérdéseit, de a terapeuták a kérdőívére szinte egybehangzóan ezt válaszolták: "Az Ön által megfogalmazott kérdésekre nem ismerem a választ. Olyan speciális kérdéseket tesz fel, amelyeket soha nem intéztem betegeimhez." Több terapeuta ehhez hozzátette, hogy ezt követően már fel fogja tenni ezeket a kérdéseket, és a válaszokat továbbítani fogja. Többen nemcsak a kapott válaszokat továbbították, hanem ajánlották, hogy ezzel vagy azzal a beteggel Hammond személyesen is találkozzék. Ezek eredményeként hosszú több száz dollárba kerülő telefoninterjúkra került sor. Mindezek eredményeként fogalmat alkothatott az országszerte alkalmazott agymosási technikák különböző változatairól. A válaszok egy része egybecsengett, és arra utalt, hogy valamiféle kommunikáció létezik ezen a területen. Két és fél év multán már láthatta, hogy mi az, ami hitelesnek fogadható el az agymosást illetően. Ugyanakkor egy sor olyan információval is találkozott, amiről addig fogalma sem volt. Ekkor D. Corydon Hammond dr. elhatározta, hogy kiválaszt három rituálisan bántalmazott beteget.

D. Corydon Hammond széleskörű tudományos konzultációba kezdett 11 tagállamban és egy külföldi országban. Részben telefonon, részben személyesen tartotta a kapcsolatot. Konzultánsait arra kérte, hogy nagyon gondosan fogalmazzák meg a betegnek feltett kérdéseiket, és kerüljék el a sugalmazással való "szennyeződést". Egyes esetekben semmiféle információt nem adott a közreműködő terapeutának. Így jött rá, hogy a különböző államokban és országokban csaknem ugyanazt az erőteljesen ezoterikus információt kapta Floridától Kaliforniáig. Így értette meg, hogy valami jól előkészített, nagyszabású és egyeztetett kísérlet folyik széleskörű, de diszkrét információáramlással. D. Corydon Hammond dr. így teljesen pártatlan, semleges kutatóból fokozatosan olyan kutatóvá alakult át, aki már hitt abban, hogy létezik rituális bántalmazás (ritual abuse), és akik erről beszélnek, nem tekinthetők sem naivnak, sem ostobának.

D. Corydon Hammond dr. így az általa kiválasztott és megbízhatónak tekintett terapeutáknak átadott bizonyos információkat. Ajánlotta nekik, hogy terjesszék a neve és a forrás megjelölése nélkül. Erre az óvatos lépésre az kényszerítette, hogy egyre több halálos fenyegetést kapott. Végül is túltette ezen magát, mert ha meg akarják ölni, úgyis megölik. Ezért döntött úgy, hogy megosztja értesüléseit többi kollégájával. A rituális kínzással történő programozásra vonatkozó tényanyag természetesen ötven perc alatt nem adható át. De a lényege mégis csak elmondható. D. Corydon Hammond dr. becslése szerint a betegek mintegy fele, háromnegyede érintett e programozás által.

Mi a "ritual abuse" megkülönböztető ismertetőjele?

Ha valaki születésétől kezdve egy bizonyos vallási kultuszban nőtt fel, vagy vérségileg nem kapcsolódik ilyenhez, értve ez alatt, hogy szülei sem tagjai ilyen kultikus közösségnek, ennek ellenére megszerezhetik ezeket az ismérveket. D. Corydon Hammond dr. találkozott több olyan rituális kínzáson átment beteggel is, aki egyértelműen magán viselte ezeket a rituális jeleket. Ezután D. Corydon Hammond dr. rátért egyik női betege esetének az ismertetésére, és ennek kapcsán elmondotta, hogy a II. világháború végén Allen Dulles és a hírszerző-közösség tagjai még Svájcban felvették a kapcsolatot a német tudósokkal. Nemcsak rakétatervezők, de náci orvosok is Amerikába jöhettek, hogy folytassák azokat az agykontroll kísérleteiket, amelyeket a koncentrációs táborokban megkezdtek. Velük volt egy tizenéves fiatal fiú, akit a hasszidizmus és a kabbala misztikus tradíciói szerint neveltek, és a Kultusz követői ezért felfigyeltek rá.

Aleister Crowley a XX. század fordulóján a sátánizmusba bevezette a kabbalát is. A szóban forgó fiatal fiú úgy tudott életben maradni, hogy együttműködött a kísérletezőkkel. Amerikában a náci orvosok a katonai hírszerzés kórházaiban agykontroll kísérletekbe fogtak. Ezek a náci orvosok sátánisták - pogány rítusok követői - voltak. Az illető fiú is megváltoztatta a nevét, orvosdoktori fokozatot szerzett, és folytatta munkáját az egyik "Cult Programming" központban. Ennek a doktornak a nevét széles körben ismerik a betegek. D. Corydon Hammond dr. azonban nem nevezte meg hallgatóságának.

A kísérleti alanyt disszociatívvá, leválasztott tudatúvá, azaz tudathasadásossá teszik. Ezt nemcsak kínzással, például szexuális gyötréssel érik el, de úgyis, hogy egérfogót tesznek az ujjaira és kioktatják a szülőket, ne menjenek be addig a gyerekhez, amíg sír. Csak akkor szabad bemenni, ha már abbahagyta a sírást, és akkor levehetik az egérfogót a kezéről. Ezeket az alapvető programozási formákat aztán felgyorsítják és folytatják a pubertáskorban, időről-időre megerősítve a felnőtt korban is. A kísérleti alanyt lekötözik rendszerint ruhátlanul, drótokat kapcsolnak a fejéhez, hogy elektroenkefalográf méréseket végezzenek. A kísérleti alanyok látják a pulzáló fényt, amely leggyakrabban vörös, alkalmanként fehér vagy kék. Gyógyszert is kapnak, általában Demerolt. Néha más drogok is használatosak a programozástól függően. Ezt 25 percenként adják be egészen addig, amíg tart a programozás.

A kísérleti alanyok beszámolnak az egyik, általában a jobb fülüknél érzett fájdalomról, ahová úgy tűnik egy tűt helyeztek. Kísérteties, megtévesztő hangokat hallanak, miközben egy fotikus (átvilágított) jellegű fényhatás válik láthatóvá, amely az agyat olyan agyhullám-mintába vezeti, ahol meghatározott frekvencián pulzál a fény. Amikor a kívánt agyhullám megjelenik, elkezdődik a programozás. Ez önpusztító irányultságú, és lealacsonyítja a személyt. Egy 8 éves beteg esetében eddig az ideig a programozás nagyobb része katonai létesítményekben történt. Ez nem szokatlan. Kezelt eseteket, ahol a betegek, mint az eredeti agykontroll program résztvevői, ugyancsak katonai létesítményeknél kapták a programozást.

D. Corydon Hammond dr. a CIA-val való kapcsolatra is utalt. Az említett beteg most már egy magániskolába, egy "Cult school"-ba jár, ahol hetente több ilyen programozási összejövetelen vesz részt. Amikor ez a kislány a megfelelően megváltoztatott állapotba került, akkortól kezdve nem monitorozták elektroenkefalográffal. Testén elhelyeztek elektródákat, egyet a hüvelyébe, egyet pedig a fején. Néha testének más részére. Az összejövetel úgy kezdődik, hogy megkérdezik tőle, haragszol valakire a csoportban? Amikor azt válaszolja nem, akkor erős áramütést adnak neki. Ezt a mondatot addig intézik hozzá, amíg igenlő választ nem ad. Akkor folytatják: "És amiért te haragszol valakire a csoportban" vagy "amikor te mérges vagy valakire a csoportban, akkor te bajt okozol magadnak. Megértetted?" A leány válasza nem, és akkor újabb áramütéssel sokkolják. A kérdést "megértetted?" megismétlik. Újból adnak neki egy áramütést egészen addig, amíg megkapják a beleegyezést. Aztán így folytatják: "Meg fogod sérteni magad, ha megvágod magadat. Értetted?" Erre azt válaszolhatja, hogy igen, mire ők így szólnak hozzá: "Nem hiszünk neked" és újból adnak neki egy áramütést. Ezt így folytatják ebben a formában, mintegy 30 percen át. Ekkor szünetet tartanak, majd visszajönnek. Ekkor átnézik mit értek el, és újabb anyag után néznek. Egy ilyen "session" (ülés, "szakmai találkozó") fél óráig tart, de elhúzódhat három óra hosszáig is. Ez a konkrét kísérleti alany úgy becsülte, hogy hetente háromszor kerül rá sor.

A gyógyszerek hatása alatt végzett programozás egy bizonyos agyhullám állapotban kiegészül az említett zajokkal az egyik fülnél, és beszéddel a másik fülnél, rendszerint a balnál, amely kapcsolatban áll az agyfélteke nem domináns agyfunkciójával. A beszéd hozzájuk rendkívül intenzív koncentrációt és erőteljes összpontosítást igényel. A kísérleti alanyoknak gyakran memorizálniuk kell, és szó szerint visszamondaniuk bizonyos szövegeket hibátlanul, mert csak így tudják elkerülni a büntetést, a sokkolást és a többi előforduló bántalmazást. Alapjában véve a legtöbb programozás így zajlik.

Néhány alkalmazott módszer más tipikus agymosási technikát is használt. Időnként standardizált hipnotizálási típusokat is alkalmaznak. Sor kerül az érzéki észleléstől való megfosztásra ("sensory deprivation"-ra), amely köztudottan megnöveli mindenkinél a szuggessztibilitást, vagyis a befolyásolhatóságot, szuggerálhatóságot. A kutatások azt bizonyítják, hogy a totális "sensory deprivation" jelentékenyen növekedett. Az se szokatlan, hogy a kísérleti alanyokat kifejezetten minden érzéki észlelést kizáró, különleges szobákba viszik.

Ezután D. Corydon Hammond dr. ismertette kollégáival: milyen módszert alkalmazott annak a kiderítésére, hogy a megvizsgált betegek igazat mondtak-e a rituális megkínzással kapcsolatban, vagy sem? Az úgynevezett "ideomotor finger-signals"-okat (pszichomotorikus ujj-jeleket) alkalmazta. Közölte a beteggel: azt akarja, hogy legbelsőbb lénye vegye át az irányításait az ujj jelzései felett. Nem kell faggatni a tudatalatti pszichét. A "ritual abuse" kutatásához a legbensőbb központhoz kell fordulni. Ez a központi mag a "Cult" által létrehozott rész. D. Corydon Hammond dr. közölte a beteggel, hogy ez a legbensőbb mag vegye át az irányítást a kéz ujj-jelzései felett. "Azt akarom tudni, hogy maradt-e legbensőbb lényedben valami Mary-ből?" (azaz célszerű megnevezni a beteget, aki tud valamit Alfáról, Bétáról, Deltáról és Thetáról). Ha az illető igennel válaszol, akkor az már figyelmeztet: az illető keresztülmehetett korábban intenzív agymosáson és programozáson.

Ezt követően Hammond így szól a pácienshez:

"Akarok egy olyan részt benned, aki tud valamit az Alpháról, Bétáról, Deltáról és Thetáról, megfelelő szintre tud jönni, ahol tud szólni hozzám. Amikor itt vagy mond azt, itt vagyok". Azt nem kérdezi, hogy ez a bizonyos rész hajlandó-e erre? Ugyanis nincs senki, aki különösebben akarna erről beszélni. Ezért ezt szokta mondani: "Azt akarom, hogy az a rész előjöjjön, aki tud engem tájékoztatni erről". "Anélkül, hogy eligazítanánk őket, fel kell tenni nekik ezeket a kérdéseket." Néha igen választ kapott, de ahogy előrehaladott a kutatásban, kiderült, hogy néhány közülük alkalmazkodó válaszokat adott, vagy azt akarta, hogy úgy tűnjön: sor került "ritual abuse"-ra. Előfordulhatott, hogy bizonyos mértékben találkoztak a páciensek vele, de gondos kutatás kiderítette, hogy még se arról van szó, amit keresett.

Ezután Dr. D. Corydon Hammond így folytatta: "Hadd mondjam el mik ezek? Tegyük fel, hogy itt az egész első vonalban megosztott tudatok találhatók, és az egyik önállósított rész neve Helén, a másiké Mary, a harmadiké Gertrud, a negyediké Elisabeth és az ötödiké Mónika. Ezen 'alterek' (leválasztott és külön életet élő tudatrészek, 'fájlok' D. J.) mindegyikébe program helyezhető, amit mondjuk 'alpha-zero-zero-nine'-al jelölnek meg. Ezt egy 'Cult person' kimondhatja, vagy adhat bizonyos kézjelzéseket. Így hozzáférhet közülük a keresett részhez még akkor is, ha különböző neveik vannak. Ezek a nevek ismertek lehetnek Önök számára."

"Az Alphák képviselik az általános programozást. Ez az első típus, amit behelyeznek. A Béták jelzik a szexuális programozást. Például hogyan kell bizonyos módon teljesíteni orális szexet, hogyan kell szexaktust végezni rituálékon, készíteni gyermekpornográfiát, rendezni gyermekpornográfiát, és prostituáltként viselkedni? A Delták az ölésre programozottak, arra, hogy miként kell ceremóniákon ölni? Van bizonyos az adott személyre ártalmas rész is belekeverve a gyilkoló és ölő programba. A Thétákat a 'psychic killers'-nek (pszichikai gyilkosoknak) hívják. Tudják, soha nem hallottam az életemben ezt a két meghatározást párosítva. Soha nem hallottam összetéve ezeket a szavakat - 'psychic killers' -, de amikor kapcsolatba kerülünk különböző államokból származó emberekkel, köztük terapeutákkal, akik tudakolják és kérdezik 'mi az a théta', és a betegek ezt válaszolják: 'Psychic killers', ez arra készteti az embert, hogy elhiggye: bizonyos dolgok szisztematikusak és nagyon elterjedtek."

Hammond dr. ezután rátért az Omega programozásra:

"Akkor itt van az Omega. Rendszerint nem használom ezt a szót, amikor először kérdezek rá, hogy valamilyen részed tud-e valamit az Alpháról, Bétáról, Deltáról, Thétáról, mert az Omega még jobban megrázná őket. Az Omega az önpusztító programozás. Az Alpha és az Omega, a kezdet és a vég. Ez tartalmazhatja az öncsonkítást éppen úgy, mint az önmagukat megölő programozást. A Gamma úgy tűnik, hogy a rendszert védő és a megtévesztő programozás, amely téves információkat továbbít, megkísérel félrevezetni, féligazságokat közöl, és különböző dolgokat védelmez belülről."

"Létezhetnek más görög betűk is. Ajánlom, hogy kezdjék alkalmazni az egész görög ABC-t, és ha sikerült igazolni ennek a programanyagnak a jelenlétét, és a betegek adtak néhány helyes választ arról, hogy mi is ez az anyag, nem tudom eléggé hangsúlyozni: ne irányítsák őket! Ne mondják 'ez egy ölő?' Meg kell várni, hogy önként mit válaszolnak. Amikor ezt már megtették, és úgy tűnik, hogy jelen van, akkor venném az egész görög ABC-t, azaz pszichomotoros jelekkel keresztül mennék a betűrenden és kérdezném: 'Van-e valami programozás belül, amely az Epszilonnal, az Omikronnal kapcsolatos?' és így tovább. Lehet némi rendszeresség a többi betűvel kapcsolatosan is, de nincs róla tudomásom. Úgy találtam például egyesekben, hogy a Zeta kapcsolatban áll olyan 'snuff film'-el (élet kioltását tartalmazó filmmel, D.J.) amelyben az adott személy valamilyen formában részt vett."

"Egy másik személy esetében az Omikron a kábítószer csempészettel, a maffiával, továbbá az üzleti élet, és a kormányzat vezetőivel való kapcsolatra utalt. Bizonyos fokú egyéniesítés is létezik néhány program esetében. Közéjük tartoznak a 'gyere haza programok', és a 'térj vissza a Cult-hoz'. Itt bizonyos hiány van a rendszerben. Beépítettek kikapcsoló és törlő kódokat, hogy ha bajba kerülnek, akkor ki tudnak kapcsolni, és le tudnak törölni valamit. Ezek a kódok néha egyéni, az illető sajátos alkatához és vérmérsékletéhez igazodó frázisok, vagy dalszövegek. Néha számok, amelyeket egy szó követ."

"Egyéni megoldások is léteznek. Először azt reméltem, hogy ha néhányat megismerünk, azok különböző embereknél is működni fognak. Nem volt ilyen szerencsénk. Ez valószínűtlen, ha csak nem ugyanabban az időpontban és ugyanabban a kis csoportban programozták őket. Bizonyos anyagok, amiket láttam, arra utalnak, hogy kisméretű számítógépeket hordoznak a programozók, amelyek tartalmaznak mindent, amit 20-30 évvel ezelőtt helyeztek beléjük, úgy mint az altereknek a neveit, a programokat, a kódjelzéseket, és így tovább. Amit megtehetünk, az a törlési kódok megszerzése. Mindig megkérdezem: 'Ha ezt a kódot mondom, mi fog történni?' Még egyszer ellenőrzöm: 'Van-e valami benned, akinek különböző információja van?' Ekkor figyelni kell a pszichomotoros jeleket és én úgy találtam, törölni lehet a programokat a megfelelő kódok beadásával, de aztán le kell reagálni az érzéseket."

"Töröljük az Omegát, én ennél kezdem, mert ez a legkockázatosabb. Ezután eljutunk az összes Omegához, ami korábban Omega alter (leválasztott és külön életet élő tudatrész, amelyet önállóan lehet programozni D. J.) volt, így együtt lereagáljuk és visszaadjuk a programozott egyénnek azokat a memóriáit, amelyek kapcsolatban álltak valamennyi Omega jellegű programozással, és bármivel, ami valaha az Omega részét alkotta egy szakaszolt lereagálásban. A robotok hasonlatát használják - ez az ő metafórájuk - és ez hasonló ahhoz, mint amikor egy robotburkolatot helyeznek egy gyermek alterre azért, hogy az robot módjára cselekedjen. Időnként belülről szembe kell nézni robotokkal."

Hammond ezután emlékeztetett arra, hogy közvetlenül a programozott egyén legbensejét lehet megszólítani:

"'Core' (veleje, magja, lényege valaminek D. J.), azt akarom, hogy nézz körül, egy robot blokkolja az utat, valamilyen módon akadályozza a haladást. Menj körül, és nézd meg a fejed hátsó oldalát, és mondd el, mit vettél észre a fejed vagy a nyakad hátsó részén. Mindezt nem parancsszerűen közlöm, és amit általában közölnek velem az az, hogy vezetékek vannak ott és egy kapcsoló. Ilyenkor azt mondom nekik: tartsd a vezetéket, pöccintsd meg a kapcsolót, ez mozgásba hozza a robotot, adj nekem igen jelzést, ha megtetted. Hamarosan megkapjuk az igen jelzést. 'Nagyszerű. Most a robot már mozgásba van hozva. Azt akarom, hogy nézz a robotba, és mondd meg nekem, hogy mit látsz. Általában egy vagy több gyereket. Ekkor eltávolíttatom velük a gyerekeket. Alkalmazok egy kis hipnotikus mágiát, és megkérem a 'Core'-t, hogy használjon lasert és párologtassa el a robotot úgy, hogy semmi se maradjon belőle. Ők rendszerint teljesen meglepődnek azon, hogy ez működik, amiként meglepődött számos terapeuta is."


Hammond ezután elmondta a tudományos tanácskozás résztvevőinek, hogy az elmúlt évben több kiváló MPD-terapeutával közösen megvizsgált néhány komolyabb esetet. Ezekből azt a tanúságot vonta le, hogy nem elég a programozott egyéneknél a tudattalan agytevékenység megkérdezése, hanem a "Core"-t kell megszólítani:

"Van-e valamilyen rész belül, amely továbbra is kapcsolatban áll emberekkel, akik a 'Cult'-hoz tartoznak? Van-e benned olyan rész, amelyik elmegy a 'Cult' rituálékra vagy találkozókra? Van-e Mary-n belül valamilyen rögzítő berendezés úgy, hogy bárki kitalálhatja mindazt, ami ezen a rendelésen elhangzik? Ez nem azt jelenti, hogy őket monitorozzák. Sok egyszerűen csak rendelkezik vele."

"Van-e valaki, aki beszámoltatja valamelyik részedet belülről, hogy mi történik, a mi terápiás kezelésünkön? Kellemetlen érzésem van néhány elmúlt tapasztalatomból, hogy a rituális kínzáson átment áldozatok nagy részét ebben az országban megfigyelik, miközben keresztül megy a terápián."

Hammond dr. visszaemlékezett egy 24 éves nőre, aki azt állította, hogy az apja sátánista. "Szülei elváltak, amikor 6 éves volt. Ezt követően a látogatások alkalmával apja elvitte rituálékra egészen 15 éves koráig. A terápia során azt állította, hogy 15 éves kora óta nem ment sehová. Kezelője ezt készpénznek vette. Az én rendelőmben egy kétórás tudakozódást végeztünk hipnózis alkalmazásával. Megállapítottuk, hogy a programozás még jelen van. Ezen túlmenően arra is rájöttünk, hogy minden terápiás ülést leellenőriztek, és valójában ők mondták neki, hogy legyen beteg, és ne jöjjön el, a rendelésre. Egy másiknak azt mondották, hogy én vagyok a 'Cult' és ha eljön, én tudni fogom, hogy őneki azt mondták, hogy ne jöjjön és ezért meg fogom büntetni."

Hammond dr. azt is megtudta, hogy az ily módon monitorozott betegeket elektrosokknak vetik alá. Ezért velük nem lehet eredményes terápiás kezelést folytatni. Mindössze törődőnek és támogatónak lehet mutatkozni. Hammond dr. elmondta kollégáinak, hogy ily módon monitorozott betegekkel nem kezdené el a deprogramozást, mivel nem érne el eredményt, csak okot adna arra, hogy kínozzák őket. Csupán akkor tenné ezt, ha biztonságos orvosi intézménynél benn fekvő betegek lennének hosszabb időn át, amely lehetővé tenné a mélyebbre hatoló orvosi beavatkozást. "Az az érzésem, hogy az úgynevezett 'vérvonalasokhoz' (bloodline) tartozók, azaz akiknek vagy az egyik, vagy a másik szülője vesz részt, vagy mindketten részt vesznek a folyamatban, gondolják úgy, hogy őket folyamatosan monitorozzák."

"Ha Önök elérik a terápiás kezelés során az 'altereket', (a leválasztott és önállóan programozott tudatrészeket D. J.) akkor megtalálják az Alphát, Bétát, Deltát, Thétát és így tovább, azaz a görög betűs programozást, valamint az őket háttérből támogató programokat. Rendszerint van köztük egy, amely a támogató programok eltávolítására szolgáló törlőkódot (erasure code) tartalmazza. Előfordulhat, hogy van egy olyan kód, amely az összes támogató programot (backups) egyesíti, továbbá törlőprogramként is működik a számukra. Így egész egyszerűen egyetlen kód törli az összes 'backup'-ot. Ezért én arra törekszem, hogy megkapjam a kódot, mondjuk Omega, majd valamennyi Omega 'backup' számára egyidejűleg. Miután megkérdeztem: 'Mi fog történni, ha ezt én beadom, bemondom a kódot, és azután megkérdezem: Mit tapasztal?' Nagyon gyakran azt válaszolják, hogy olyan hangot hallanak, mint amikor a komputerben belső mozgás zajlik, törli a gép a fájlokat, robbanásszerű zajok hallatszanak, és ehhez hasonló érdekes dolgok történnek. Van néhány terapeuta, aki felkeres, és ezt mondja: 'Istenemre, soha egy szót nem szóltam robotokról, és ő arról beszél, hogy a robotok elporladnak.'"

Az egyik terapeuta, aki Hammond doktorral több hipnózis bemutatón is részt vett és konzultált vele az MPD helyzettel kapcsolatos válságról, Hammond javaslatára tudakozódott a páciensnél az Alpháról, a Bétáról, a Deltáról és a Thétáról. Visszatérve Hammondhoz, közölte vele: "Igen, jelzést kaptam, hogy jelen vannak. Mit jelent ez?" Hammond csupán annyit mondott kollégájának, menjen vissza és próbálja megtudakolni, hogy mi ez? Ezt követően ezzel a kolléganőjével egy hét múlva találkozott. A kolléganő megkérdezte, hogy mi a Théta? A páciens azt válaszolta: "psychic killers" ("pszichikus gyilkolók"). Arra a kérdésre, hogy mi a Delta? A páciens azt válaszolta: "killers" (ölők). Ezt követően Hammond doktor kolléganőjét tájékoztatta arról, amit e programokról tudott.

Kolléganőjét a kapott információ annyira meglepte, hogy felhívta telefonon: "Az egész fantasztikusnak tűnt, csak hallgattam és azt gondoltam, úgy látszik 'Cori' túl sokat dolgozik. Zavarban vagyok, de be kell vallanom rendkívül tisztelem a szakmai hozzáértését, de ez az egész annyira elmegy a szürke zónába, hogy arra gondoltam: talán az idegösszeomlás széléhez jutott. De eléggé tiszteltem, hogy minderről megkérdezzem." Hozzátette: "Megkérdeztem egy másik MPD beteget, ő azonban semmit nem tudott minderről."

"Azt a beteget, aki nem tudott ezekről a görög betűs programozásokról, elkezdte tájékoztatni, hogy a dolgok miként működnek, leírta a robotokat, az elporladásukat, és ehhez hasonlókat. Később a páciens azt válaszolta, hogy ő erről nem hallott semmit. Nos, az a probléma itt, hogy különböző programozási szintek vannak, és egyesek eleve úgy vannak megtervezve, hogy a terapeuta beavatkozását körforgásban tartsák. Valószínűleg azt vették számításba, hogy a legtöbb esetben nem kerülhetünk az 'alters'-ek (azaz az elkülönített és önállóan működő tudatrekeszek) alá."

Dr. Hammond ezután rátért arra, hogy a tudatmódosítás irányítói miként hozzák létre az agyműködés rekeszekre felosztásával a "Manchurian Candidate"-eket. (Emlékeztetőül megismételjük, hogy a "Manchurian Candidate" - "Mandzsúriai jelölt", vagy "sleeper assassin"-"alvó merénylő, orgyilkos" lényegében egy gyilkolásra programozott egyén. D. J.)

"A hírszerző-közösség ennek a létrehozásáról akart többet tudni. Ha akarsz egy merénylőt, akkor rá kell venned valakit, hogy megtegyen valamit, ehhez meg kell osztani az agyműködését. Elgondolkodok az olyan eseteken, mint Robert Kennedyé, ahol a Sirhan Sirhant megvizsgáló Bernard Diamond teljes amnéziát állapított meg Robert Kennedy meggyilkolásával kapcsolatban, de hipnózis alatt Sirhan már emlékezett rá. Diamond szuggerálta neki, hogy tudatosan is képes lesz rá emlékezni, de a hipnózis végeztével semmit nem tudott felidézni az emlékezetében. Én is szeretném Sirhan Sirhant megvizsgálni" - tette hozzá Hammond utalva rá, hogy a hipnotikus szint alatt is vannak még mélyebb szintek. "Úgy látszik egyesek ezt "Green Programming"-nak ("zöld programozásnak") hívják. Nem érdekes, hogy az orvos neve Dr. Green? "

Hammond ezután közölte hallgatóságával, hogy néhány esetben feltette a kérdést a pácienseinek:

"Vajon volt-e doktor ezzel a programozással kapcsolatban és vajon egy szín volt-e a neve, mint dr. Chartreuse (halványsárgás, vagy zöldes szín a karthauzi likőr, a Chartreuse nyomán D. J), és ha volt ilyen színnel nevezett doktor, akkor mi volt az a szín?" Nos, egyszer-kétszer más színeket említettem három-négy olyan páciens esetében, akiknél úgy éreztem, hogy megpróbálnak disszimulálni. Egy esetben más színt jelöltek meg, és később megtudtam, hogy ennek az orvosnak a neve egy szín volt, és dr. Green képezte ki csaknem 30 évvel ezelőtt, és ő ellenőrizte a szóban forgó női páciens programozását a nála képzést nyert doktor irányításával."

Dr. Hammond említést tett egy olyan nőről, aki semmit sem tudott ezzel kapcsolatban mondani. "Semmilyen "alter" nem válaszolt semmire". Ezt követően más témákra tértek. Mintegy két perccel később a női páciens ezt mondta: "Green. dr. Greenre gondol?" "Szinte mindenfelé ezt tapasztaltuk. Úgy tűnik, hogy van egy "Green Programming" mélyebben és úgy gondolom, hogy minél mélyebbre hatolunk, annál kevesebb és annál központibb jellegű programokhoz jutunk. Nos, valamennyi "Green Programming" ("zöld programozás") az "Ultra-Green" ("szélsőségesen, túlságosan zöld") és a "Green-Tree" ("zöld fa") kapcsolatban áll a kabbalista miszticizmussal."

"Ha Önök - fordult Hammond kollégáihoz - foglalkozni kívánnak evvel, akkor kézbe kell venni néhány kabbalával foglalkozó könyvet. Az egyik ilyen könyv, amit egy Dion Fortune nevű szerző írt "Qabala" címmel. Egy másik, amit Ann Williams-Heller írt, és címe "The Kabbalah". Korábban semmit sem tudtam a kabbaláról. Egy páciens ült a várószobában, jóval hamarabb érkezett, és egyaprólékos rajzot készített egy sokszínű kabbalista fáról két évvel ezelőtt. Két hónapig gondolkodtam, amíg rájöttem, hogy mi az? Végül megmutattam valakinek, aki azt mondta, hogy rendkívül hasonlít egy kabbala-fához. Ez megszólaltatott egy csengőt bennem, emlékeztetve néhány ezoterikus könyvre. Ez volt dr. Green háttere. Az érdekes az - folytatta Hammond - a "Green-Tree"-vel kapcsolatban, hogy eredetileg Greenbaum volt. (A "Green-Tree" németül helyesen "Grünbaum". A Greenbaum már félig angol, félig német keverékszó. D. J.)"

"A Greenbaum német jelentése angolul - magyarázza dr. Hammond - Green-Tree, Ultra-Tree. Voltak olyan pácienseim, akik nem tudták, hogy eredeti neve Greenbaum volt és önként jelezték, van bennük néhány program Mr. Greenbaum-nak elnevezve."

Dr. Hammond ezután rátért a "part"-ok szerepére. (A "part" angol szó általános jelentése rész, darab, testrész, oldalrész, párt, szerep, feladat, kötelesség, adottság, képesség. A "part" itt használt jelentése: a tudatba beültetett autonóm pszichikus program, amely aktivizálva át tudja venni a személy irányítását, és azt egy meghatározott szerepkör szerint vezérli. D. J.)

"Most hadd szóljak a tudatba elhelyezett "parts"-ról, amely a segítségükre lehet, ha ezek után kezdenek el tájékozódni. Tapasztalatom szerint egy ilyen "part" ad bizonyos információt: vagy szárazra fut ("run dry"), vagy védekezővé válik, vagy kétségbe esik és leáll. Így Önök megkockáztathatnak egy l80 fokos fordulatot a másik irányba, és találnak majd egy másik "part"-ot. Ajánlom Önöknek, hogy számos "part"-ot keressenek meg és faggassanak ki, hogy vajon van-e olyan leválasztott tudatrész, amely ezt a nevet viseli? Mellesleg amikor én átvilágítom a pácienseket, és ezzel bajlódom, bevetek egy sor hamis nevet is, és kérdezem: "Van-e egy "part" belül ilyen név vagy olyan név alatt?" És így ellenőrzöm, hogy vajon jónak, vagy rossznak tűnik. Például: a "Core"-hoz ("a személyiség legbensőbb magjá"-hoz) fordulva megkérdem: "Van-e egy "part" benned, amelyet "Wisdom"-nak ("bölcsességnek") neveznek?" A Wisdom a Kabbala-fa része. A Wisdom - úgy találtam - gyakran segítségünkre van és egy sor információt nyújt. "Van-e benned egy "part", amelyet Dianának hívnak? Van-e benned egy "part", amelyet Zeldának hívnak?" Eddig még egyikkel sem szembesültem. Csak azért teszem, hogy megnézzem, milyen választ kapok."

"Mindezt nagyon körültekintően végzem. Diana olyan "part" a kabbala rendszerében, amely kapcsolatban áll azzal a "part"-tal amelyet "Foundation"-nak ("alapításnak, alapítványnak, alapzatnak, alapozásnak") neveznek. Önök elámulnak, ha ezt tudják. Emlékeznek Önök a "Process Church"-re? Roman Polanski feleségét Sharon Tate-t a Manson-család ölte meg, akik viszont kapcsolatban álltak a "Process Church"-el. Hollywoodban igen sok prominens személyiség állt kapcsolatban ezzel, és ezt követően alámerültek, a könyvek szerint körülbelül 1978-ban és eltűntek. Nos, élnek, jól vannak, Dél-Utah-ban. Van egy vastag dossziém Utah állambeli közbiztonsági hivataltól, amely tanúsítja, hogy a Utah déli részén fekvő Monument Valley-től északra vásároltak egy filmtanyát (movie ranch) a sivatagban, helyrehozták, kibővítették, egy sor épületet húztak fel, gondosan monitorozzák, úgyhogy kevés ember megy oda és senki sem jut be. A neveiket is megváltoztatták."

"A kulcsszó az ő nevükben a "Foundation". Van néhány más szó is. A "Foundation" a "Fa" része. Úgyhogy Önök kérdezhetik: "Van-e valami Önökben, ami úgy ismert, mint "The Foundation"?" Más dolgokat is kérdezhetek rögtönözve: "Van-e valami, ami úgy ismert, hogy "Sub-Basement ("pincesor, alagsor")?" Nos talán felfedeznek valamit. Azt tapasztaltam, hogy gyakran van egy "part", amelyet "Black Master"-nek ("fekete mesternek"), egy másik "part", amit "Master Programmer"-nek ("mester programozónak") neveznek, és van egy "computer operator" is belőle. Hányszor találkoztak Önök a páciensekben komputerrel kapcsolatos dolgokkal? Rendszerint találhatóak "computer operator"-ok: "Computer Operator Black, Computer Operator Green, Computer Operator Purple". Néha számokat találnak, néha pedig "Systems Information Directors"-nak ("rendszerinformációs igazgatóknak") hívják őket. Meg kell találniuk, hogy ki a főnök ezek között? Ott található néhány információ az Önök számára. Megkérdezem: "Van-e olyan "part" belül, amelynek a neve dr. Green?" Tapasztalataim szerint úgy fogják találni, hogy van, ha ezzel a típusú programozással kerülnek szembe."

"Rendszerint egy kis munkával és újraszövegezéssel segíthetik pácienseiket annak a felismerésében, hogy ezek "child-part"-ok (gyermekprogramot tartalmazó leválasztott tudatrészek D. J.) meghatározott szerepet töltenek be. Ezt mondhatják: "Korábban nem volt választási lehetőség velük kapcsolatosan, de most már van. Már nem kell elfogadni őket. Szerepüket nagyon jól játszották, de már nem kell folytatniuk ezt a játékot veletek (mármint a páciensekkel D. J.), mert most már itt ténylegesen biztonságban vagytok". Fel kell tenni a kérdést: "Ha a "Cult" (a rituális jellegű programozók és a kultikus közösség D. J.) egyszerűen rájön, hogy szóltál hozzám, hogy te tájékoztattál engem, mondd el mit fognak tenni veled?" A terapeutának hangsúlyoznia kell, hogy az egyedüli kiút rajta keresztül vezet, és a pácienseknek együtt kell működniük, meg kell osztaniuk az információkat. Segítsetek nekem, és én segítek nektek."

Hammond dr. hallgatóságának azt is elmondta, hogy mindezek a "part"-ok különböző információkat nyújtanak. A programozók már intézkedtek a megvédésük érdekében. Ezt az "Ultra-Green" példáján szemléltette. Korábban azt hitte, hogy ezt a programot csak a vérvonalhoz tartozóknál alkalmazták. Később rájött, hogy a nem vérvonalhoz tartozóknál is megtalálható, csak kicsit másként. Nem valószínű, hogy a jelenlévő terapeuták találkozni fognak "Ultra-Green", vagy "Green Programming"-al a nem vérszerintieknél. Hammond ezután beszámolt egy nem vérvonalhoz tartozó, majd pedig egy vérvonalhoz tartozó páciens esetéről.

"Folyt a kezelés és a páciens közel járt a gyógyuláshoz, és tudatának a végső integrálódáshoz, amikor hirtelen hallucinálni kezdett, ujjai kalapáccsá változtak, és ehhez hasonlókat cselekedett." Hammond ekkor úgynevezett "affect-bridge"-t (hatás-áthidalást) alkalmazott, és visszatért a korábbi helyzethez. Úgy találta, hogy a programozók szuggeszciót alkalmaztak, amely szerint, ha a páciensek valaha is elérik, hogy gyógyultak legyenek, akkor egy bizonyos pontnál meg fognak őrülni. Ezt a programozást úgy végezték, hogy a szóban forgó páciensnek még 8 éves korában LSD-t adtak be úgy, hogy előzőleg megkötözték. Amikor hallucinálni kezdett, kifaggatták, hogy miket tapasztal. Így szerzett ismereteiket aztán hasznosítani tudták. Hatásukat drogok és nagy erejű szuggeszciók kombinációjával még fokozták is: "Ha valaha is ehhez a ponthoz érkezel, meg fogsz őrülni. Ha valaha is teljesen integrálódol, és jól leszel, akkor meg fogsz őrülni, és be leszel zárva életed végéig egy intézetbe." Ezt a szuggeszciót erőteljesen és ismételten alkalmazták. Végül más szuggeszciókat is igénybe vettek: "Ahelyett, hogy ez megtörténjen, egyszerűbb ha megölöd magad."

Másik betegének esetére rátérve így folytatta Hammond:

"Egy vérvonalhoz tartozó páciens esetében ezekhez hasonló tüneteket kezdtem tapasztalni, amikor a mélyebb programozások után tudakozódtam. Továbbhaladva úgy találtuk, hogy hasonló dolgok voltak belé is elhelyezve. Ezt úgy hívták, hogy "Green Bomb". Sok az érdekes belső összefüggés, valamint a játék a dr. Greenbaum szóval, az eredeti névvel. Ebben az esetben a programozást először 9 éves korban alkalmazták. Ezt követően azonban már eltért a programozott feladat. Az amnéziát szuggerálták neki:

"Ha valaha is emlékszel bármire az Ultra-Green-nel és a Green-Tree-vel kapcsolatban, akkor meg fogsz őrülni. Zöldséggé változol, és örökre be leszel zárva." Végül ehhez hozzátették: "Könnyebb lesz számodra megölni magadat, mint hagyni, hogy ez megtörténjen veled, ha valaha is emlékezel minderre." Ezt a programmozást három évvel később, 12 éves korban alkalmazták, ami arra utal, hogy megkísérelték áttörni az amnéziát, és ki akarták deríteni, vajon meg tudják-e ezt tenni? Nem tudták. Ekkor ismét lekötözték, adtak neki valamit, amivel megbénították a testét, beadtak neki még nagyobb adag LSD-t, és megerősítették az összes szuggeszciót. Ugyanezt megismételték, amikor 16 éves lett."

Hammond így vonta le a tanulságokat:

"Ezek azok az álcázott akadályok, amelyekbe beleütközhetünk. Számos olyan eset van, ahol a nagy erejű droghatásokat, mint ennél az esetnél is, kombinálták szuggeszciókkal, hogy távol tartsanak minket a mélyebb tudati szintekre helyezett programok felfedezésétől. Mi ennek a lényege? Az Önök sejtése legalább olyan jó, mint az enyém, de elmondhatom, hogy ismertem számos terapeutát, aki beleütközve ezekbe az akadályokba semmire se jutott. Ez gyakran előfordul. Úgy gondolom, hogy mélyebb szintekre kell hatolnunk, és ha kapcsolatba kerülünk néhány mélyebb szintű programmal, akkor törölhetjük valamennyit, ami fölötte van. De ezt még nem tudjuk biztosan. Néhány páciens esetében sokat foglalkoztunk a felső szintű programokkal."

Hammond ezután elmondotta hallgatóságának, hogy ő milyen gyakorlatot alakított ki? Először törölte az Omega rendszert, ezután következett valamennyi emléknek és érzésnek a nagy méretű lereagálása, és azon érzések részleges lereagálása, amelyek kapcsolatban álltak ezekkel a "part"-okkal.

"Ilyenkor rendszerint ezt mondom: "Most ezt elvégeztük. Maradtak-e még emlékek és érzések bármely "part"-ban, amely az Omega programhoz tartozott? A válasz rendszerint nem." Ekkor így szólok: "Rendszerint úgy látom, hogy ezeknek a "part"-oknak a többsége, ha nem is valamennyi, amelyet az Omegához használtak, már nem érzi a szükségét annak, hogy különböző legyen. Már felismerték, hogy eredetileg le lettek hasítva és most már haza akarnak térni Mary-hez, és egyek akarnak vele ismét lenni." Ma már gyakran használom azt a kifejezést, hogy "visszatérés oda, ahonnan jöttél". Ezután még megkérdezem: "Van-e még valamilyen Omega "part" benned, amelyik nem érzi jól magát, és fenntartásai vannak vagy aggódik?" Ha van, akkor még szólunk hozzájuk, még foglalkozunk velük. Maradhat egy kevés, amelyik nem hajlandó integrálódni. Tapasztalatom szerint a legtöbb esetben integrálódnak, és összerakhatunk 25 "part"-ot egyidejűleg egy sokszorosan fragmentált komplex MPD-ben. Ezt követően rendkívül fontos, hogy lereagálásra kerüljenek az érzések, mielőtt továbbmegyünk."

"Sok páciens esetében nem számít a sorrend, de találkoztam néhány olyan esettel, amikor számított. Ha a sorrend nem számít akkor rendszerint az Omegától a Deltához megyek, mert a Delta programok potenciálisan erőszakosabbak, azután pedig a Gammához, hogy megszabaduljunk az önmegtévesztő, önáltató ("self-deception") programozástól. Mielőtt továbbmegyünk megmutatom nekik, hogy lehetséges a siker, és ez megkönnyebbülést okoz. Ekkor hozzájuk fordulok: "Meg akarom kérdezni a "Core"-t - az ujjakon keresztül - van-e valamilyen speciális parancs, amelyben szabad programokat törölni?" Legtöbb esetben nemleges a válasz. Időnként azonban igennel is találkozom."

Hammond végül azt ajánlotta klinikai pszichológusokból, pszichiáterekből, terapeutákból álló hallgatóságának, hogy így járjanak el egyszer, kétszer vagy háromszor is, mert ez csökkenti a feszültséget és egyfajta optimizmust vált ki a páciensből. Ezután azt ajánlotta, hogy kezdjenek kutatni a mélyebb szint után.

Dr. Hammond kérdésekre válaszolva még jobban megvilágította módszerének egy-egy konkrét részletét, majd ezekkel a szavakkal zárta előadását:

"Egy kedves barátom, aki szakterületén a legjobbakhoz tartozik, halálos fenyegetéseket kapott. Én azonban tudom, hogy keményen küzdött a szakmai hiteléért, mert hitt az MPD-ben, s ezért kíméletlenül bírálták 10-15 évvel ezelőtt. Úgy gondolom, hogy a szíve mélyén tudja mi az igaz, mégis ilyesmiket fog mondani: "Nem lennék meglepve, ha holnap kiderülne, hogy létezik egy nemzetközi összeesküvés, és azon sem lennék meglepődve, ha holnap kiderülne, hogy az egész csak egy városi mitosz és rémhír." Megpróbál pontosan a kerítés tetején maradni. Ennek az az oka, hogy ez az egész probléma rendkívül kényes, mert folyamatban van egy kampány, amely szerint valamennyi hamis- memória-tünetegyüttest a vérfertőzéssel és a többivel együtt az "OPRAH" (Oprah Winfrey TV sztárnak show-műsora, könyvklubja és saját folyóirata van. Itt az OPRAH szó egyfajta divatos tömegkultúrára utal. D. J.) idézte elő, továbbá az olyan könyvek, mint "The Courage to Heal" (Bátorság a gyógyításhoz) és a hipnotizáló nagy terapeuták. Személyes véleményem az, hogy ha meg akarnak ölni, akkor meg fognak ölni. Sok információt félretettünk és eljuttattunk a tényfeltáró újságírókhoz, valamint a különböző nyomozó hatóságokhoz. Ezen kívül igen sok ember, mint pl. Önök, remélhetőleg követelni fogja, ha valaha is baleset történne, hogy legyen alapos nyomozás. Meggyőződésem, hogy bizonyos időpontokban hangot kell adnunk morális lelkiismeretünknek. Vártam addig, amíg kellő mennyiségű bizonyító anyaghoz jutok független forrásokból azért, hogy szilárdan alátámasztva állíthassam: mindez (mármint az agykontrol D. J.) széles körben elterjedt."

2004 Dr. Drábik János: Tudatmódosítás 1. fejezet
loading...

HOZZÁSZÓLÁSOK

BLOGGER: 1
Loading...
3D nyomtató 432 Hz 51-es körzet 6 órás munkanap 911 Aaron Swartz Ábrahám Afganisztán Afrika agy agykontroll Akasa-krónika alapjövedelem Alaszka albínó Alex Jones alkímia állati tudatosság állatvilág allergia álmatlanság álom alumínium alvás alvási paralízis Amerika Andrew Basiago Anglia angyal animációs film Anonymous Antarktisz antigravitáció Antikrisztus Antonio Urzi Anunnaki Apollo arany Argentína Arisztotelész árnyékember árnyember árvíz aszteroida asztráltest asztrológia Atlantisz atombomba atomenergia átverés aura Ausztrália Ausztria autizmus autó Aztékok Ázsia babona Bahama-szigetek baleset Bankrendszer bányászat barlang barlangfestmény barlangrajz bázisugrás Belgium belső hang Benedek pápa Benjamin Fulford Bermuda-háromszög betegség Biblia Bilderberg Bill Gates biofoton biológiai memória biológiai ritmus bioprinter bioüzemanyag blossom goodchild Bob Dean Bob Lazar boldogság Bolívia boszorkányság böjtölés bölcsek köve Brazília BRICS nemzetek Buddha buddhizmus cannabis Carl Sagan Carrie Fisher Ceres cetfélék Charlie Chaplin chemtrail Chile CIA Costa Rica cukor cukorbetegség csakra Csehország Csernobil csillagászat Csillaggyermek csontritkulás Dalai láma Dánia DARPA Darwin David Icke David Wilcock déjà vu Dél-Korea demokrácia depresszió digitális pénz dimenziók Dimitrij Medvegyev dinoszauruszok DNS dohányzás dokumentumfilm Donald Trump drón Ebola Eckhart Tolle Ecuador Edgar Mitchell Edison Edward Snowden Egely György egészség éghajlat Egyesült Arab Emírségek Egyiptom Einstein EKB ékírás elektromos autó elektromos motor elektroszmog élelmiszer élet a halál után életcél elme kontroll Elon Musk élővilág előző élet ember idegen hibrid emberáldozat emberi nyelv emberi öngyulladás emberi rekord emberiség emlékezet empátia energia energiafegyver ENSZ építészet érzékelés érzelmek Erzsébet királynő ESA Észak-Korea északi fény Északi-sark Észtország étel Európa Európai Űrügynökség eurózóna evolúció extrém időjárás ezüst fa Facebook fájdalom FBI FED fegyver fejlődés fekete lyuk félelem feminizmus fenntartható gazdaság fény fényevés fénygömb fényjelenség fénysebesség fényterápia fénytest Ferenc Pápa ferrofluid fiatalság elixírje film filozófia Finnország fluorid fosszilis tüzelőanyag fotó foton Föld földalatti bázis földönkívüliek földrengés Franciaország frekvencia furcsa hangok világszerte fúziós reaktor függőség Fülöp-szigetek gabonakör galaktikus föderáció galaxis genetika génmanipuláció geoglifa George Orwell Ghána Gladio glifozát Globális Fedezeti Számlák globális felmelegedés globális lehűlés GMO gomba gondolatolvasás gonosz gömbvillám Görögország gravitáció gravitációs hullám Grönland Guatemala Günther Wiechmann gyermekfejlődés gyógyítás gyógynövény gyógyszeripar HAARP háború hadi fejlesztés halál halálközeli élmény halhatatlanság Halley -üstökös hallucináció hang harcművészet harmadik szem Hawaii hibernálás hidegháború hieroglifa Himalája hipnózis hírek hit Hold holdbázis Hollandia holografikus univerzum hologram Holt-tenger Honduras hormon horpaszizom Horvátország humor húrelmélet hurrikán hüllő idegen elrablás idegen lény idegen technológia idézet idő időgép időjárás módosítás időjárási fegyver időkapszula időutazás III. Richárd ikerláng illúzió immunrendszer implantátum India indián indigó gyerekek Indonézia influenza ingyen energia Inkák inkarnáció intelligencia internet intuíció Irak Irán Írország iskola ISON üstökös ISS Isten Iszlám ITCCS Izland Izrael James Tyberonn Japán Jemen Jézus jóga Jordánia jóslat jövőbelátás Jugoszlávia Jupiter kalóz Kambodzsa Kanada Kanári-szigetek káosz kapcsolat karma karmikus kapcsolat Katar katonai technológia Kazárok kemoterápia kender Kereszténység Keshe Alapítvány KGB kiberháború kihalt faj Kína klímaváltozás klónozás Kobra Kolumbia Koszovó könyv környezetszennyezés környezetvédelem közlekedés közösség kreativitás kriptovaluta kristály kristály gyerekek kristálykoponya Kuba kultúra Kung-fu kutatás Kuvait kvantumfizika labirintus lapos Föld látás Laura Eisenhower LED légzés lélek lélekvándorlás lelki fejlődés Lemúria Lengyelország Lettország levegő levitáció lézer Li-Fi Libanon Líbia Livánia Lukács Béla magány mágia mágneses mező Magyarország magyarság eredete Maja leletek maja naptár Málta Mars Mars Curiosity matematika Matthew Ward média meditáció megalit megfigyelés megnyúlt koponyák megtermékenyítés megújuló energia megvilágosodás memória menedék mentális betegség mennyország mérgezés Merkúr mesterséges intelligencia meteor meteor Kuba meteor oroszországban Mexikó Mezopotámia mike quinsey mkultra Monsanto Mooji morgellon multiverzum múmia műanyag műhold művészet nagylábú nanotechnológia Nap napenergia napfény napfogyatkozás Naprendszer NASA NATO Nazca-vonalak Nefilim nehézfém Neil Keenan nemefém Németország nemiség Nepál Neptunusz NESARA Niels Bohr Norvégia Nostradamus növények növényvédőszer NSA nukleáris energia nyersétel Obama okkultizmus okostelefon oktatás olaj olajfüggőség Olaszország oltás omniverzum online tv OPPT orákulum organikus orgon energia óriások Orionidák Oroszország oxigén terápia önbecsülés önismeret önvezető autó öregedés öröklődés ősi civilizációk ősi gyógyítók ősi szöveg ősi technológia ősrobbanás őssejt Pakisztán Palesztina Panama pánspermia paranormális pareidolia párhuzamos univerzum Paul T. Hellyer Pentagon pénz Peru Phobos piramis plazma Plejádok pokol poltergeist pólusváltás Popper Péter Portugália prófécia Proxima Centauri pszichiátria pszichikai erő pszichokinézis pszichológia Puerto Rico rákbetegség régészet reinkarnáció rejtélyek rendőrállam reptilián repülés robotok Római Birodalom Románia Roswell rovásírás Rúmí Rupert Sheldrake Russell Brand Salamon király Salvador sámánok Sátán schumnann frekvencia sci-fi sellő sheldan nidle shelley young Shogun Amona sírkamrák sivatag skizofrénia Skócia sors sótalanítás Spanyolország spiritualitás sport Star Trek Stephen Bassett Stephen Hawking Steve Quayle Stonehenge stressz sumérok suzanne lie Svájc Svédország szabad akarat számítástechnika szamuráj szarkofág Szaturnusz Szaúd-Arábia szegénység Szelei Magdolna szélenergia szellemek szem szembetegség személyiségteszt Szerbia szerelem szeretet szerotonin szerv implantátum szfinx sziámi iker sziklarajz Szingapúr szinkronicitás színpszichológia színterápia szintetikus üzemanyag Szíria szív Szlovákia Szlovénia szoftver Szomália szorongás Szovjetunió szökőár Szudán születés Tajvan találmány tanítások tanulás táplálkozás társadalom távolbalátás technológia tej telepátia teleportálás tengervíz teremtés téridő térkép természet természetfeletti természetvédelem terraformálás terrorcsoport Tesla testbeszéd testen kívüli élmény Thaiföld Tibet titkos társaságok titkos űrprogram tobozmirigy tornádó tömegmédia Törökország történelem transzhumanizmus Trianon tudat tudatalatti tudatmódosítás tudatos álom tudatosság tudomány túlnépesedés túlvilág tüdőbetegség Türkmenisztán tűzönjárás ufo UFO felfedés UFO vadászok ufo-afrika ufo-amerika ufo-ausztrália ufo-ázsia ufo-budapest ufo-cikkek ufo-egyéb ufo-európa ufo-fotók ufo-magyar ufo-oroszország új új pénzügyi rendszer Új-Zéland újrahasznosítás Ukrajna Univerzum Uránusz Uriel Uruguay uso Üreges Föld űrháború űrkutatás űrtechnológia űrverseny üstökös üzenetek vakcina választás Valiant Thor vallás valóság Vatikán vegetáriánus végítélet Végjáték vegyi fegyver Venezuela Vénusz vér vércsoport videó videojáték Vietnam viking Világgazdasági Fórum világítás világkormány világvége villám virtuális valóság vitamin víz víznyelő Vlagyimir Putyin vulkánkitörés Wi-Fi WikiLeaks x-akták zene zeneipar Zsidóság
false
ltr
item
Új Világtudat | Az Élet Más Szemmel: A háttérhatalom szervezett tudatmódosító programjai - Disney, MONARCH, MKULTRA, Tömegmédia és a Szórakoztatóipar
A háttérhatalom szervezett tudatmódosító programjai - Disney, MONARCH, MKULTRA, Tömegmédia és a Szórakoztatóipar
https://4.bp.blogspot.com/-KwIki2a_buw/Uzky-0SZVPI/AAAAAAAAOIs/QfgFG58OyHY/s640/elme+kontroll+mkultra+monarch+t%C3%B6megm%C3%A9dia+sz%C3%B3rakoztat%C3%B3ipar+disney+tudatm%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s+cia+nasa+politika+h%C3%A1tt%C3%A9rhatalom+illuminati-2014-%C3%BAj+vil%C3%A1gtudat.jpg
https://4.bp.blogspot.com/-KwIki2a_buw/Uzky-0SZVPI/AAAAAAAAOIs/QfgFG58OyHY/s72-c/elme+kontroll+mkultra+monarch+t%C3%B6megm%C3%A9dia+sz%C3%B3rakoztat%C3%B3ipar+disney+tudatm%C3%B3dos%C3%ADt%C3%A1s+cia+nasa+politika+h%C3%A1tt%C3%A9rhatalom+illuminati-2014-%C3%BAj+vil%C3%A1gtudat.jpg
Új Világtudat | Az Élet Más Szemmel
http://ujvilagtudat.blogspot.com/2014/03/a-hatterhatalom-szervezett.html
http://ujvilagtudat.blogspot.com/
http://ujvilagtudat.blogspot.com/
http://ujvilagtudat.blogspot.com/2014/03/a-hatterhatalom-szervezett.html
true
6773355663696938213
UTF-8
Nem találtunk ilyen bejegyzést MEGNÉZEM Tovább Válasz Válasz törlése Törlés ­ Kezdőlap OLDAL BEJEGYZÉS Megnézem TOVÁBBI CIKKEK CÍMKE ARCHÍV CIKKEK Nem találtunk ilyen bejegyzést VISSZA A KEZDŐLAPRA Vasárnap Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek Szombat Vas Hét Ke Sze Csü Pén Szom Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December Jan Feb Márc Ápr Május Jún Júl Aug Szept Okt Nov Dec éppen most 1 perce $$1$$ perce 1 órája $$1$$ órája Tegnap $$1$$ napja $$1$$ hete több mint 5 hete